Mezőcsokonya – Immár szent a béke, megbocsátott Katika (64) és visszafogadta otthonába a börtönből szabadult férjét, György Jánost (66). Pedig az egykori munkásőr férfi részegen, csőre töltött pisztollyal kergette ki az udvarra az asszonyát, és azzal fenyegette, hogy lelövi. Katika nem volt szívbajos, kihívta a rendőrséget, a szomszédok pedig örömmel nézték az ingyen mozit.
– Akkoriban halt meg az anyám, gyászomban megittam 2 liter pálinkát és négy liter bort. Sajnos a végén pisztolyt fogtam Kati fejéhez (63) – idézte fel a Blikknek János, miközben felesége épp babot fejtett a garázsban. – Sose hittem volna, hogy valaha is 22 kommandós jön értem. Pedig jöttek. A mesterlövészek célba vették az összes ablakomat. Bár a kommandósok hívására felemelt kézzel kimentem, mégis úgy húztak végig az udvari betonjárdán, mint a rongyot. Letartóztattak, a kaposvári börtönbe kerültem – folytatta.
János annyira részeg volt, hogy a nyomozótiszt egy hétig képtelen volt kihallgatni. Amikor kijózanodott, első mondatával pálinkát kért tőle. Majd a másodikkal közölte, ha nem adja vissza a pisztolyát, akkor vesz egy másikat. Aztán levelet írt a feleségének, amiben nem győzött bocsánatot kérni tőle.
– A börtönben tízfős zárkába kerültem, a társaim hősként ünnepeltek. Ugyanis híre ment, hogy veszélyes bűnöző vagyok, a TEK-esek megtalálták a pisztolyomat és a távcsöves puskámat, meg ezer lőszert. Csak az zavart bent, hogy három percet adtak a fürdésre, utána elzárták a meleg vizet. Életemben annyit nem táncoltam, mint ott a hideg víz alatt.
A bíróság végül Jánost lőfegyverrel visszaélés miatt jogerősen 3 év szabadságvesztésre ítélte, aminek a végrehajtását 3 évre felfüggesztette. A férfinak már vissza sem kellett menni a börtönbe, feleségével a tárgyalóteremből együtt mentek haza. Azóta csend van otthon, ha János néha hőbörög, Katika rászól, hogy inkább feküdjön le.
– Húsz évig voltam munkásőr, amikor a testület megszűnt, az utolsó napig viseltem az egyenruhát. Utána „A Haza, a nép hűséges szolgálatáért” kormánykitüntetést kaptam – mutatta büszkén a medált János. – Lélekben ma is munkásőr maradtam. Emlékszem, a megyei nagykutyák rendszeresen megjelentek a nagybajomi bázisunkon, mindig hozták magukkal a szeretőiket, akikkel hajnalig dorbézoltak, miközben én kapuőrséget adtam AKM géppisztollyal a nyakamban. Most meg? Nyugdíjas villanyszerelő vagyok, aki egy éve heresérvvel küzd, és nem jut el az orvoshoz.
Forrás: Blikk / Hirmagazin.eu
Fotó: Zsolnai Péter