Már a kőkorszakban is lakott hely volt.
Több kőbalta, őrlőkő, véső került Pincehelyről a Nemzeti Múzeumba és a szekszárdi Múzeumba is.
Az ún. „RAB ANDOR” kúttól délnyugati irányban a regölyi határ felé, a Kapos völgyében a tőzegalja között homokszigetek emelkednek.
A Budapest-pécsi vasútvonal építése alkalmával a homokszigetek egyikén, közvetlenül a Kapos bal partja mellett nagy mennyiségű edénytöredéket, korhadt csontokat, őrlőkövet, s egy gyalukés alakú, rézből készült vésőt és egy bronzgyűrűt találtak.
A pincehelyi rác-temetőből a Nemzeti Múzeum birtokában van egy őskori bronz szárnyas, talpas véső, keskeny, a szárnyaknál kiszélesedő forma, keskeny szárnyakkal és gyengén emelkedő talppal; felső végén kerek záródású, éle elég erősen kihajlik. Hossza 16cm, a szélessége az élnél 2,4cm. Egyik lapján a szárnyak közti részen hosszúkás bemélyedés.
De a legújabb korban is kerültek elő leletek.
1966-ban a Pap-szigeten az eke nagy mennyiségű ezüstpénzt fordított ki a földből. Az 1970-es években pedig a Hangyály Mihály utcában Gruller Krisztián építkezése alkalmával egy urna tetejét találták meg, amelyről megállapították, hogy a bronzkorból való.
A rómaiak korából is maradt emlék. Pincehelyen a Polgármesteri Hivatal mögötti utcában egy udvar répás pincéjének egyik oldalát régi római fal övezte. Valószínűleg régi római út vezethetett itt keresztül.
Forrás:Wikipedia;; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Pincehely az őskorban, ókorban
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
