A koronavírus-járvány miatt a határon is felborult az élet: zavarodottság tükröződött az ott tartózkodó emberek reakcióin.
Külföldre utazásunk idején már érvényben volt a döntés, amely szerint a rendőrség alkalmazásában állók csak külön belügyminiszteri engedéllyel hagyhatják el az országot, amit mi megkaptunk. A feladatunk az volt, gyűjtsünk tapasztalatokat a külföldi kollégák határellenőrzési gyakorlatáról. Cikkünk a március 13-ai helyzetet tükrözi.
UTAZÁS
Március 13-án 4 órakor indultunk, számításunk szerint hosszú napra, 1200 kilométeres útra készültünk. Az osztrák Arnoldsteint választottuk úti célul, mely közvetlenül az olasz határ mentén fekszik. Nem tudtuk, mire számíthatunk, a járványhelyzet napról napra újabb szabályok meghozatalára kényszeríti a döntéshozókat. Az újabb rendeletek pedig leginkább az emberek mozgását befolyásolták. Magyarországot Hegyeshalomnál fennakadás nélkül hagytuk el 6 óra után, osztrák oldalról sem volt ellenőrzés. Azóta nagyot változott a helyzet, Magyarország a Szlovéniából és Ausztriából hazánkba tartó, illetve ezekbe az országokba irányuló közlekedésben a határállomásokon bevezette az ellenőrzést. Hazánk területére a nemzetközi kamionközlekedés biztosítása mellett csak magyar állampolgárok léphetnek be. Humanitárius okból az elmúlt napokban – éjszaka – a magyar hatóságok engedélyezték a román és bolgár vendégmunkások több kilométer hosszú személyautó-konvojának áthaladását a kijelölt tranzitútvonalakon. Egyre több európai ország zárta le határait a személyforgalom előtt, az Európai Unió külső határain 30 napos moratóriumot rendelt el a nem uniós polgárok belépésére.
Utazásunkat az Arnoldstein felé vezető A2-es autópályán folytattuk. Dinamikusan lehetett haladni, majd ahogy fogytak a kilométerek, feltűnően gyérebbé vált a forgalom. Ritkultak a személyautók, de az Olaszország felé tartó kamionok száma is drasztikusan visszaesett. A sztráda melletti pihenőhelyeken kihaltságot tapasztaltunk, néhány utazó lézengett.
AZ OLASZ HATÁRNÁL
Arnoldsteinnél a határvonaltól 200 méterre tudtunk leparkolni. Gyalog indultunk terepszemlére Olaszország felé. A leállósávra húzódva kamionok vesztegeltek. A sofőrök a tehergépkocsik mellett álldogáltak, vagy széken ülve beszélgettek. A forgalom szinte nullára csökkent. A határvonal túloldalán egy olasz táblát találtunk. A rajta lévő tájékoztatást nagy, piros ragasztószalaggal húzták át. A felirat jelentése: „Figyelem! Az átjárás nyitva.” Tudtuk, a táblán túli terület már olasz fennhatóság, és az utasítás szerint nem léphettünk olasz területre, így nem mentünk tovább. Fotós kollégám felfigyelt egy olasz hulladékgyűjtő gépkocsira az út mellett. A jármű sofőrje, egy olasz férfi védőfelszerelés nélküli formaruhában éppen egy szemetest ürített. Megpróbáltunk tőle információhoz jutni. Egyértelműen megtudtuk tőle, hogy a beutazókat egyáltalán nem ellenőrzi az olasz hatóság, így tulajdonképpen szabad az átjárás.
A SZTRÁDA AUSZTRIA FELÉ
Láttuk, hogy az autópálya felénk eső oldalán alig van mozgás, ezért gyalog átmentünk a túloldalára. Az Ausztria felé vezető oldalon egy pihenőhelyre érkeztünk, ahol 30-40 kamion parkolt. Több kiszolgáló létesítmény, például kávézó is nyitva volt az átutazók számára. A különféle nemzetek kamionosai a járművek mellett beszélgettek, a légkör tanácstalanságot sugallt, majd egy újabb, nagyobb számú kamionkontingens érkezett Olaszország felől. A teherautók egysoros oszlopban, fegyelmezetten araszoltak, mint később számunkra is kiderült, az ellenőrzési pont felé tartottak. Megszólítottuk egy várakozó magyar kamion sofőrjét, aki arra hivatkozva, hogy minél gyorsabban hazajusson, gyors léptekkel elment mellettünk. Ezután egy másik magyar kamionossal beszéltünk, aki Olaszországból érkezett, és Szlovénián keresztül szeretett volna visszaérni hazájába. De arra hivatkozva, hogy a koronafertőzés egyik gócpontjából indult, a szlovénok nem engedték át az országon. Ekkor kapta azt a tanácsot, hogy kerüljön Ausztria felé, mert az osztrákok még engedik a határforgalmat Magyarország irányába. A beszélgetés után beült a teherautóba, és az ellenőrzési pont felé indult.
A pihenőhelyen szerencsénkre egy osztrák rendőrautó bukkant fel, két zsaruval a fedélzeten. Nem szálltak ki, ezért bekopogtam az ablakon. Az osztrák kollégák szájmaszk nélkül köszöntöttek. Készségesen mutatták, hogy melyik irányba induljunk, 2 kilométerrel arrébb lesz majd az ellenőrzés. Megnyugtattak, hogy nem lesz semmi gond. Mivel a feladatunkat a lehetőségeinkhez képest elvégzettnek tekintettük, visszaindultunk a kamionok között, az autópálya túloldala felé. A kamionok között gyalogoltunk, amikor váratlanul egy olasz rendőrautó állt meg a közelünkben. Két olasz rendőr csizmája kopogott az aszfalton, szigorú tekintetük végigpásztázta a tömeget. A két egyenruhás egymástól különvált, majd a várakozó és érkező kamionokat kézjelekkel kezdték irányítani. Jelzéseikkel egysoros oszlop kialakítására törekedtek. A kamionok utasterét elhagyó sofőröket utasították, hogy azonnal szálljanak vissza a fülkébe.
OSZTRÁK KONTROLL
Eldöntöttük, hogy megkeressük a visszafelé vezető utat. Találtunk egy közeli lehajtót, mely visszakanyarított az autópályára, Ausztria felé. Itt egy 1 kilométer hosszú kamionoszlopba kellett besorolnunk. Röviden araszoltunk az osztrák ellenőrzési ponthoz, ahol két sorba irányítva kontrollálták a belépést. Az autónkat az ellenőrzési pont épületéhez közelebbi konvojba osztották. Ahogy haladtunk előre, egy teljes védőfelszerelésbe öltözött nő közelített felénk, és mutatta, hogy az épület melletti parkolóba álljunk félre. Feltűnt, hogy az ellenőrzésre várók közül egyedül mi érkeztünk személyautóval, mindenki más kamionos volt. A lassú haladás közben megfigyeltük az ellenőrzött teherautósokat. Hozzájuk is egy védőfelszerelésbe öltözött ember ment, majd rövid diskurzus után ellenőrizte a sofőrök testhőmérsékletét. A kamionosok egyenkénti kontrollja egy-két percet vett igénybe, majd engedték tovább a forgalmat Ausztria felé. Arra nem láttunk példát, hogy bármelyik teherautóst visszafordították volna Olaszország felé. Félreállítottként türelmesen vártuk a sorunkat, majd néhány perc elteltével egy férfi jött hozzánk védőfelszerelésben. Németül kérdezte, merre tartunk, jártunk-e Olaszországban. Elmondtuk, hogy csak Magyarországra szeretnénk visszatérni, és a határon azonnal visszafordultunk. Hangsúlyoztuk, hogy nem jártunk Olaszországban. A férfi elkérte a személyi igazolványunkat, majd egy kis türelmet kért. Visszatértekor a kezében volt két fénymásolat az okmányainkról, és mutatott egy német nyelvű nyomtatványt. Kérte, hogy töltsük ki. Adatainkat, elérhetőségeinket kellett beírnunk, majd pedig tudomásul venni a tájékoztatást, hogy Ausztrián megállás nélkül kell továbbhajtanunk.
VISSZATÉRÉS
Éreztük a helyzet komolyságát, és a meghagyott szabályokat követve, megállás nélkül hajtottunk át Ausztrián, egészen Rábafüzesig. De csak akkor nyugodtunk meg igazán, amikor a magyar kollégáinkat viszontláttuk. Visszatértünkkor kollégámmal két hétre önkéntes karanténba vonultunk.
FENYVESI BEÁTA
FOTÓ: BÉRES ATTILA
