Pénteken délelőtt kezdődött a fia által meggyilkolt Szilágyi István színésznek, az ország Lópici Gáspárjának temetése.

Mint írtuk, az özvegy kérésére Szilágyi Istvánt elhamvasztották, az urnát pedig egy sírban helyezik el az Új köztemetőben.

A szertartáson búcsúbeszédet mond a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Forgács Péter, Pityi bácsi szülőfaluja, Gyomaendrőd polgármestere, Toldi Balázs, illetve a főváros XVI. kerületének képviselője, Rózsahegyi Péter.

A színészt Sóskuti Zoltán református lelkész temeti el.

A temetésen körülbelül 50 fős tömeg gyűlt össze. A 100 Tagú Cigányzenekar 5 tagja zenél a szertartás előtt, amelyet az özvegy és a családtagok könnyes szemmel hallgatnak. A temetés napjára különleges maszkok készültek, amelyeken Szilágyi István arcképe látható.

A beszédek közben Forgács Péter felolvasta a meggyilkolt színész unokájának, Nándinak a levelét, amiben köszönetet mond nagypapájának az együtt töltött időért. Nándi nem tudott hazajönni külföldről a temetésre. Jolika megrendülten hallgatta végig unokája sorait, íme:

„Nagypapa! Nem tudom, emlékszel-e, amikor megtanítottál biciklizni? Kivittél a térre és mondtad, hogy próbáljak menni körbe-körbe. Nagyon nehezen ment az elején, nem akartam megtanulni, folyton elestem. Te csak mondtad, hogy ne adjam fel, menjek tovább, másképp nem fogok megtanulni biciklizni. Másnap újra kimentünk, minden nap egy kicsivel jobb lett, egészen addig, míg megtanultam. Hálás vagyok, hogy megtanítottad nekem, hogy sohase adjam fel! Bár már nem vagy köztünk, szívemben örökké élni fogsz, és amire tanítottál, mindig követni fogom. Mindig szeretni foglak, Nándi!”

Ezután végső nyughelyére helyezték az ország Lópici Gáspárját, közben Szabó Ádám harmonikán eljátszotta A csitári hegyek alatt című dalt, s a 100 Tagú Cigányzenekar is zenélt búcsúzóul.