A gyűrű alakú fényjelenséget a 8-12 kilométer magasban elhelyezkedő felhőkben lévő jégkristályokról visszaverődött és megtört fénysugarak okozzák.
Gyakrabban figyelhetünk meg kis halojelenséget
A halo görög szó, kört, körívet jelent. Leggyakrabban a Napot vagy a Holdat körülvevő fehér vagy gyengén színes fénygyűrűk alakjában jelentkezik. A kis halo-gyűrű jelenség, amely sugarának látószöge 22 fokos, és és belül barnásvörös, kívül pedig kékesfehér színű gyakoribb, mint a nagy halo. Nagy halojelenségről akkor beszélünk, hogy annak látószöge 46 fokos, és az úgynevezett felső érintőöve káprázatos színekben pompázik.
Akár órákon át is megfigyelhető egy-egy halo
Az egyes változatok a térben lévő jégkristályok elhelyezkedésétől, nagyságától és formájától függően jönnek létre. Ha a jégkristályok szintjén viszonylagos nyugalom tapasztalható, akkor nagyobb a valószínűsége az optikai jelenségek kialakulásának. A halojelenség lehet rövidke, alig pár másodpercig tartó, de megfelelő légköri körülmények között akár órákon át is megfigyelhető.
A légi forgalom megnövekedése is fokozza a jelenség kialakulásának gyakoriságát
A légi forgalom megnövekedése is hozzájárul ahhoz, hogy napjainkban egyre több alkalommal láthatunk általában a hold körül az égre feltekintve egy erős kontúrú gyűrűt. A kondenzcsíkok miatt keletkező mesterséges felhők is hasonlóan viselkednek, mint a fátyol- vagy a pehelyfelhők.
A frontok is befolyásolják megjelenésüket
A halojelenség feltételrendszere hidegfrontok előtt járó felhőzetnél a legoptimálisabb. A meteorológiai megfigyelések során ugyanakkor megállapították, hogy sok esetben ez a jelenség a rossz idő előjele is. Ugyanis a melegfront érkezése előtt az úgynevezett magas felhők, a Cirrus-ok és Cirrustratus-ok vonulnak fel potenciális magasságban, és jégkristályaikon így megtörnek és visszaverődnek úgy a fénysugarak, hogy a látványos gyűrű alakú jelenség képes kialakulni. Magyarországon leginkább tavasszal és ősszel figyelhetünk meg halokat.
Forrás: Hirado.hu
