A gyilkossági ügyek megoldásának lett a szakértője Kovács Lajos, akit az egész ország a „döglött ügyek osztályának” vezetőjeként ismert meg.
– Pontosan emlékszem arra a napra, amikor a rendőrségre felszereltem. 1970-ben a flottillánál voltam katona, ezért egyenruhába mentem be a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) épületébe, ami akkor a Deák Ferenc téren volt
– idézi fel a nagy napot a nyugállományú ezredes.
– Édesapám is a testületnél dolgozott, még pedig a figyelőknél, ezért gyerekként én is az akartam lenni. Azt tanácsolta nekem, hogy mást válasszak, mert az ő munkája sokszor unalmas. A bűncselekmények királynője az életvédelmi szakterület, mondta, és javasolta, hogy inkább azt célozzam meg. Ezért aztán oda jelentkeztem.
A BRFK-ra betoppanó fiatalembert a gyilkossági csoport akkori vezetője, Láposi Lőrinc fogadta, és ő lett az első rendőr, akivel Kovács Lajos együtt dolgozott. Rendőri karrierjét a rendkívüli haláleseti és eltűnési alosztálynál kezdte.
– Megtapasztaltam, hogy milyen érdekes ez a szakterület, hiszen nemcsak eltűnhetett valaki vagy balesetet szenvedhetett, hanem meg is ölhették. Miután lejárt az egy év, és letelt a próbaidőm, az egyik gyilkossági csoportba tettek át. A kollégáim igazi menő pasik voltak, és a hatásukra ezen a területen ragadtam. Majd elvégeztem a Rendőrtiszti Főiskolát is – eleveníti fel a régmúltat.
– 1977-ig voltam a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Pont akkor zárult le az életemnek ez a korszaka, amikor a Hungária körúti OTP-fiókban kettős gyilkosságot követtek el. Az ügy felderítésére az Országos Rendőr-főkapitányságról szakirányítónak odaküldték Vedres Gézát, aki kiszúrt magának, és átvitt magával. 1978-tól dolgoztam az életvédelmi alosztályon, amelynek a vezetését 1987-ben vehettem át.
Itt egymás után jöttek a nagy ügyek Kovács Lajos számára: Farkas Helga eltűnése, a szerb halálosztó, Magda Marinko által elkövetett emberölések és a Bene-Donászi páros gyilkosság-sorozata, meg persze Fenyő János lelövése.
– 1998-ban volt egy nagy átszervezés a rendőrségen. Létrehozták a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot Kiss Ernő vezetésével, én pedig a „döglött ügyek osztályaként” ismertté vált életvédelmi egység vezetője lettem. Egészen a 2006-os nyugdíjba vonulásomig ott dolgoztam.
– Imádtam a régi ügyek előszedését, átgondolását és megoldását. Emlékezetes volt ezek közül az, amikor egy Baranya megyei nyomozó kollégámmal szemben vizsgálódtunk. Az őrnagy összejött az egyik munkatársával, aki már válófélben volt. A nő és a rendőr elhatározták, hogy megölik a férjet. A nyomozó gyanúba is keveredett, de aztán szabadlábra helyezték. Nekünk viszont sikerült rábizonyítanunk a gyilkosságot, és 18 évre rácsok mögé került.
Kovács Lajos elmesélte, hogy ebben az ügyben a nyomozó a keresztanyja férjétől szerzett egy hatástalanított fegyvert, amit visszaélesített, és azzal több lövést leadva végzett a férjjel. Sőt párja kérésére, hogy biztosan meghaljon a férfi, még fejbe is lőtte.
– Ezt az őrnagy, miután elítélték, maga mondta el részletesen az ügyésznek, mert fel volt háborodva, hogy az asszony, aki nem maradt hűséges hozzá, és még a közös benzinkutat is eladta, megúszta az emberölést. Ám az új tárgyalás semmin sem változtatott, a bíró ugyanis úgy vélte, lehet, a volt nyomozó igazat mond, de ugyanolyan esélye van annak is, hogy hazudik, így állva bosszút csalfa exén.
blikk nyomán
