Párizs
Párizs (franciául: Paris, latinul Lutetia, vagy a későbbi neolatin Lutetia Parisiorum) Franciaország fővárosa. Az ország északi részén a Szajna folyó partján terül el, az Île-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. Párizs Európa egyik legnépesebb városa. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlál.
A két évezreden keresztül fontos szerepet játszó Párizs ma a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központja, befolyása a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a sajtóra, a divatra, a tudományra és a művészetekre a világ négy legjelentősebb városa közé emelte. A Région Parisienne Franciaország legfejlettebb területe, gazdaságának központja. 2006-ban 500,8 millió euróval a francia bruttó hazai termék egynegyedét adta. A világ 500 legjelentősebb vállalatából 38 székel Párizs számos üzleti negyedének egyikében. Jelentős nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO, az OECD, az ESA és az ICC is párizsi központú.
A világban Párizs a legnépszerűbb úti cél a turisták körében több mint 30 millió évi látogatóval.
Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 16. legélhetőbb városa.
Történelme
A legjelentősebb régészeti kutatások a 12. kerületben történtek, ahol 1991-ben rengeteg lelet került elő, köztük a legkorábbi állandó emberi létre utalók is. A Bercy környékén végzett ásatások során egy i. e. 4200-ból fennmaradt vadászfalu nyomait tárták fel nagy mennyiségű sírmelléklettel (köztük fa pirog, agyagedények, íjak, nyilak és más, kőből és csontból készült használati tárgyak).
Az őskori település és a gallo-román kor között Párizs története teljesen homályba merült. Mindössze annyi ismeretes, hogy a parisii törzs, a kelta szenonok egy ága uralta a területet, amikor Julius Caesar seregei elfoglalták az országot. A legelfogadottabb nézet i. e. 250 és i. e. 200 körülre teszi a város alapítását, de pontos időpont nem ismert. A város elhelyezkedésével kapcsolatban is csak találgatni lehet. Korábban a Cité szigetére gondolták a gall település helyét, ám ott minden lelet elpusztult a metró építése folyamán. Más feltételezések szerint a Szent Lajos-szigeten lehetett a város, de akár azzal szemben – a mai bal parton – is elterülhetett. A legújabb, sokszor vitatott hipotézis a Valérien-hegyre teszi az ókori települést.
I. e. 52-től, miután Labienus gall helytartó elfoglalta a várost, az a Lutetia (gallosítva Lutèce) nevet kapta, a főváros szerepe pedig egyértelműen Lugdunumra (a mai Lyon) hárult. Az i. e. 1. századi római város a Szajna bal partján, pontosabban a mai Saint-Germaine körút, a Val-de-Grâce és a Rue Descartes által határolt területen a Luxemburg-kertig terült el. Központja a mai Rue Saint-Jacques mellett feküdt. A város egy római kori vidéki város létesítményeivel volt ellátva, színházzal, palotákkal, fürdőkkel, fórummal és amfiteátrummal rendelkezett. A várostól délre találták meg a temető nyomait.
Párizs a 4. században vette fel mai nevét a valaha ott élő parisius törzsről (többesszámban: Parisii). 508-ban Klodvig a rómaiak felett aratott győzelme után ide helyezte birodalma központját. A 6. századtól egy kultikus hely is ismert a városban a mai Saint-Gervais templom helyén. A 8. században a vikingek támadása ellen erődrendszert építettek a Cité-sziget körül, amelyet a 9. században a Szajna jobb partjára is kibővítettek, megvédendő a Saint-Gervais és a Saint-Germain-l’Auxerroi templomokat. A bal parti városrészeket 885-ben a normannok elpusztították. Capet Hugó 987-es trónra kerülésekor, a Capeting-dinasztia uralmának kezdetén, Párizs Orléans mellett a Nyugati Frank Királyság legjelentősebb városa volt.
A település a 11. században kezdett terjeszkedni a jobb parton, majd a 12 és 13. században gyors ütemű fejlődésnek indult, mivel fokozatosan királyi székhely lett; 1108-ban VI. Lajos király, majd II. Fülöp Ágost költözött a városba. Az ő uralkodása alatt épült fel Párizs sok jelentős létesítménye, mint az első Louvre, amely akkor még erődítmény volt, több templom, köztük a Notre-Dame székesegyház. A bal parti iskolákból létrejött a Sorbonne, a legkorábbi egyetem, amely korai növendékei közt tartják számon Albertus Magnust és Aquinói Szent Tamást. A középkorban a fekete halál időszakát kivéve Párizs egy kereskedelmi, kulturális és tudományos központ szerepét töltötte be. XIV. Lajos 1682-ben a mozgalmas városból Versailles-ba helyezte át a királyi székhelyet, majd átalakíttatta a Louvre-t.
XV. Lajos alatt épült ki a Place de la Concorde, a Katonai Iskola a Les Invalides-ban, a Pénzügyi és az Igazságügyi Palota. XVI. Lajos három új városépítési rendelkezést tett; szabályozta az utak szélességét 9,75 méterben, 1784-ben új városfalat építtetett Fermiers Généraux néven, illetve leromboltatta a Szajna hídjain épült valamennyi lakóházat.
1789. július 14-én a Bastille lerombolása és az asztalosok Saint-Antoine külvárosi felkelése volt a Francia forradalom kitörési mozzanata. 1793 és 1794 között a radikális párizsi kommün irányította Franciaországot. Ebben az időszakban váltak a kivégzések mindennapossá a francia fővárosban.
I. Napóleon császár elképzelése az volt, hogy Párizsnak kell a legszebb városnak lenni. Uralkodása idején a település radikális változásokon esett át, új utak, hidak, rakpartok, teljes városrészek, vágóhidak, templomok, főútvonalak épültek, elkészült a Diadalív, mai helyére került az Obeliszk, sőt új vízhálózat is létrejött a városban, miután új csatornák, víztározók és közkutak létesültek Párizsszerte. A Bourbon-restauráció idején épült ki a Saint-Germaine arisztokrata negyed.
1860-ban a város utoljára növelte jelentősen a területét, amikor is Auteuil-t, Passyt, Les Batignolles-t, Montmartre-ot, La Chapelle-t, La Villette-et, Belleville-t, Charonne-t, Bercyt, Vaugirard-t és Grenelle-t hozzácsatolták, és így a városnak húsz kerülete lett. 1870-ben, a porosz–francia háborút lezáró békét Párizsban kötötték meg, és kikiáltották a Második Köztársaságot.
1871. március 22-én Párizs munkássága felkelt a poroszbarát vezetés ellen, kikiáltották a Párizsi kommünt, mely 91 napon át védte hősiesen Párizst a poroszok ellen. A kormány és a kommün katonáinak küzdelmei során 20 000 párizsi polgár veszítette életét. A kommün harcai során Párizs színe-java elpusztult; a Rue de Rivoli házait és a Tuileriák palotáját a kommünárdok fölgyújtották, a Városháza is porig égett.
A későbbiekben Párizs több világkiállítás székhelye is volt. Ezekhez épült 1889-ben az Eiffel-torony, 1900-ben pedig a párizsi metró, mikor a metropolisz a nyári olimpia színhelye volt. Mindezek mellett 1910-ben óriási árvíz pusztított végig a városban.
Az első világháborút lezáró békét Párizs környéki kastélyokban kötötték meg. A második világháborúban, 1940 és 1944 között Párizs német megszállás alatt volt, míg a szövetséges csapatok érkezésének hírére 1944. augusztus 19-én lázadás nem kezdődött a városban. Dietrich von Choltitz generális, a párizsi helyőrség parancsnoka, 1944. augusztus 25-én kapitulált, megtagadva a város teljes lerombolására szólító, Adolf Hitlertől kapott parancsot.
A háború után Párizs rohamosan fejlődött; a La Défense-hez hasonló hatalmas üzleti negyedek épültek. Felépült a Parc de la Villette, a Pompidou központ és a 209 méter magas Tour Montparnasse. Jelentősen kibővítették a metrót, megépítették a RER hálózatot. Az 1970-es években a belső területekről az ipari létesítményeket a külvárosokba költöztették. 1968 májusában a párizsi fiatalok lázadozni kezdtek a Latinnegyed területén az egyre növekvő társadalmi különbségek miatt. 1976-ban a francia állam kisebb fokú függetlenséget engedett Párizsnak, ahol az első polgármester Jacques Chirac lett. Helyére 1995-ben Jean Tiberi került. Őt 2001-ben Bertrand Delanoë követte, aki radikálisabb politikájával a tömegközlekedést támogatva felvette a harcot a városi autósok ellen; számos busz- és bicikliútvonalat hozatott létre, megépíttette az első villamosvonalakat. 2005-ben és 2007-ben a város külvárosaiban lázadások törtek ki.
Lakosság
Párizs lakossága 2005-ös becslések alapján 2 153 600 fő volt, mindez közel 105,4 km² területen. Ahogy az a nagy népsűrűségi adatból kitűnik, népesedési változásai nem követik más nyugati városokét. Egyrészt területe jóval kisebb, mint bármely más európai metropoliszé, mivel csak a tényleges belváros tartozik a városhoz. A város népsűrűsége igen nagy – az egyéb belvárosokkal összehasonlítva is – a New York-i Manhattan után a legsűrűbben lakott nyugati típusú belváros.
A nagy népsűrűség a városból elköltözők hullámát kompenzáló nagy számú bevándorlók miatt adódik. A városban élők 19,4%-a Franciaországon kívül született, 4,2%-a pedig kevesebb mint 10 éve rezidens az országban. A francia főváros több súlyos problémája (például: bűnözés, munkanélküliség) is a bevándorlók nagy számával magyarázható.
Közigazgatása
Az 1964-ben elfogadott és 1968-ban hatályba lépett közigazgatási módosítás értelmében a Seine (75) megyét négy részre (Hauts-de-Seine, Seine-Saint-Denis, Val-de-Marne és Párizs) bontották, így Párizs önálló megye és városi önkormányzat egyben. Más francia nagyvárossal ellentétben így a környező külvárosoktól teljesen függetlenül működik.
Azonban ez azt is jelenti, hogy Párizs sokkal inkább függ az államtól, mint más francia város. Polgármestert is csak 1976 óta választhat, illetve pár közlekedési rendőrön kívül, önálló rendészeti szerve nincs.
A párizsi lakosok a húsz kerület önkormányzati testületét választják meg, amely kijelöli a kerületi polgármester személyét. Minden egyes kerületben bizonyos számú képviselőt választanak a Városi Önkormányzati testületbe is, amely Párizs polgármesterét választja meg, illetve ellátja a város és a megye irányítását is.
Városkép
Párizs a feltevések szerint két szajnai szigeten, a Cité-szigeten és a Szent Lajos-szigeten terült el. Innen a Szajna mindkét partján terül el maga a város 1860-ban meghúzott határai közt, amelyet a 32 kilométer hosszú külső körút határoz meg. Az előbbi ovális formájú területen túl Párizs további két parkos területet is magáénak tudhat: a Bois de Boulogne és a Bois de Vincennes ligeteket.
A városban további parkok is működnek (mint a Luxemburg-kert, a Jardin des Tuileries, a Parc de la Villette vagy a Parc de Belleville), de sok ház tetején is találni fás területeket.
Párizs fő folyója a Szajna, amely egy körívben folyik át délkeletről délnyugatra a városon. Így az északi Jobb Part kétszer akkora kiterjedésű, mint a déli Bal Part. Két kisebb folyó is húzódik a városban: a Bièvre, amely délről folyik a felszín alatt Párizsba és a Saint-Martin csatorna, amely északkelet felől részben lefedve érkezik a Szajnához.
A városban több kisebb domb is a található, melyek közül a jelentősebbek: a Montmartre és a Buttes-Chaumont a jobb parton, a Butte aux Cailles és a Sainte-Geneviève-hegy pedig a bal parton.
Közlekedés
Párizs nemzetközi közlekedési csomópont, ahol az összes közlekedési mód világszintű minőségben képviseli magát. A város két nagy nemzetközi reptere az Orly és a Charles De Gaulle
A központja Franciaország vasúthálózatának is, a TGV járatok innen hálózzák be az egész országot, de ez a kiindulópontja a London irányába járó Eurostar és a Benelux-államok felé közlekedő Thalys vonatoknak is. Jelentős csomópont maradt az autópálya-hálózatban is, a franciaországi 0 kilométerkő is a városban található, ám az átmenő forgalom számára a várost elkerülő körgyűrű ajánlott, mivel annál beljebb a forgalom óriási és nagyon lassú.
A városon belüli tömegközlekedés alapvetően metrón történik, amely 14 vonalon jár, és behálózza a város minden pontját. (Bővebben: párizsi metró) Továbbá sok autóbusz is gazdagítja a város közlekedését, amelyek a főbb gócpontokat kötik össze legtöbbször igen kanyargós útvonalon. A város határában mostanság több villamosvonal épült. Az agglomerációval öt RER vonal köti össze Párizst, amelyek egyben a városban gyorsvasútként is szolgálnak. A városi tömegközlekedést a világ legnagyobb hasonló cége az RATP üzemelteti.
Látnivalók
Párizs egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb épített látnivaló található. Az Eiffel-torony, és Párizs egyik szimbóluma a Diadalív.
Épületek
La Madeleine
Sacré Cœur
Eiffel-torony
Arc de Triomphe – (Diadalív) a Place de Charles de Gaulle közepén lévő műemlék, Franciaország dicsőségének és a csatában meghaltak emlékére
Les Invalides – I. Napóleon és több hadvezér síremléke
Conciergerie – középkori börtön
Palais Garnier – a párizsi opera
Notre-Dame székesegyház a Cité-szigeten
Sacré Cœur-székesegyház
Samaritaine – 20. század elején épített áruház
Sorbonne – a középkorban alapított párizsi egyetem
Szabadság-szobor – a New York-i kisebb változata
Panthéon – templom, a legnagyobb franciák nyugvóhelye
Sainte-Chapelle – 13. századi, gótikus kápolna
Église de la Madeleine (= Madeleine-templom, épült 1764-1842)
Place des Vosges – IV. Henrik által kialakított tér a Marais-negyedben
Saint-Jacques torony
Királyi palota
Párizsi Nagymecset
Múzeumok
Louvre – Franciaország legnagyobb múzeuma a 19. század előtti alkotások számára
Musée d’Orsay – volt vasúti pályaudvar, ma az impresszionista és újabb alkotások kiállítóhelye
Centre Georges Pompidou (Beaubourg) – Kortárs Művészeti Múzeum, óriási közkönyvtár.
Musée Rodin – francia szobrászok alkotásai
Musée du Montparnasse – a montparnasse-i művészek élettörténetének bemutatása
Musée de Montmartre – A Montmartre történetét és művészeit bemutató gyűjteménnyel
Musée Cluny (Musée National du Moyen-Age) – a középkori műalkotások gyűjteménye
Musée Picasso – közel 3000 Pablo Picasso képpel és saját magángyűjteménnyel
Egyéb
Montmartre – történelmi negyed a Szajna bal partján, a legjelentősebb művésznegyed, Sacré-Cœur
Champs-Élysées – Párizs „főutcája”
Rue de Rivoli – bevásárlóutca
Place de la Concorde (korábban: Place de la Revolution) – Champs-Élysées végén, az Obeliszk helye
Place de la Bastille – A Bastille börtön helye a francia forradalom idejéig, ma tágas, nagy forgalmú tér
Montparnasse – történelmi negyed a Szajna bal partján, műtermek, művészkávézók
Père-Lachaise temető – sok francia és külföldi híres ember sírjával
Cimetière de Montmartre
Cimetière du Montparnasse – Napóleon elgondolása szerint létesítették a belvárosi temetők tehermentesítésére
Cimetière de Passy
Párizs csatornahálózata
Les Halles – óriási bevásárlóközpont
Le Marais – divatos negyed a Szajna jobb partján, jelentős homoszexuális és zsidó lakossággal
Szórakozóhelyek:
Fauchon
Berthillon fagylaltozó
Moulin Rouge
Áruházak:
Galeries Lafayette
Printemps áruház
Híres szállók:
Hôtel de Crillon, Place de la Concorde
Hôtel George V, Avenue Georges V
Hôtel Ritz Paris, Place Vendôme
Látnivalók Párizs környékén
Versailles – XIV. Lajostól kezdve a francia királyok lakhelye
La Défense – modern üzleti negyed Párizstól nyugatra, benne: Grande Arche
La Villette (Parc Astérix) – modern szórakoztató negyed Párizstól északkeletre
Disney-Land
Saint-Denis-székesegyház – a legtöbb francia uralkodó temetkezési helye
Forrás: Wikipedia;
Kép: https://pixabay.com
