Egy évbe is beletelik egy hegedű elkészítése / Fotó: Zsolnai Péter

Tervezőmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, de mindig volt igénye a kézművességre.

– Gimnazista koromban bejött a Beatles korszak, a barátaim mind gitározni kezdtek. Mivel a családunk akkoriban nem volt jó anyagi helyzetben, magam készítettem egy gitárt, ami a mai napig megvan. A hegedűkészítést csak 47 évesen gondoltam ki. Emlékeztem, hogy az általános iskolai hegedűtanárom szintén készített hangszereket, ezért felkerestem őt. Tőle meg is kaptam az első fát, és tulajdonképpen így kezdődött ez a szerelem. Nagyon sok vele a munka, és nagyon lassan készül el, egy évbe is beletelik. Egyébként nem nagyon adom el őket, inkább a családban, barátok között maradnak.

Ugyanakkor előfordult, hogy mesternek meglágyult a szíve, és mégis kivételt tett.

Tassy András nem szívesen válig meg a hangszerektől / Fotó: Zsolnai Péter

– Minden hangszer az ember saját gyermeke is egy kicsit, valamelyik jobban sikerült, van amelyik nem. Hogy melyikre vagyok kimondottan büszke, azt inkább úgy lehetne megközelíteni, hogy egyik másik hegedű milyen sikert aratott. Még Győrben laktunk, amikor egy ismerős család leánykája elhozta hozzám a vonóját a barátnőjével, hogy szőrözzem meg. Szeretem, amikor egy szakértőtől hallom a hegedűszót, és mivel éppen akkor készült el egy hegedűm, megkértem őket, hogy húzzák meg, hadd halljam, hogyan is szól. Amikor a lány barátnője, ez a filigrán kislány elkezdett játszani, teljesen elámultam a tehetségétől. 1 hónappal később az édesanyja keresett meg telefonon, hogy a lánya márpedig ezt a hegedűt szeretné, ugyanis éppen a Zeneakadémiára készül. Korábban soha ilyet nem csináltam ilyet, de úgy voltam vele, hogy ne ez legyen a gátja a lány tovább fejlődésének. Végülis eljutott hozzájuk a hegedű, Nagy Ivett pedig ma már szólistaként játszik, a mai napig azon a hangszeren, amit én küldtem neki. Nekem nem is kell több egy ilyen sikernél.