Toro borai régi hagyományokat dédelgetnek. Eredetük a romai kor előttig nyúlik vissza.
A középkorban már több forrás említi, hogy népszerűségük a spanyol királyi udvarig is eljutott, ahol nagyra értékelték a borok zamatosságát és stílusát. Ez a népszerűség aztán olyan kiváltságok megszerzéséhez vezetett, amelyet kevés bor mondhat el magáról. Több városban is kizárólagos forgalmazást kaptak Toro borai.
A 19 században hatalmas mennyiségeket exportáltak Franciaországba, ahol részben Toro boraival igyekeztek pótolni a filoxéravész okozta hiányt.
A borvidék Zamora tartományban található, amely Castilla y León nyugati régiója, azaz Spanyolország belső kontinentális része. A Toro DO maga a tartomány délkeleti részén található, amely olyan ismert részekből áll, mint a Tierra del Vino (A bor földje), a Guareña Valley, a Tierra de Toro (Toro földje), a Tierra del Pan (a kenyér földje) vagy a Tierra de Campos (a termőföldek vidéke).
Maga a borvidék területe kb. 62 000 hektár, amelyből igazából 8000 ha a fontos, de ebből is van egy 5800 ha-os terület, ahol a legfontosabb terroir-okat, a borvidék szívét találjuk. Jelenleg 1200 regisztrált termelő dolgozik itt, amelyet a Consejo Regulador (borvidéki szabályozó testület) felügyel. Ennek a jól körülhatárolt kisebb területnek extrém száraz kontinentális klímája van, amelyet némileg moderál az Atlanti óceán felől érkező hűvösebb légáramlás.
Néhány adat a borvidékről:
Átlagos évi csapadékmennyiség: 350-400 mm.
Átlagos évi középhőmérséklet: 12-13 °C (-11 és 37 °C között)
Napsütéses órák száma: 2600-3000 óra
A szőlő éves növekedési és érési periódusa: 230 nap
A forró nyarak, az extrém hideg telek, a rengeteg napsütés különleges adottságokat biztosítanak a szőlőtermesztéshez, s adnak lehetőséget remek borok készítéséhez.
A talajok a földtörténet különböző korából származnak és eléggé változatosak. Jellemző az üledékes, homokos talaj, melyet gyakran barna mészkőfoltok tarkítanak. Ez jellemzően a pliocén korból származik. De van itt miocén kori kőzet is, mégpedig leginkább mészkővel, márgával kevert agyagos homok. Ami még különlegessé teszi a termőhelyeket Toróban, az a relatív nagy tengerszint feletti magasság, amely átlagosan 620 és 750 méter között váltakozik.
A Duero-medencében leginkább a rómaiak voltak azok, akik a legtöbbet tették a szőlő és borkultúra terjesztéséért.
1505 január 11-én 83 törvénnyel szabályozták a szőlőtermesztést és a borkészítést Toro-ban, amely évszázadokkal később a tartomány fővárosa lett. Ekkor ez egy fontos lépés volt, s ennek hatására a borkészítés az egyik legfontosabb gazdasági tevékenységgé vált a városban és környékén. A sok és fontos szabály is közrejátszott abban, hogy olyan borok születhessenek, amelyeket hosszú-hosszú utakra vittek magukkal a spanyol utazók. Úgy is fogalmazhatunk, hogy részben Toro borai keresztelték meg az Újvilágot.
1990-ben komoly klónszelekcióba fogtak a helyi borászok, begyűjtötték és felszaporították a klónokat, amelyek komoly bázist adtak sok helyi fajtának, többek között a Tinta de Toro-nak is, amely nem más, mint a tempranillo egyik helyi klónja
Minőségbiztosítási panel
Mint szinte minden spanyol borvidéken, itt is van egy szabályozó és ellenőrző testület, a Consejo Regulador, amely ellenőrzi mind a szőlőben zajló munkákat, mind a bor készítésével kapcsolatos feladatokat. Hivatalosan fehér, rozé és vörösbor is készíthető a borvidéken, s ma már itt is él az érlelési hierarchia, amely joven, crianza, reserva és gran reserva kategóriákba sorolja a borokat. A Consejo Regulador feladati közé tartozik az ültetvények sűrűségének ellenőrzése a telepítéskor, felügyelni a borászati eljárásokat, s végső soron ellenőrizni a bor stílusát, minőségét. Továbbá feladta, hogy megőrizze a régió borainak jó hírnevét, s segítsen a borok világszintű népszerűsítésében. A palackok hátoldalán egy ellenőrző jegy segíti a fogyasztót abban, hogy az adott palack átesett minden olyan ellenőrzésen, amely garantálhatja a stílust vagy a minőséget.
Rejadorada, Sango
Tinta de Toro (Tempranillo) 2012
Toro DO, Spanyolország
Közepesen intenzív rubin színű vörösbor. Illatában érezhető, hogy érett alapanyagból készült, picit lekváros és az alkohol sem alacsony. Még sem súlyos az illat, van benne finesz és elegancia. Ribizli lekvár, édesfűszeres szilvabefőtt, érett szeder, rengeteg fűszerrel, borssal, kakukkfűvel, édes fűszerekkel. A hordó már illatban is érezhetően jelen van, rumpuncsos, vaníliás karakterrel. Egy kis portóira hajazó jegy is gazdagítja az összképet.
Kóstolva sajnos az illathoz képest kissé csalódás, s ezt elsősorban a rengeteg szárító tanninnak köszönheti. Ugyan ettől feszes lesz, de a másik oldalról viszont már szinte a korty elejétől feszíti az ínyt és szárítja a szájat. Elsősorban a hordó cserzőanyaga az, ami nem integrálódott. Fejlődésben lévő vörösbor, melyben a savak kellő lendülettel támasztják meg a közepesnél kissé nagyobb testet. Az alkohol itt is érezhető, de nem bántó. Lecsengése közepesen hosszú, de a tanninok azért leárnyékolják a gyümölcsök önfeledt áradását. Kár azokért a tanninokért.
Forrás: metropol;
Kép: https://pixabay.com