Pákozdon és környékén több fontos régészeti lelőhely található. A legrégibb leletek az őskőkorból származnak, a helyi iskola udvarán pedig egy újkőkori temetkezési helyet tártak fel. A településtől 4,5 kilométerre északkeletre található Pákozdvár csúcsánál késő bronzkori erődített településre bukkantak, de ismert egy kora vaskori, hallstatti urnatemető is a környékről. A késő vaskortól a római hódítás kezdetéig kelták éltek a vidéken, s több, a kultúrájukhoz kapcsolódó tárgyi emlék került a felszínre az M7-es autópálya építését megelőző leletmentő munkálatok során (bronztárgyak, kézművesműhelyek stb.).
Anonymus a 13. század eleji Gesta Hungarorumban említi, hogy a honfoglaló magyarok Százhalombattától („Centum Montes”, azaz Százhalom) Veszprém felé haladva a pákozdi hegy alatt ütöttek tábort („iuxta montem Pacostu”). A település neve feltehetőleg puszta személynévből keletkezett szláv eredetű minta alapján (vö. lengyel Pakost személynév, cseh Pakosta családnév). A település első írásos említése 1279-ből maradt fenn Pakazt, 1298-ban Pakazth, 1323-ban Pacazth alakban jegyezték fel.
1279-ben Péter veszprémi püspök itteni földjét átadta használatra Colynus mester veszprémi főesperesnek, protonótáriusnak. 1323–1337 körüli időből ismert Pákozdi Pál neve, aki fehérvári kanonok volt, 1348-ból pedig már a település plébániájának említése is ismert. A török hódoltság alatt az İstolni Belgrad-i (Székesfehérvári) szandzsákhoz tartozott. 1593. november 3-án a településtől északra elterülő magaslatokon zajlott a pákozdi csata, amelynek során a Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Zrínyi György vezette magyar had szétverte a Székesfehérvár felmentésére érkező Haszán budai pasa túlerőben lévő seregét.
A Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötést követően Pákozdban tartották Fejér vármegye nemesi közgyűlését 1711. május 5-én. Ekkor és a 18. században végig népes település volt, amelynek jobbágyai a Velencei-tó déli partján és a Vértesalján bérelt földeken folytattak extráneus gazdálkodást.
Az 1848–1849-es szabadságharc egyik nagy ütközete, az 1848. szeptember 29-ei pákozdi csata a Sukorótól és Pákozdtól északra lévő magaslatokon zajlott le. A Móga János vezette magyar honvédsereg – még mielőtt véres közelharcra került volna sor – megfutamításra késztette a Székesfehérvárról Buda felé vonuló Jelačić horvát bán seregét. A környék fegyverforgató férfi lakossága is részt vett a csatában, amelynek során a horvátok tartalék seregét lefegyverezték, következményeként pedig a fegyverszünetet kérő Jelačić Bécs felé vonult el. A pákozdi diadal tiszteletére 1950–1992 között szeptember 29-én tartották a magyar honvédelem emléknapját (előbb Néphadsereg napja, később fegyveres erők napja, legutóbb pedig honvédelem napja elnevezéssel).
Forrás: http://hu.wikipedia.org
Cím: Pákozd –
Tel:
E-mail:
Web: hu.wikipedia.org
