Öt évtizede lángol egy tátongó mélyedés a közép-ázsiai Karakum-sivatag közepén.
A 60 méter széles és 20 méter mély kráter 1971-ben jelent meg egy rosszul sikerült szovjet bányafúrás következtében.
A kísérlet során elértek egy nagyméretű földalatti gázkamrát, a felszín beomlott, ezzel megnyitva a metánnal telített óriási lyukat.
A helyi lakosok által „A pokol kapujának” nevezett képződmény érdekes látnivalóval szolgál az arra tévedő maroknyi turistának.
A Darvaza falu közelében fekvő látványosság Türkmenisztán középső részén, Közép-Ázsia szinte alig lakott, nehezen megközelíthető sivatagi területén található.
Darvaza környéke földgázban gazdag, ezért a szovjetek úgy döntöttek, fúrásokat végeznek a régióban. 1971-ben a munkálatok során a geológusok egy földgázzal teli barlangot tártak fel. Pechjükre a fúrótorony alatt beszakadt a föld, a baleset során pedig egy 70 méter átmérőjű, 20 méter mély kráter keletkezett.
A tudósok nem csak a mérgező anyagok szivárgása miatt aggódtak; a földgáz fő alkotóeleme ugyanis a metán, ami erősen üvegházhatású gáz.
A nagyobb baj megelőzése érdekében a geológusok úgy döntöttek, hogy el kell égetni a kamrából szivárgó földgázt. Arra számítottak, hogy miután meggyújtják, a gáz teljes mennyisége néhány hét alatt elég.
NEM EZ TÖRTÉNT; A SZAKEMBEREK ALAPOSAN ALÁBECSÜLTÉK A NYÍLÁS MÉRETEIT, A KATLAN UGYANIS MÁIG NEM ALUDT KI.
Csak találgatni lehet, mekkora mennyiségű gáz égett el eddig, illetve mennyi tartalékkal rendelkezik még.
Az izzó gödörből kiáramló hőség csak néhány percig elviselhető, érdemesebb távolabbról szemlélni a lángoló üstöt, mely főként éjszaka nyújt „pokoli” látványt.
origo
