A kémia és vegyipar emlékeinek szemléletes bemutatása a műszaki múzeumok egyik legnehezebb feladata. Az alkimisták egykori eszközei az idők folyamán legnagyobbrészt megsemmisültek. A tudományos kémia kezdeti művelői pedig már olyan elvont fogalmakkal dolgoztak, amelyek megjelenítése komoly próba elé állítja a muzeológust. Nem könnyebb a korszerű vegyipar bemutatása sem, hiszen a kémiai folyamatok olyan, kívülről nem látványos, hatalmas méretű berendezésekben mennek végbe, amelyeknek csak a fényképfelvételei állíthatók ki.
A magyar kémia és vegyipar azonban mindenképpen megérdemli, hogy legyen egy múzeuma, hiszen a középkortól napjainkig mindig akadtak olyan módszereink, eljárásaink, szakképző iskoláink, amelyek egyedülállóak voltak a világon és olyan tudósaink, Nobel-díjasaink, akik nemzedékek példaképéül szolgáltak.
A Magyar Vegyészeti Múzeumot a Nehézipari Minisztérium alapította. Szervezése 1961-ben kezdődött meg és működési engedélyét – országos gyűjtőkörrel – már 1963-ban megadta a Művelődésügyi Minisztérium. 1991. január 1-jétől pedig alapítványi múzeumként működik, melynek feladatául vegyiparunk fejlődéstörténetének kutatását, emlékeinek megőrzését, tudományos feldolgozását és közkinccsé tételét jelölték meg, valamint a kiemelkedő magyar kémikusok munkásságának és a kémiaoktatás történetének bemutatását.
E múzeum nemcsak hazánk, de Közép-Európa egyetlen önálló vegyészeti múzeuma. Elhelyezésére a Várpalota Tóterén álló középkori, nagyrészt romos Thury György várat jelölték ki. E döntés legfőbb indoka az volt, hogy Várpalota egyrészt a hazai vegyipar egyik legnagyobb vidéki centrumában fekszik, másrészt földrajzilag is kedvező helyen, a 8-as számú főközlekedési útvonal mentén található, Budapestről könnyen megközelíthető.
A várépület eddigi helyreállítását elsősorban a Nehézipari (Ipari) Minisztérium és a vegyipari vállalatok, továbbá Várpalota város anyagi támogatása tette lehetővé. A további helyreállítások jelenleg is folyamatban vannak. Időközben (1990) a Thury-várat a Nemzeti Örökség részének nyilvánították.
A múzeum tárgyi gyűjteménye több mint 9.000 db-ból, általános ipartörténeti dokumentációs gyűjteménye 44.000 dokumentumból áll, könyvtári állománya pedig meghaladja a 19.000 kötetet.
Az épület Ny-i szárnyának egy teljes emeletét foglalja el a Várpalota bányászatát bemutató Bányászattörténeti Gyűjtemény. Ma már csak ez a múzeumi gyűjtemény emlékeztet a több mint 100 éves várpalotai szénbányászatra, amely 1996-ban fejeződött be.
A kapuépítményből a 4-5 m vastag várfalban lévő belső várkapun át jutunk be a vár belsejébe. A múzeum kiállításai már itt elkezdődnek. A bevezető folyosó két oldalán elhelyezett diorámák a hajdani Hungária Vegyiművek XX. század eleji üzemrészeit mutatják be. A folyosó végén, középütt álló nagyméretű, öntöttvas hamuzsírfőző-üst egyike a hazai vegyipar legrégibb műszaki emlékeinek a XVIII. századból. Kevesek előtt ismert, hogy hazánkban az ipari méretekben gyártott első vegyi termék a hamuzsír (kálium-karbonát) volt, amelyet a fahamu vizes kilúgozásával és a lé bepárlásával állítottak elő. A XVIII. század második felében kb. 200 kemencében folyt a gyártás és évente 30-40 ezer mázsa hamuzsírt szállítottak ki hazánkból a nyugati textil- és üvegipar számára.
A balra nyíló ajtón át a lépcsőház előterébe lépve a szemben lévő falon nagyméretű olajfestmény látható, amely egy középkori alkimista műhelyt ábrázol. Ez a kép nyújt hangulatot a további látnivalókhoz. A lépcsőházi boltív alatt tekinthető meg az 1920-30-as években Tihanyban, Bittera Gyula által létesített hazai levendulaolaj-lepárló üzem teljes berendezése, továbbá a Veszprémi Egyetem 1949-73 közötti években üzemelt vörösréz desztilláló-berendezése, amely a hallgatói és oktatói laborokat látta el desztillált vízzel. A lépcsőfeljáratnál álló membrános zagyszivattyú az 1896. évi millenniumi kiállításra készült és sokáig üzemelt a Kőbányai Porcelángyárban.
Forrás: http://www.museum.hu/museum/index_hu.php?ID=713
Cím: XIV ker. Thury-vár
Tel: +36 (88) 575-670
E-mail: vegymuz@vegyeszetimuzeum.hu
Web: http://www.vegyeszetimuzeum.hu/
