Az Országos Mentőszolgálat 1948-as alapítása óta országosan egységes állami egészségügyi intézmény. Feladatunk az életmentésen és a sürgősségi betegszállításon túl az ügyeleti ellátás szervezése. Az ország 256 mentőállomásán és 192 ügyeleti ellátóhelyén mintegy 17 ezer mentődolgozó tevékenykedik. Mentőegységeink az elmúlt évben több, mint 1,3 millió beteget láttak el, és több mint 50 millió kilométert tettek meg az ország útjain.
Főbb mentéstörténeti dátumok:
- 1887 – Önkéntes Budapesti Mentőegyesület
- 1948. május 10. – Országos Mentőszolgálat
- 1954 – Első rohamkocsi
- 1958 – Légi Betegszállító Csoport megalakulása
- 1963 – Első sikeres, tartós eredményű reanimáció
- 1998-2010 – Gyermekroham-kocsi, mentőorvosi-kocsik, KIM, mentőmotor, Tömeges Baleseti Egység, MICU, mentőrobogó, új mentőhelikopterek, stb.
ÉLETÜNK A MENTÉS
„Hivatás”
Nem csak fizikai terhelést, éjszakai ügyeletet, hanem roncsba szorult sérült ellátását, szülés levezetését, újraélesztést, és az ezzel járó óriási lelki terhet is jelent a mentőmunka. Csak szívvel, lélekkel, és némi megszállottsággal lehet ilyesmire vállalkozni. Számunkra a hivatásunk az életünk.
„Bajtárs”
“Bajtárs” – Orovecz Béla, a mentőszolgálat 1945 utáni újjászervezője, az Országos Mentőszolgálat alapító főigazgatója óta valljuk: társai vagyunk egymásnak a közös segítő munkában és társai a bajban levőknek.
„Hősök”
“Sokak életéhez van közünk. Némelyekéhez kevesebb, némelyekéhez nagyon is sok. De nem fogják tudni a nevünket. Azt sem, hogy mit tettünk értük. A mi munkák rejtett és névtelen.”
Dr. Felkai Tamás – mentőorvos
Nyitókép: Bognár Géza
