Soros György minden eddiginél durvább támadást intézett Magyarország és Lengyelország ellen, miután a két bevándorlásellenes álláspontot képviselő ország a homályos „jogállamisági mechanizmus” miatt megvétózta a brüsszeli költségvetés és segélyalap elfogadását.
A bevándorláspárti spekuláns komoly szankciókat követel politikai ellenfeleivel szemben, amivel lényegében elvenné az őket megillető uniós forrásokat.
Soros a különféle országok gazdaságainak bedöntésére irányuló akcióit itt idézzük fel:
Publicisztikát jelentetett meg a Project Syndicate nevű oldalon Soros György, bevándorláspárti tőzsdespekuláns. Írásában leszögezte, hogy az Európai Unió nem engedhet Magyarország és Lengyelország zsarolásának. Hozzátette, amennyiben a lengyel és a magyar vétó miatt el is bukik az Európai Unió költségvetési tervezete, akkor az év végén lejáró költségvetés él tovább, kiegészítve azzal, hogy a jogállamisági szabályok megsértői nem juthatnak támogatáshoz.
Javaslatával értelemszerűen a két, bevándorlásellenes ország gazdasági értelemben vett meggyengítését célozta. Sorostól sosem állt távol, hogy akutális céljainak megfelelően bedöntse a különféle országok gazdaságait. Érdemes ezeket az akciókat felidézni!
Magyarország
1994
A spekuláns korábban kétszer támadást intézett Magyarország gazdasága ellen, az OTP-t vette célba.
„Soros már 1994-ben is meg akarta szerezni az OTP-t. Békesi László belépő és Szabó Iván lelépő pénzügyminiszterek együttesen támogatták az OTP eladását Sorosnak. Ez meghiúsult, amit Soros nem bocsátott meg az OTP-nek, és azóta is igyekszik tönkretenni a bankot, amihez a kormány segítségét is megkapja” – tizenöt évvel később, 2009-ben a Gyurcsány-Bajnai váltás idején így emlékezett vissza Boros Imre közgazdász, egykori miniszter a történtekre, jellemezve Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon hozzáállását is.
Négy évvel a rendszerváltást követően több más országhoz hasonlóan Magyarországon is „nagyszabású” pénzügyi manőverbe kezdett, aminek első számú célpontja az OTP és a magyar forint volt. Ez volt a teljes privatizáció korszaka. Azokat a cégeket is eladták, amelyeket tőzsdére lehetett volna vinni.
Volt egy gyógyszergyár, amit megvettek a külföldi befektetők, majd kivitték a tőzsdére. Ennek következtében négy és félszeres áron keltek el a meghirdetett részvények. Így megtérült a befektetésük, és a részvények többsége is a tulajdonukban maradt
– mondta Boros Imre a már idézett interjúban.
Soros is erre játszott az OTP esetében. Azt szerette volna elérni, hogy az OTP elértéktelenítésével jelentős befolyást szerezzen a magyar pénzpiaci szektor fölött. A pénzintézet tervezett privatizálásában komoly szerepet játszott volna Bokros Lajos későbbi pénzügyminiszter, akkor a budapesti tőzsde elnöke, tervét pedig – mint az Boros szavaiból kiderült – Szabó Iván, majd Békesi László hivatalban lévő pénzügyminiszterek is támogatták. Ilyen zavaros körülmények között
A SOROS ALAPÍTVÁNY (SOROS FUND MANAGEMENT LLC) VÁRATLANUL AJÁNLATOT TETT A HITELINTÉZET 25 SZÁZALÉKÁRA.
Feszült pillanatai voltak ezek a rendszerváltás utáni magyar politikának: visszaemlékezések szerint az OTP-t vezető Csányi Sándor Horn Gyula irodájában veszett össze a Soros érdekeit kritika nélkül képviselő Bokros Lajossal. A nézeteltérés odáig fajult, hogy Bokros egyenesen Csányi leváltását követelte. Végül nem tudta végigvinni akaratát, Horn Gyula nem bízott meg Sorosban, Csányi Sándor véleményét fogadta el. Egy kormányhatározatban rögzítették, hogy az OTP nemzeti többségű, részben állami tulajdonban marad, és egyetlen részvényes sem juthat befolyásoló részesedéshez. Egyúttal a határozatban kimondták, hogy a külföldi befektetőknek egyenként öt, a hazaiaknak legfeljebb tíz százalék tulajdona lehet. Azzal, hogy az államnál maradt összesen 25 százalék + 1 szavazat (vagyis befolyásoló részesedés), Soros terveit keresztülhúzták.
Fontos mozzanata Soros történetének: a Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankja elleni első támadás idején már nekilátott – előbb az Egyesült Államokban, majd Európában, így Magyarországon is – hálózatának kiépítésébe. Mint azt Schmidt Mária írásában megmutatta, mindezt úgy valósította meg, hogy mára eggyé vált a nemzetközi baloldallal. Ennek azért van nagy jelentősége, mert kiépített hálózatát nemcsak a politikai-ideológiai küzdelmekben, hanem a pénzügyi akciók során is hasznosította.
Ezt próbálta kihasználni Soros, aki ismét pénzügyi támadást indított az OTP ellen.
Nem véletlenül: ahogy azt a V4NA nemzetközi hírügynökség 2019-es összefoglalójában is olvashatjuk, ekkoriban az európai bankok azt a pletykát kezdték el terjeszteni a piacon, hogy a pénzintézet csődbe mehet, ami – a balliberális kormányok politikájának következtében – sokaknak nem tűnt hihetetlennek. 2008. október 9-én, a tőzsde zárása előtt – az 1994-es akció során említett – Soros Fund Management LLC egy londoni befektetési szolgáltató közreműködésével mesterségesen leszorította a bankpapírok árfolyamát. Ezzel több intézményes befektetőnél életbe léptek a kilépési limitek, összesen 390 ezer OTP-részvény került a piacra.
TÖBB SZÁZMILLIÓ FORINTOT TETT ZSEBRE A GYENGÜLÉSRE FOGADÓ (SHORTOLÓ) SOROS.
A shortolás következtében a Budapesti Értéktőzsde részvényindexe (BUX) a napközbeni emelkedés után 7,1 százalékos mínuszban zárt, majd a forint is elindult lefelé, illetve az állampapír-kereskedés is szinte teljesen leállt. A zuhanás zárás előtt alig egy órával kezdődött, miután az Egyesült Államokban bejelentették, hogy feloldják azt a tilalmat, melyet korábban a pénzügyi részvények shortolására vezettek be. A részvények zuhanása hozta magával, hogy pillanatok alatt a forint is meggyengült.
Elsőre nem lehetett tudni, ki áll a spekuláció mögött, több hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy fény derüljön erre.
Ellentétben a legtöbb vállalkozással, az amerikai spekuláns cégei nemhogy megroppantak volna a krízis során, hanem egyenesen gazdagodtak. Korabeli sajtóhírek szerint a Soros Fund Management 2008-ban 1,1 milliárd dollárt keresett a világgazdasági válságon, annak ellenére is, hogy Soros szerint rengeteg lehetőséget elszalasztottak.
Nagy-Britannia
Az 1980-as évek második felében a brit gazdaság jelentős változáson ment keresztül. Miközben a hitelezés nőtt, az infláció alacsonyan tartása érdekében magasan tartották a kamatokat, ami viszont fékezte a növekedést. Az 1990-es évek elejére Nagy-Britannia már számos problémával küzdött. A gazdasági teljesítmény lassult, a termelékenység alacsony, az infláció és a munkanélküliség pedig magas volt.
Mindez egy olyan időszakban történt, amikor már folyt a közös európai fizetőeszköz, az euró bevezetésének előkészítése. Ennek az egyik legfontosabb pillére volt az európai árfolyam-mechanizmus, az ERM-rendszer.
AZ ELKÉPZELÉS CÉLJA AZ VOLT, HOGY ELÉRJÉK, AZ ÁRFOLYAMOK EGY SZŰK SÁVBAN MOZOGJANAK CSAK EGYMÁSHOZ KÉPEST, EZZEL A DEVIZAÁRFOLYAMOK STABILIZÁLÓDNAK, TÁMOGATVA EZZEL NEMCSAK A NEMZETKÖZI KERESKEDELMET, DE A KÖZÖS PÉNZ BEVEZETÉSÉT IS.
Az akkori európai környezetben a brit gazdaság számára az ERM vonzó lehetőségnek tűnt. A rendszer ugyanis úgy biztosította volna a stabil árfolyamot a font számára, hogy közben a britek csökkenthették az inflációt, ráadásul a hitelezés sem lassult volna.
Nagy-Britannia végül 1990-ben csatlakozott az ERM-rendszerhez, amit elsősorban az akkori pénzügyminiszter (későbbi miniszterelnök) John Major szorgalmazott. Mivel a rendszerben Németországé volt a legerősebb gazdaság, így minden tagállam a német márkához rögzítette a valutáját, és ettől az árfolyamtól 6 százalékban lehetett (plusz-mínusz) eltérni. A britek 2,95 márkában állapították meg a font értékét.
A probléma az volt, hogy minden ország esetében voltak belépési követelmények és betartandó kritériumok, viszont a britek elmérték az árfolyamot. A recesszió mellé ugyanis magas infláció társult: 1990-ben a brit infláció közel 10 százalékos volt, szemben a 3 százalék alatti német értékkel.
A font így felértékelve került be a rendszerbe, vagyis várható volt, hogy az inflációs különbségek miatt ez az árfolyamsáv hosszabb távon tarthatatlan lesz.
A SPEKULÁNSOK SZÁMÁRA A HELYZET IDŐVEL EGYRE VILÁGOSABBÁ VÁLT. AZT LÁTTÁK UGYANIS, HOGY CSAK IDŐ KÉRDÉSE, HOGY A RÖGZÍTETT ÁRFOLYAMOK ÉS A PIACI ERŐHATÁSOK OLYAN KIBÉKÍTHETETLEN ELLENTÉTBE KERÜLJENEK EGYMÁSSAL, HOGY AZ A FONT MEGROPPANÁSÁHOZ VEZESSEN.
Soros György és a többi spekuláns pontosan tudták, hogy ha Nagy-Britannia nem tudja fenntartani az árfolyamot, akkor a jegybank (Bank of England) kénytelen lesz beavatkozni.
A spekuláció alapja az volt, hogy Sorosék fontban vettek föl kölcsönöket, majd a pénzt márkára váltották, illetve ezzel egy időben a devizapiacokon fontot adtak el és márkát vásároltak. A lényeg itt az, hogy ha a spekulánsoknak egy adott hitelösszeget fontban kell visszafizetniük, de ezt a pénzt márkában tartják, emellett az előre meghatározott fonteladást és márkavételt is így tudják bonyolítani, akkor ezen hatalmas nyereségre tesznek szert, amikor a fontot leértékelik.
A stratégia mögött egyetlen gondolat állt: ha védhetetlenné teszik a fontot, akkor azt muszáj lesz leértékelni a márkával szemben. Ez lesz a spekulánsok nagy pillanata, amikor hatalmas profitot tehetnek zsebre.
A Fekete Szerda
Mindezt figyelembe véve
SOROS GYÖRGY BEFEKTETÉSI ALAPJA, A HÍRHEDT QUANTUM FUND ÓRIÁSI, 10 MILLIÁRD DOLLÁROS SHORT POZÍCIÓT VETT FEL A FONTTAL SZEMBEN, VAGYIS ARRA TETTÉK FEL EZT A HATALMAS PÉNZT, ARRA SPEKULÁLTAK, HOGY A FONT GYENGÜLNI FOG.
A spekulánsok profitéhsége hatalmas volt. Egyre több és több hitelt vettek fel, hogy minél nagyobb összegekkel fogadhassanak a font gyengülésére. A brit kormány és a jegybank pedig tette, amit tehetett.
Az alapkamat mértékét két számjegyűre,10 százalékra emelték, az ország pedig folyamatosan élte föl a devizatartalékait. A cél az volt, hogy minden eszközzel támogassák a fontot, illetve fonteszközök vásárlására sarkallják a befektetőket az eladás helyett. Ez logikus lépés volt, és sikeres lehetett volna, ha természetes pénzpiaci folyamatok zajlanak és nem spekuláció. Így utólag már csak kétségbeesett próbálkozásnak tűnt, a spekulánsok egyre jobban azt érezték, nyeregben vannak.
Ezután jött szeptember 15-e, amikor Soros alapja váratlanul elkezdte hatalmas lendülettel piacra önteni az angol fontot. A Bank of England szeptember 16-án még megpróbált lépést tartani az eladási hullámmal, és lendületesen vásárolta föl a saját fizetőeszközét. Soros azonban a Fekete Szerda reggelére már 10 milliárd dollár értékű fontot öntött a piacra. Aznap délelőtt a brit kormány bejelentette, hogy 10 százalékról 12 százalékra emelik föl az alapkamatot. Ráadásul Major kormányfő jelezte, szerinte 15 százalékig is föl kellene emelni a kamatszintet.A SPEKULÁNSOK AZONBAN TUDTÁK, HOGY EZ MÁR CSAK A „VÉGJÁTÉK”.Sorosnak és társainak világossá vált, hogy a brit jegybank és John Major kormánya bedobja a törölközőt, és nem fognak tudni hatékonyan föllépni a piaci nyomással szemben. A spekulánsok tovább adták el a fontot,
ESTE 7 ÓRA UTÁN PEDIG NORMAN LAMONT PÉNZÜGYMINISZTER BEJELENTETTE, NAGY-BRITANNIA FELFÜGGESZTI A TAGSÁGÁT AZ ERM-RENDSZERBEN,
12 százalék lesz az alapkamat, a fontot pedig leértékelik. A brit gazdaságpolitika ezzel lényegében kapitulált Soros és a spekulánsok előtt.
A nap végére a Bank of England már ott tartott, hogy 27 milliárd fontot vásárolt, a brit fizetőeszköz pedig 15 százalékot esett a német márka és 25 százalékot az amerikai dollár ellenében.
A következmények
A Fekete Szerda máig ható gazdaság- és politikatörténeti traumaként él a brit köztudatban, a spekulánsok támadásának következményeit nem egyszerű pontosan fölmérni. Az világos, hogy rövidtávon Soros volt a lépés legnagyobb nyertese, aki nagyjából 1 milliárd dollárt tett zsebre.
RÁADÁSUL INNENTŐL KEZDVE MÁR CSAK ÚGY HIVATKOZTAK RÁ, MINT AZ EMBERRE, AKI BEDÖNTÖTTE A FONTOT ÉS TÉRDRE KÉNYSZERÍTETTE A BANK OF ENGLANDET.
Politikai szempontból a fontválság következménye drámai volt a Major-kormányra és a brit Konzervatív Pártra nézve. A közvélemény ugyanis megkérdőjelezte a kormány gazdaságpolitikai válaszlépéseit, majd az 1997-es választásokon a konzervatívok vereséget szenvedtek, és a párt 2010-ig nem is került újra hatalomra.
A gazdasági hatások Nagy-Britanniára nézve már összetettebbek. Ami biztos: számítások szerint a spekulációs támadás összesen több mint 30 milliárd euróba került a brit adófizetőknek.
A spekuláns alapja
Soros György font elleni támadását a befektetési alapja, a Quantum Fund segítségével hajtotta végre. Ez egy több országban működő fedezeti alap csoport (Quantum Group of Funds) tagja volt. Az alap jelenleg Soros családjának vagyonát kezeli.
Emellett viszont a történelem azt is bizonyította, hogy Soros, bár nem tudatosan, de tulajdonképpen hosszabb távon nem tett rosszat Nagy-Britanniának azzal, hogy lényegében kilökte az országot az ERM-rendszerből.
A Fekete Szerda utáni években ugyanis fokozatos gazdasági fölívelés indult be Nagy-Britanniában. A szigetország gazdasági növekedése megelőzte a német és a francia bővülést, ráadásul stabil infláció és alacsony munkanélküliségi ráta mellett. De persze a lényeg: irtózatos sokba kerültek Soros spekulációi a brit adófizetőknek, az egyszerű embereknek.
MINDAZONÁLTAL SOROS MAGA IS ELISMERTE, A FONT ELLENI TÁMADÁSA MÖGÖTT KIZÁRÓLAG A PÉNZSZERZÉS ÁLLT, A TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEKKEL NEM TÖRŐDÖTT.
A France24-nek adott interjújában például büszkén dicsekedett azzal, hogy ő csak azt tartotta szem előtt, hogy sok pénzt keressen vele, a rövidtávú károk, amiket a brit embereknek okozott, nem érdekelték.
A francia köztelevízió műsorvezetőnője ugyanis végig hízelgett Sorosnak, megpróbálta szimpatikussá tenni.
És arról is beszélt a riporternő, hogy végső soron – hosszú távon – nem jött ki rosszul Nagy-Britannia az ő spekulációjából. Soros erre úgy reagál, hogy ez neki mindegy volt, ez sohasem érdekelte, neki csak a pénz számított.
Soros egyébként az interjúban – amellett, hogy önmagát filantrópnak (és filozófusnak is nevezte) – büszkén spekulánsnak hívta saját magát.
Délkelet-ázsiai régió
Az 1980-as években, egészen az 1990-es évek közepéig, Malajzia jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül a sikeres miniszterelnök, Mahathir bin Mohamad vezetése alatt. 1997 júliusában azonban a délkelet-ázsiai valutákat spekulatív támadás érte, mely nagyon hamar a régió egészének válsághoz vezetett. A krízis kirobbanása egyértelműen Soros Györgyhöz és Quantum Fund nevű alapkezelőjéhez volt köthető.
SOROS UGYANIS – MINT MÁR KORÁBBAN TETTE AZT EURÓPÁBAN A FONTTAL ÉS A LÍRÁVAL – A THAI BÁT ÉS A MALÁJ RINGGIT GYENGÜLÉSÉRE JÁTSZVA SHORTOLT, AMINEK KÖVETKEZTÉBEN EZEK A NEMZETI VALUTÁK NÉHÁNY HÉT ALATT HIHETETLENÜL GYORSAN LEÉRTÉKELŐDTEK.
E két valuta árfolyama mellett, az indonéz és a Fülöp-szigeteki valutáé is gyors zuhanásnak indult az amerikai dollárral szemben. A kormányok és a jegybankok erőteljes beavatkozásra szánták el magukat, és több milliárd dollárt költöttek a shortoló Sorostól a piacokra ömlő nemzeti valuták felvásárlására. Egyedül a malajziai jegybanknak 6 milliárd dollárjába került az, hogy megpróbáljon véget vetni a nemzeti pénz értékvesztésének.
A malajziai miniszterelnök – idézi fel a Fortune a politikussal készült interjúban – az év júliusában, 16 év kormányzás után először kivett szabadságát megszakítva tért vissza Kuala Lumpurba. Addigra a valuta elleni támadás miatt a maláj ringgit már 15 százalékot veszített értékéből. Mahathir bin Mohamad meg is nevezte Soros Györgyöt, aki egyértelműen felelős a rettenetes értékvesztésért, és az addig elért gazdasági eredmények veszélyeztetéséért.
Mahathir egyébként már korábban azt mondta: ellenzi azt, hogy ázsiai belügyekbe pénzügyi eszközökkel avatkozzanak be kívülről. A maláj kormányfő akkor megnevezte azt az okot is, ami Soros tette mögött állhat, és aminek következtében a nemzeti valutájuk mélyrepülésbe kezdett, komolyan rontva az ország gazdasági teljesítményén.
Soros Györgyöt csak saját bosszúja érdekelte
Két oka is lehetett annak, amiért a spekuláns senkit és semmit nem kímélve, saját érdekeit szem előtt tartva, támadást intézett a maláj pénz ellen. Mahathir bin Mohamad miniszterelnök szerint – írta az Irrawaddy burmai lap – Soros akciója országa ellen nem más, mint bosszú.
Mégpedig azért, mert Malajzia támogatta Mianmar (Burma) felvételét a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségébe, az ASEAN-ba. Mianmarban akkoriban katonai junta volt hatalmon, melyet Soros Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata (akkor még korábbi nevén) az emberi jogok megsértésével vádolt. (Mianmar 1997 júliusában lett végül tagja az ASEAN-nak.)
Ám, mint a spekulánssal mindig is kritikus maláj politikus kifejtette, Soros nem pusztán Malajzián, hanem a régiós valuták elleni akciója révén, az egész szervezeten kívánt bosszút állni.
„Kétségtelen, hogy megtette” – fogalmazott akkor a maláj kormányfő Soros bosszúhadjáratára utalva. Lapunk megírta, Soros akkor a térség muszlim többségű országait tekinthette célpontnak.
A spekuláns pénzügyi machinációiban másik okként közrejátszott az is, hogy Soros és más külföldi spekulánsok, irigykedve figyelték a régió országainak – a délkelet-ázsiai „kistigriseknek” nevezett államok – ekkoriban zajló, szédületes gazdasági növekedését. Az 1980-as és 1990-es években a térség országai közül néhány akár évi kétszámjegyű növekedést is produkált. Ettől viszont jócskán elmaradt a nyugat-európai térség országainak és az USA-nak alig 1-2 százalékos gazdasági bővülése.
SOROS EZÉRT HASONLÓT TETT, MINT 1992-BEN AZ ANGOL FONTTAL.
Akkor nagyjából egymilliárd dollárt nyert az ügyön úgy, hogy a briteknek ennek sokszorosát okozta veszteségként, az akció társadalmi káraival együtt. A maláj ringgit viszont az 1997-es bedöntése után, a következő egy évben további zuhanást szenvedett el, és a Soros támadása előtti értékével összehasonlítva összesen 30 százalékot veszített.
Soros György és a hozzá hasonló spekulánsok
gátlástalan haszonélvezői a helyzetnek, idézte akkor a brit Independent a maláj kormányfő szavait. Mégpedig azért, mert „szükségtelen és erkölcstelen” ügyletekben vesznek részt, egy ország gazdasági helyzetének romlására játszva, a nemzeti fizetőeszköz gyengítésének elősegítésével.
Soros 2018 előtt is megpróbált Malajziában beavatkozni
Malajziában 2018-ban tartottak újra választást, ennek eredményeként az ország kormányfője (2020 februárjáig) újra Mahathir bin Mohamad lett. Soros azonban – a Nyílt Társadalom Alapítványok hálózata révén – azt megelőzően is megpróbált beleavatkozni az ország belügyeibe. A South China Morning Post már 2016 őszén robbantotta a bombát:
KISZIVÁRGOTT DOKUMENTUMOK IGAZOLJÁK, HOGY SOROS GYÖRGY SZEMÉLYESEN IS ÉRDEKLŐDIK A MALAJZIAI BELÜGYEK ÉS POLITIKAI FEJLEMÉNYEK IRÁNT.
A napvilágra került, 2015 júniusában született feljegyzések azt mutatják: Soros a választói akarat befolyásolására kidolgozott programokkal akart, helyi szervezetein keresztül, közvetett módon beleavatkozni a választások kimenetelébe. Ezek részeként a hozzá köthető hálózat civil szervezeteit támogatta jelentős pénzekkel, a „szabad és tisztességes választások” jelszavával. Az állításokat arról, hogy más országok belügyeire próbálnak kívülről befolyást gyakorolni, Soros szervezete egy 2016. decemberi közleményében kísérelte meg – nem túl meggyőzően – cáfolni. Mindemellett pedig a civilek támogatása mögé bújó Soros György egyértelműen üzletember, hiába próbálja magát filantrópként beállítani – írta a V4NA nemzetközi hírügynökség témával foglalkozó összeállítása.
Ezek tükrében nem csoda, ha a malajziaiak Soros Györgyöt – finoman fogalmazva – nem kedvelik. 2017-ben az angol nyelvű malajziai lap, a New Straits Times arról számolt be, hogy az országban petíció indult Soros György terroristává nyilvánításáért, méghozzá egyenesen az amerikai Fehér Ház feltételrendszerei alapján.
Malajzia végül az 1997-es válság idején a térségből az egyetlen olyan ország volt, amely nem kért segítséget a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), és gazdasági nehézségeit saját megoldásokkal oldotta meg. Noha a maláj GDP az 1996-os, 8 százalékos növekedés után a válság két évében csökkent, azt követően rohamos növekedésnek indult, és mostanra az akkori érték több mint háromszorosára, évi 320 milliárd dollár közelébe bővült.
origo
