Az orosz hadiipari fölényt csak részben tudják ellensúlyozni a nyugati szállítások
- írja a vg.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a kiképzett haderő számában az orosz erők hatalmas fölényben vannak. Moszkva ugyanakkor az orosz hadsereg csak egy részét tudja bevetni, erői túlnyomó részét egy esetleges NATO-konfliktusra kénytelen tartalékolni.
Már rég nem Ukrajna és Oroszország szembenállásról, hanem a Nyugat (fegyverszállításai) és Moszkva eszkalálódó háborújáról van szó. Az orosz agresszió első szakaszában a Nyugat erősen korlátozta a fegyverszállításokat, az idő múltával, a tárgyalásos megegyezés esélyei elhalványultával, növekedett mind a fegyverszállítások mennyisége, mind pedig leépültek a korábbi, önkéntes minőségi korlátok. Ma már naponta több száz millió euró/dollár értékű fegyver áramlik be Nyugatról és a korábban bizonyos eszközök (páncélosok, légierő, nagyobb hatótávolságú irányítható lövedékeket indító tüzérség) iránti tiltások is lazultak.
Ám gyakran elfeledkezünk az erőviszonyok, kötelezettségek objektív felméréséről. A területét védő Ukrajna e tekintetben csak az orosz intervenció visszaverésére koncentrál. Az oroszországi katonai tervezőknél viszont komoly korlátozások vannak érvényben. A kiindulási alap, a „kályha” a NATO-val való szembenállás.
Akármilyen intenzívvé is válik a nyugati szomszéddal vívott háború, abban csak az oroszországi fegyveres erők 10-20 százaléka vehet részt a moszkvai katonai doktrína titkos része szerint.
A matematika ezt illetően stimmel. Mértékadó ukrán források szerint is Moszkva intervenciós erőinek létszáma, az Ukrajnában harcoló erők mintegy 137 ezer főt tehetnek ki. Véletlen, hogy Vlagyimir Putyin főparancsnok minapi létszám-kiegészítési ukázában éppen ezt a nem kerek számot jelölte ki, mint a bővítés célját? És ez a korlátozó, a NATO-szembenállással számoló tényező lehet az egyik, korántsem a többit kizáró, magyarázata annak, hogy
eddig kevés korszerű fegyverrendszert vetettek be a támadók. Azokat arra tartalékolják, ha netán sor kerülne a NATO-val egy közvetlen fegyveres összecsapásra.
Még mielőtt „leírnánk” Ukrajnát, mint katonai ellenfelet, vegyük figyelembe azt is, hogy a nyugati (amerikai) fegyverek általában jobb minőségűek, mint az oroszok. A kezdeti tétovaságot felváltotta a gyors és a modernebb fegyverfajták irányába való eltolódás, akár nyugtalanítónak is minősíthető fejleményekkel.
Ukrajnának most legalább 16 HIMARS rakéta-sorozatvetője van. Ezek roppant pontosak (5-9 méter) és tűzerejűek,
de Michael Kofman amerikai szakértő óvakodna az ukrán esetleges katonai sikereket csak a HIMARS-oknak tulajdonítani.
Kijev minimum 100 HIMARS-ot szeretne. Ha ezt megkapná, az USA után neki lenne a világon a legtöbb ebből a fegyvercsaládból.
Egyre hangosabban hallani az egyelőre pletykának minősített hírt, hogy Washington „fű alatt” (ahogy az AGM-88-as radar elleni HARM rakétákkal tette) szállíthat ATACMS 300-500+ kilométer hatótávolságú taktikai ballisztikus rakétákat, amelyekkel nemcsak a frissen épített Krím-hidat, hanem egyes oroszországi nagyvárosokat is támadhatnák az ukránok. Biden amerikai elnök eddig vörös vonalnak tekintette az ATACMS-ok szállítását.
Van azonban egy döntő tényező, amely Moszkva mellett szól: az ukrán hadiipar romokban van, gyakorlatilag valamennyi jelentős vállalatát lerombolták. Már szinte nincs utánpótlás, lőszer az ukrán hadsereg eredeti, zömmel szovjet/orosz gyártmányú fegyvereihez, kiváltképpen nehéztüzérségéhez. Alig van légi ereje.
Ukrajna teljesen ki van szolgáltatva a Nyugat segítségének, lőszer-, fegyverutánpótlásának, amely hosszú, mintegy 1000 km-es közúton, vagy vasúton jut el a délkeleti frontokra – állandó támadásoknak kitéve.
Ez idő szerint Ukrajna legnagyobb problémája a képzett katonák hiánya. Orosz források szerint elfogytak az ukrán pilóták (akiket esetleg át lehetne ültetni nyugati, amerikai F-16-os, F/A-18-as harci gépekre). Míg orosz oldalon szerződésesek (vagy zsoldosok, lásd a Wagner csoportot) vesznek részt a harcokban, addig a sokkal kisebb forrásokkal rendelkező Ukrajna egyre inkább besorozott, gyakorlatlan, túlkoros civileket, egyhetes gyorstalpaló tanfolyamokon „kiképzett” katonákat állít csatasorba.
Az orosz hadiipar ugyanakkor érintetlen és feszített tempóban működik. Emellett
Moszkvának – még a hidegháborús szovjet időkből eltéve, lezsírozva – szinte kimeríthetetlen lőszer-, nehézfegyver-tartalékai vannak.
Friss, iráni hír: elindultak Oroszországba a több száz darabos iráni (felfegyverezhető) drónok első példányai. Szegénységi bizonyítvány, egyben lehetőség az iráni drónok megvétele Moszkvának. Segítségükkel akarja felvenni a harcot Ukrajna korszerű nyugati fegyvereivel, a HIMARS-okkal, az M777-es nehéztarackokkal. Ugyanakkor nyoma sincs az orosz haderőben közvetlen kínai katonai segítségnek, fegyvereknek.
Pekingnek igen korszerű drónipara van, viszont jól láthatóan tart attól, hogy esetleges fegyverszállításai nyomán nyugati szankciók sújtják.