Őriszentpéter története

Az első települési emlékek a római korból származnak. Őriszentpéter területén a Zala egyik fontos átkelőhelye volt, ami mellett egy jelentős település alakult ki nyilván több mint állomás, de az írásos források, az ásatásokból előkerült feliratok nem segítenek a település nagyságának, jogállásának tisztázásában. Minden esetre a közlekedési fekvés később is meghatározó lesz Őriszentpéter életében.

A középkor elejéről eleve kevés írásos emlékünk maradt, ráadásul az ország ezen sarka csak lassan „polgárosult”, hiszen évszázadokig a nyugatról, délnyugatról érkező támadások ellen védő gyepű része volt a nevével is ezt bizonyító Őrség.

Minden esetre a hadak útján, nem túl biztonságos helyen fekvő térség egyik központi helye már a kezdetektől Őriszentpéter volt. Ezt neve is mutatja, hiszen tipikusan olyan név, amit templommal rendelkező települések viseltek.

A templom megléte (amit nagyjából 1200-tól vitathatatlan tényként kezelhetünk) ugyanis arról árulkodik, hogy az államalapítás utáni időkben már korán kiemelkedett a szomszédok sorából Őriszentpéter.

Szent István törvénykönyve előírja, hogy minden tíz falu építsen templomot. Nyilván nem a legjelentéktelenebb lett az épület helyszíne, ráadásul a templomba kötelező volt eljárni, legalább vasárnaponként, amit azzal igyekeztek sok helyen „népszerűbbé” tenni, hogy vasárnap (vásárnap) piacot is tartottak a templom előtt. Ehhez olyan településre volt szükség, amelyik jól megközelíthető, több szomszédjával is utak kötik össze, a tíz falu halmazában középtájon fekszik, azaz központi fekvése van.

A templom védőszentjéről történő névadás tehát azt bizonyítja, hogy igen korán előnyre tett szert Őriszentpéter a környező falvakkal szemben, még ha csak egy szempontból is.

Mivel az őrök kiváltságos népek voltak (nem tartoztak földesúr alá, de nem is számítottak nemesnek), a környéken sokáig nem épültek úri lakok, kastélyok, várak, illetve nemzetségi monostorok, úri adományból alapított szerzetes kolostorok. Márpedig az ilyen helyek sokat segítettek egy-egy település fejlődésében, mivel az írástudó egyházi személyek, illetve a biztonságosabb, időt állóbb épületek vonzották magukhoz a központi funkciókat. Nagyon sok kisebb település így lett járási vagy megyei székhely, miközben megyéjében, járásában fontosabb, forgalmasabb települések is akadtak. Az Őrség különleges helyzetéből adódóan itt csak annak van értelme, hogy azt kutassuk: valóban az Őrség fővárosa volt-e Őriszentpéter.

A középkorban ennek semmi nyoma. Az őrségi „önkormányzat”, az őrök maguk választotta vezetője, bírósága nyilván nem igényelt olyan adminisztrációt, olyan hivatali helyiséget, amit külön egy adott helyen fel kellett volna építeni, ezért minden bizonnyal éppen az a falu volt a központ, ahol az őrök hadnagya élt, lakott. A hivatal pedig egy láda lehetett, ahol a néhány iratot őrizték.

A török időkig egyszer fordul elő, hogy Őriszentpétert városként (természetesen mezővárosként) említik, ami akár elírás is lehet, tehát nem bizonyító erejű. Ennél fontosabb az, hogy a kora középkori templomot felhasználva erődített hely, kis létszámú helyőrség jön létre Őriszentpéteren. Nagy katonai jelentőségre nem tesz szert, így a település sem tudott sokat profitálni a véghely létéből, talán csak annyit (és ez az ország sok-sok örökre elpusztult falujának sorsát ismerve nem is kis dolog), hogy nem lett lakatlan, nem néptelenedett el a közbiztonság, a létbiztonság, az anyagi biztonság maximális hiányával jellemezhető időkben.

Ennél persze többről van szó, hiszen a török előtti idők forrásaiból tudjuk, hogy a XVI. századtól kiváltságait elvesztő Őrség települései (a Batthyány család 1524 óta birtokolta a tájat) milyen összeggel adóztak a földbirtokosoknak. Őriszentpéter fölénye a többi faluhoz képest már ekkor megmutatkozott.

A XVII-XIX. századokon végig húzódó pereskedések a földesúrral szerencsére bőséges adattal szolgálnak a település múltjának feldolgozásához. Ezekből kiderül, hogy a többi településsel együtt tiltakozik a terhek növekedése ellen, de az is, hogy jobban viseli azokat. A falu egyre gyarapodik, népessége nő, foglalkozási szerkezete pedig egyre inkább a mezővárosokéra kezd hasonlítani. Ennek oka egyrészt a még mindig meglévő, bár közigazgatási, jogi szempontból sosem kodifikált központi szerepköre, másrészt pedig az, hogy a bőségesen rendelkezésre álló földterület a sajátos domborzati és éghajlati viszonyok, valamint a gyenge talaj miatt viszonylag kevesebb embernek tudnak a mezőgazdaságban megélhetést biztosítani, ezért egyre több iparos jelenik meg a településen.

A XIX. század elején egy feljegyzés tanúsága szerint, hogy Őriszentpéter mezőváros, bár az átlagosnál kevesebb szabadságjoggal (nyilván a fent említett okoknál fogva nem tudott több kiváltságot „vásárolni”), ugyanakkor jelentős marhavásárai vannak. Ez már komoly bizonyíték lenne, de sajnos, hamar el is veszett a városi cím: Fényes Elek, a híres magyar statisztikus a század közepén már ismét mint falut említi Őriszentpétert.

Már pedig Őriszentpéter központi helyzete, fekvése a XIX-XX. században egyre inkább központi szerepkörökben, újabbak megjelenésében öltött testet, folytonosan napirenden tartva a várossá, de legalábbis közigazgatási központtá válás kérdését. Érdekes módon azonban immár nem a falu lakossága a kezdeményező. A monarchiában alakuló modern polgári Magyarország közigazgatása, államigazgatása ugyanis egyre több olyan funkcióval, intézménnyel, hatáskörrel ruházta fel Őriszentpétert, amelyek a járásszékhelyekhez hasonlóvá tették a községet.

Az előrelépés egyik útja az iparosodás, a gazdasági fejlődés, a másik pedig, az előbbitől nehezen elválasztható módon, a járásszékhely szerepkör elérése. Valójában ugyanis a városi cím puszta öncél, a kor viszonyai között inkább a fejlődés érdekében tett erőfeszítések elismerése az állam részéről, ami ugyanakkor igen drága ajándék volt, hiszen több gazdag település kifejezetten visszautasította a címet annak megterhelő anyagi vonzatai miatt.

A templom, a vásár, az egyre bővülő alapfokú oktatás mellett újként jelent meg a csendőr őrsparancsnokság. 1884-től 1945-ig változó illetékességi területtel, de működött ilyen Őriszentpéteren. Ezt később rendőrség (rendőrőrs, majd később körzeti megbízotti székhely) váltotta fel, illetve a belügyi szervek egy másik fegyveres testülete, a határőrség. 1949-től határőr század, majd zászlóalj (tehát egy magasabb szervezeti egység), majd a szomszédos országokkal fennálló külpolitikai helyzet enyhülésével ismét század, végül már csak határvadász őrs működik a községben.

A nem fegyveres állami szervezetek közül a posta is a XIX. század második felében, 1864-től jelent meg. Bár nem tűnik nagy dolognak, abban a korban fontos szerepkört jelentett egy-egy székhely település számára, napjainkban pedig újból felértékelődik a kistelepülések postahivatalainak bezárása, a mozgó posták megszervezése idején.

A római időktől fontos út vezetett át Őriszentpéteren, majd később is postaút létezett (ha postahivatal sokáig nem is), de az állami közutakat kezelő szervezetnek csak Trianon után telepedett meg egy egysége a faluban. Sajnos, ez 1950-ben megszűnt, de a fent említett egyéb hivatalokkal, állami szervekkel együtt azt jelezték, hogy a hatalom Őriszentpétert a lehetséges központok között tartja számon.

Természetesen a lakosság, a civil szféra is sokat tett ebben a tekintetben, hiszen takarékpénztár, ipartestület, különböző gazdálkodó és iparos szervezetek, illetve polgári egyesületek alakultak, kiemelve ezáltal a községet a környezetéből. Tulajdonképpen a település infrastruktúrájában, különösen a humán és intézményi infrastruktúrájában beállt változások, előrelépések egy lappangó városodás, városiasodás jeleiként foghatók fel.

Úgy látszik azonban, hogy adódott fontosabb dolog is, mert az I. világháborúig nem merült fel többször az ötlet. A háború után az új országhatárok miatt ismét előkerült a kérdés, de megint csak elmaradt a rendezése. A II. világháború után megint előkerült a közigazgatás átszervezésének szükségessége, immár nem is elsősorban a háború következményei (ami a határokat illeti, nem történt változás Trianon óta), hanem az új helyzethez, a szocialista államrendhez való igazodás, a vármegyék, járások és települési önkormányzatok helyére lépő tanácsrendszer kényszere miatt.

Ennek megfelelően 1950-ben ismét téma az őrségi járás, Őriszentpéter központtal, de aztán megint, sokadszor elmarad, még ha más-más okokból is.

A legutóbbi fejlemények azonban továbbra is azt bizonyítják, hogy Őriszentpéter nem pusztán az Őrség „fő helye”, ahogyan a középkor óta több forrásban megnevezték, hanem fővárosa is, „fő városa”!

1971-ben, a nagyszabású közigazgatási reform, az OTK (Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció) következtében Őriszentpéter nagyközség lett, ami ismét a kvázi-városi helyzetének elismerése, bár központi szerepkörei ekkor nem az egész Őrségre, hanem csak szűkebb környezetére terjednek ki.

A járások megszüntetése után kialakított városkörnyékek rendszerében Őriszentpéternek nem jutott szerep, de hamarosan ezeket is felváltották a kistérségek. Vas megyében először hét kistérséget alakítottak ki, de a rendszer hamarosan felülvizsgálatra került és a megyében kilenc kistérség alakult. Ennek értelmében Őriszentpéter újból központként került elismerésre, néhány éve az ország egyetlen városi jogállás nélküli kistérségi központjaként (legutóbb megint változott a kistérségek száma, beosztása, de ez már nem érintette az őrségit), de talán már nem sokáig.

Látnivalók

Téglaégető
Középkori, XV. századi téglaégetőhely maradványait az 1980-as években tárták fel. Föléje védőépületet emeltek, de szabadon látogatható.

Őrségi Nemzeti Park
A 2002-ben létrehozott Őrségi Nemzeti Park az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet, valamint a Belső-Őrség és a térség határán futó Rába-völgy még természetközeli állapotban lévő területeit öleli fel. Ebből 3104 hektár fokozottan védett. A park igazgatósága 2007 február 1-jétől beolvadt a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatóságába.
Az Őrség és a Vendvidék az ország legnyugatibb vidéke, ahol dombok és patakok vájta völgyek, lomb- és fenyőerdők, üdezöld kaszálók, jégkorszaki maradványnövényeket őrző láprétek, kristálytiszta vizű források és patakok váltják egymást.
A csend és friss levegő, a változatlan formában megőrzött népi hagyományok és szokások, az önellátó kisparaszti gazdálkodás hagyományai és termékei vonzzák a látogatókat.
A természeti értékekben gazdag tájat lakói a természettel harmóniában, értékeinek gazdagításával alakították mai képére. A jellemző épületformáknak egyik szép együttese Szalafőn, a Őrségi Népi Műemlékegyüttes eredeti helyén és környezetében tekinthető meg.
A Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont kiállításain tekinthető meg a környék jellegzetes élővilága.
A nemzeti park területének 63 százalékát borítják erdők. A jégkorszak utáni hűvös klíma maradványtársulásai a tőzegmohás ingó- és dagadó lápok, láprétek. A sok csapadéknak és a magas páratartalomnak köszönhető, hogy az Őrség az ország egyik gombákban leggazdagabb területe.
A nemzeti park szálláshelyeket is kínál a turistáknak:- Keserűszeri Kutatóház (15 személy; sátorozási lehetőség a kutatóház udvarán);- Harmatfű Természetvédelmi Központ (48 személy). A szállóvendégeknek kerékpár-kölcsönzésre is lehetőségük nyílik.
A szálláshelyekre az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóságán lehet bejelentkezni. A természetismereti és nyári táborokat, rendezvényeket és konferenciákat a Harmatfű Természetvédelmi Központban szervezik.
Őrségi Nemzeti Park
Alapítás: 2002. március 1.
Összterület: 43 933 hektár
Ebből fokozottan védett: 3104 hektár

Református templom
A késő barokk stílusú templom 1790 körül, a türelmi rendelet után épült. Az orgonaház és a szószék szintén XVIII. századi, de népies copfstílusú munka.

Népi lakóház
A XX. század elején épült népi lakóház vertfalú, gerendafödémes, szoba – konyha – kamra alaprajzú épület. Kívül faoszlopos tornác bővíti, belsejében eredeti kemence működik.

Római katolikus templom (Szent Péter apostol)
Az erődített román stílusú templom 1230 körül épülhetett, a gótikus bővítést pedig a XIV-XV.században kapta. Különösen figyelemre méltó a bélletes kapuzat. A belső festés XVII. századi kora barokk munka.
A templom a később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A faragott kövek stílusa a jáki iskoláéval rokonítható. A román kori freskók nagy része elpusztult, csupán a déli külső falon található néhány töredék. A hajóban és a szentélyben látható bibliai idézetek a XVII. században készültek. Az épület a XVI. században a protestánsok (reformátusok) tulajdonába került, csak az ellenreformáció idején, 1730-ban lett ismét a katolikusoké. A templomot 1550 táján erődítménnyé alakították, bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. Ennek nyomai ma is jól látszanak.
Bejelentkezéssel látogatható.

Harmatfű Természetvédelmi Oktatóközpont
A nemzeti park központjában információs anyagok kaphatók Magyarország legfiatalabb nemzeti parkjáról. A modern szállásépület erdei iskolai csoportoknak, bakancsos és kerékpáros turistáknak biztosít egész évben ideális szálláslehetőséget.

Rezgőnyár tanösvény
A Harmatfű Természetvédelmi Oktatóközpont mellett kialakított 400 m hosszú tanösvény tájékoztat az Őrség növény- és állatvilágáról, az erdők kialakulásáról, az erdőgazdálkodási módokról, az erdőszegélyek szerepéről, a helybeli őshonos háziállatokról.
Látogatható: szabadon vagy előzetes bejelentkezés alapján szakvezetővel.

Őrségi Kiállítóhely
A múzeumot 1985-ben alapították az Őrség történeti, néprajzi emlékeinek a megőrzésére és bemutatására. Az 1960-as évektől gyarapodó helytörténeti és népi iparművészeti gyűjtemény a Művelődési Házban látható.
A kis múzeumban a mindennapi, házilag készített használati tárgyak mellett megtalálhatók háziszőttesek is, melyeket eredetileg a geometrikus mintákkal díszített, ácsolt menyasszonyi ládában tartottak. Látható itt a század eleji őrségi viselet néhány darabja is. Az Őrség népe korán átvette a polgári ruházatot, így az Őrségi lakosok viseletéről elsősorban korai leírásokból tájékozódhatunk.
Cím: Városzer u. 106.
Tel: +36 (94) 548 050
E-mail: polgarmesterihivatal@oriszentpeter.
Web: http://www.oriszentpeter.hu