Marianne Nyegaard, az ausztráliai Murdoch Egyetem kutatója és csapata a már korábban ismert három holdhalfaj mellett, öt évnyi kutatómunka eredményeként azonosított egy negyediket Új-Zéland partjainál.

Ez 130 éve az első újonnan felfedezett holdhalfaj.

Nyegaardék még 2009-ben, 150 holdhal DNS-vizsgálata alapján állapította meg, hogy léteznie kell négy különböző fajnak, de a tudomány mindaddig csak háromtól rendelkezett konkrét mintával. Ebből következtettek arra, hogy bujkál még valahol egy felfedezetlen faj is. Erre a bújócskára utalva kapta a titokzatos faj a Mola tecta nevet, a rejtett jelentésű latin tectus nyomán.

A következő öt évben a csapat a még felfedezetlen faj nyomait kereste mind a korábbi kutatók munkáiban, mind Ausztrália partjai mentén. Előbbiekből kiderül, hogy a faj után már három évszázada sikertelen nyomozás folyt. Nyegaard végül 2014 májusában kapott egy tippet halászoktól, hogy négy óriási holdhalat találtak az új-zélandi Christchurchnél. Mivel szép nagy darab állatokról van szó, Nyegaardnak a saját daruját is magával kellett vinnie, hogy el tudja szállítani őket.

A következő három évben egy sor további partra sodródott holdhalat vadászott össze, hogy az új faj újabb példányait gyűjthesse be. Végül összesen 27-et sikerült összeszednie, ezek alapján írta meg az új fajról beszámoló tanulmányát a Zoological Journal of the Linnean Society nevű szaklapba.

A holdhal a világ legnehezebb csontos hala, a tömege akár az egy tonnát is elérheti. Az új faj viszont még a rokonainál is nagyobbra nő, két tonnás és 3 méteres is lehet. További különbség, hogy nélkülözi a többi fajra jellemző kiálló orrot és dudorokkal díszített hátúszót.
Érdekesség, hogy a holdhal magyar neve a lapos és széles alakjára utalhat, míg angolul éppen fordítva, sunfishnek, vagyis naphalnak hívják, mert szeret a vízfelszínen lebegve napozni. A latin nevében a mola pedig malomkövet jelent, szintén a kerekded alakjára, illetve a szürkés színére és a durva felületére utalva.

Forrás és képek: allatportal.hu