A korábbi várakozásokhoz képest egyértelműen alacsonyabb lehet idén az infláció, amely egyre tartósabban kerülhet be a jegybank négyszázalékos toleranciasávjába.
A jegybank 4 százalékos toleranciasávjában lehet idén az éves átlagos infláció, ami mozgásteret biztosíthat az MNB-nek a további kamatcsökkentések előtt – erre hívták fel a figyelmet a lapunknak nyilatkozó elemzők, miután júniusban nagy meglepetésre kéthavi gyorsulás után újra mérséklődött a fogyasztói áremelkedések dinamikája. A 3,7 százalékos ütem egyúttal az is jelentette, hogy az idei év első 6 hónapjából az összesben végig 4 százalékos, vagy az alatti volt a pénzromlás mértéke. Hosszabb időtávon vizsgálva pedig utoljára 2020 végén fordult elő, hogy az árdinamika ennyi időn keresztül volt a jegybank célsávja alatt.
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője szerint az, hogy végül tényleg 4 százalék alatt lesz-e idén éves átlagban is az infláció, attól is függ, hogy a magyar vagy az európai statisztika szerint nézzük, mivel a kettő között még van némi különbség.
Mindenesetre az elemző 3,9-4 százalékra várja 2024-ben átlagban a drágulás ütemét, még úgy is, hogy az év második felében ismét magasabb számokat közölhet a KSH.
Pedig az év elején a kormány és a jegybank is a jelenleginél magasabb inflációs pályát prognosztizált. A költségvetést nagyobb növekedéssel és 5 százalékos infláció mellett tervezték meg, ahogy a nemzeti bank is némileg mellélőtt. Bár a júniusi inflációs jelentésben már módosítottak az előrejelzésükön, decemberben még 4–5,5 százalék közé lőtték be a pénzromlás ütemét, tehát a jegybank saját számításához képest is meglepően jól alakul a hazai inflációs környezet.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője azonban nem lepődött meg a legutóbbi inflációs adaton, ő eleve a konszenzusnál alacsonyabb inflációs pályát vázolt fel, amelyben a fogyasztói áremelkedések üteme 4 százalék környékén ingadozik egész évben.
Továbbra is azt gondolom, hogy a következő hónapokban hullámzó inflációs számokat látunk, és az év végén 4,5 százalékon állhat meg a pénzromlás mértéke
– mutatott rá az elemző, aki szerint ugyan jövőre még mindig magas lehet a drágulás, de tovább csökkenhet, igaz, a 3,5 százalékos ütem környékén.
Az üzemanyagárakon is múlhat, hogy mennyivel emelkednek a fogyasztói árak
Németh Dávid arra hívta fel a figyelmet, hogy leginkább az üzemanyagárak alakulásától függ, hogy hogyan változik az infláció. Az elmúlt időszakban többször jelentősen drágult a benzin és a gázolaj, előbb április elején láttunk egy nagyobb emelkedést, ami először kiváltotta a kormány haragját az üzemanyag-kereskedők iránt, majd legutóbb júniusban, ám ezek egyike sem azonnal jelent meg az inflációs adatokban. Az ok nem más, mint hogy a KSH mérése időben nem esik egybe a naptárfordulóval, a statisztikai hivatal ugyanis az infláció kiszámításához az adatfelírásokat az adott hónap első és huszadik napja között végzi el, így az üzemanyag-drágulást általában egy hónapos csúszással követi az infláció. Emiatt a K&H elemzője arra számít, hogy ez júliusban már felfelé fogja húzni az árdinamikát, ahogyan az energiaárak változása is ezt eredményezheti. A mostani kánikulában elméletileg felfelé kéne tolnia az árakat a magas energiafogyasztásnak.
Tovább tágíthatja a jegybank lehetőségeit a vártnál kedvezőbb infláció
Bár az MNB mozgásterét főként a Fed elhúzódó kamatcsökkentése és a forint mozgása határozza meg manapság, a kedvező inflációs folyamatok is támaszt adhatnak a további kamatcsökkentések előtt. A legutóbbi ülésén a monetáris tanács 25 bázisponttal, 7 százalékra mérsékelte az alapkamatot, ami után Virág Barnabás alelnök a szokásos háttérbeszélgetésen azt vetítette előre, hogy júliustól új szakasz kezdődik a hazai monetáris politikában. A jegybankár szavaiból egyértelműen arra lehet következtetni, hogy idén már csak pár kisebb 25 bázispontos kamatcsökkentésre futja az MNB részéről. Épp ezért nagy kérdés, hogy a kedvező inflációs folyamatok fényében esetleg bátrabbak lesznek-e Matolcsyék.
Németh Dávid szerint, ha csak az inflációt nézzük, lenne mozgástere még a jegybanknak, főleg, ha látszódik, hogy 4 százalék körül alakul, akkor ugyanis a 7 százalékos kamat nagyon szigorúnak mondható.
Tehát egy 6 százalékos vagy 5,5 százalékos kamat is elég lehet
– mondta az elemző, majd rögtön hozzátette, hogy eközben a nemzeti banknak a kockázati felárra is figyelnie kell. Hiába csökkentené a kamatokat gyorsabban, egyből megüthetik a forintot a devizapiacon.
Török Zoltán szerint reálisan nézve két 25 bázispontos kamatcsökkentés férhet még bele, de nem elképzelhetetlen, hogy végül ebből csak egy lesz, bár van olyan vélemény is, amely szerint három is kisülhet. Ő ez utóbbit túlzásnak érzi, mindenesetre a további lazítás mértéke függ az EKB-tól, a forintt mozgásától és a Fedtől.