Pedig nem kellene félni tőlük. A tőrösdarazsak nagyon hasonlítanak a lódarazsakra, de nagyon szelídek, ráadásul még hasznosak és védettek is.
Az utóbbi években már a nagyvárosokban is előfordulhat a tavasz végén és a nyár elején a tőrösdarázs. Ez az óriási darázsfajta óriási pánikot kelthet az emberekben, elvégre a laikus szem nem sok különbséget lát közte és a – néha valóban agresszív – lódarázs között.
Pedig a tőrösdarázs nemcsak ártalmatlan, hanem kifejezetten hasznos, emiatt védett rovar – hívta fel a figyelmet Orbán Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője.
A szelíd óriások nem véletlen hozzák a frászt a laikusokra: a tőrösdarazsak legnagyobb faja,
az óriás tőrösdarázs egyben kontinensünk legnagyobb hártyásszárnyúja is, a nőstény akár 5 centiméteresre is megnőhet.
De a kisebb sötétszárnyú tőrösdarázs is elég nagy ahhoz, hogy sikítva meneküljenek előle.
Pedig nem kellene. A 24.hu szerint a tőrösdarazsak nagyon szelídek, maximum akkor csípik meg az embert, ha az megfogja, összenyomja őket, szinte sohasem támadnak, csak védekezésből szúrnak. De csípésük is kevésbé kellemetlen, mint például a lódarázsé. Ugyan a tőrösdarázs csípése is fájdalmas, de nem okoz allergiát, hosszan tartó szövetgyulladást, másnapra már el is múlik.
A két darázsfajt egyébként nem olyan nehéz megkülönböztetni egymástól. Több dologban is különbözik a külsejük. Először is, a nőstény tőrösdarázs feje vörös, a hímé fekete, míg a lódarázsé sárga és vörös. A tőrösdarázs tora fekete, a fekete potrohon pedig négy sárga folt van, a leglátványosabb különbség pedig, hogy az ő potrohukon szőrfoltok is vannak. A lódarázs potroha fekete-sárga csíkos, és nincsenek rajta szőrfoltok.
Balra: lódarázs. Jobbra: óriás tőrösdarázs (Wikipédia)
A tőrösdarázs elsősorban nektárral táplálkozik, és május-júniusra esik a párzási időszaka. Ilyenkor fordulhatnak elő tömegesen, ma már a városokban is. Ha már tisztáztuk, miért nem kell félni tőlük, mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy
a tőrösdarazsak párzása horrorfilmbe illő.
Először is, a nász után a hímek elpusztulnak. Az anyák ezután a petékkel nagyobb lárvák után kezdenek kutatni a talajban. Amikor kiszagolnak egy megfelelő egyedet (elsősorban orrszarvúbogár, szarvasbogár, egyes cserebogárfajok lárváit), leásnak értük, megbénítják őket a csípésükkel, és rátesznek egy petét.
Amikor a pete kikel, berágja magát a lárva testébe, és szép lassan elfogyasztja, természetesen a létfontosságú szerveket hagyva utoljára, hogy a lárva mindvégig életben maradjon. A kis tőrösdarázs ebben a testben telel, majd tavasszal kel ki.
A tőrösdarázs éppen a szaporodása miatt hasznos és védett, mivel nagy mennyiségben pusztítja a kultúrnövényekben károkat okozó pajorokat.
Egyetlen törzsdarázs elpusztítása 50 ezer forintos büntetést vonhat maga után!
Címkép: Wikipédia
Szeretlek Magyarország
