Nemcsak a nagy magyar tudósok, de a nagy magyar hazafiak könyvében is őrizzük emlékét. Hajlíthatatlan jellemű ember volt, aki mindig a saját útját járta és erről soha nem hagyta magát letéríteni – mondta a miniszterelnök Oláh György Nobel-díjas, Corvin-lánccal és Széchenyi Nagydíjjal kitüntetett kémikus temetésén.
“Amikor felért a tudományos világ tetejére és Nobel-díjat kapott, ezt a világraszóló elismerést is a helyén és a nagy jellemre valló alázattal kezelte.
Pályája csúcsán is ugyanaz a nyílt szívű, közvetlen, munkájának és családjának élő ember maradt, az a kémikus, aki a régi alkimisták szenvedélyével, örökös kíváncsiságával kutatja az univerzum működésének örök törvényeit” – hangsúlyozta Orbán Viktor a Fiumei úti sírkertben, az akadémiai parcellánál mondott búcsúztató beszédében.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A kormányfő kiemelte: Oláh György a szeretet, a barátság és a hivatás erős kötésére bízta egész életét. Felidézte, hogy 1956 kegyetlen telén az ő lába alól is kiszaladt egy ország, sőt az országgal együtt egy már sikeres tudományos pálya is.
“Ekkor új kötelékeket vállalt, a régieket hűségesen megőrizte és ment tovább a maga útján. Minél magasabbra jutott a tudományos pályán, annál nagyobb büszkeséggel töltötte el, hogy ő is erről a rejtélyes marsi kolóniáról indult, akárcsak néhány évtizeddel korábban Wigner Jenő, Szilárd Leó vagy Teller Ede. Mi magyarok pedig mindig úgy gondoltunk rá és úgy gondolunk rá ma is, mint aki egy volt közülünk” – jelentette ki Orbán Viktor.
A magyar nemzet legszebb jellemvonásait tükrözte vissza
A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Oláh György a magyarok azon szűkebb köréhez tartott, akinek életútja és tudományos pályafutása a magyar nemzet legszebb jellemvonásait tükrözte vissza, vagyis csak tehetségünk, tudásunk, életrevalóságunk, élni akarásunk tarthat bennünket a zavaros világ felszínén.
“Azt remélte, amit a régi nagyok, hogy létrehozhat az egész emberiség számára valami hasznosat, nemeset és értékeset. A tudományos világ csúcsán, az angolszász szellemi élet elismert embereként is megmaradt igaz magyar hazafinak, intézete minden tehetséges magyar vegyész előtt nyitva állt, még a Nobel-díjért kapott jutalmának jelentős részét is arra fordította, hogy itthon egy új kémiai díjat alapítson” – fejtette ki a miniszterelnök.
Orbán Viktor Oláh György ránk hagyományozott testamentumát elfogadva elmondta, hogy a jövő titka a jó oktatás és “ebben a szellemben ültessük el a következő nemzetek szívébe a tudományos kutatás szenvedélyét, úgy, ahogy professzor úr ezt egész életében képviselte”.
Lovász László: korszakalkotó tudós volt
Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke a Nobel-díjas, Corvin-lánccal és Széchenyi Nagydíjjal kitüntetett kémikus ravatalánál elmondta, a konvenciókat elvető gondolkodásával, egyéni megközelítéseivel mindig a kémia újabb területeit kutatta. Hozzátette: Oláh György az úttörők és az újítók közé tartozott, a szerves kémia kiemelkedő óriása volt.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Miután megkapta a Nobel-díjat, sokat foglalkozott napjaink fontos kérdésével, a csökkenő fosszilis energiaforrások helyettesítési lehetőségeivel és a légkör növekvő szén-dioxid koncentrációjának veszélyes következményeivel – hangsúlyozta az MTA elnöke, aki szerint erre nyújt megoldást az Oláh György által kidolgozott metanolgazdaság koncepciója, amely a légkör szén-dioxidjának befogásának és metanollá alakításán alapul.
Amerikai magyarnak vallotta magát, mély érdeklődést tanúsított a magyar tudományos és kulturális élet iránt. Mindig önzetlen segítője volt a hazai kémikus társadalomnak. Díjat hozott létre a fiatal magyar kutatók elismerésére, posztdoktori ösztöndíjakkal segítette tanulmányaikat – mondta Lovász László.
A 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa életének 90. évében hunyt el március 8-án Beverly Hillsben, végakaratának megfelelően hamvait Budapesten helyezik örök nyugalomra, a temetést a Nemzeti Örökség Intézete szervezte.
Az igazság munkásaként, tiszta lélekkel alkotott
A Fiumei úti sírkert akadémiai parcellájában katolikus szertartás keretében helyezték örök nyugalomra. A szertartást Jelenits István piarista szerzetes, Széchenyi-díjas teológus-irodalomtörténész vezette, aki úgy fogalmazott: Oláh György az igazság munkásaként, tiszta lélekkel alkotott. A család nevében Lasetzky Frigyes mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. Hangsúlyozta: az Oláh György hamvait rejlő urnát végakaratának megfelelően temetik el Budapesten.
Úgy tudta végigjárni emelt fővel a tudományos pálya útját, hogy közben nem kellett rossz emberek szolgálatába szegődnie, és mindvégig a világ megbecsülése vette körül – fűzte hozzá.
Céltudatos és mértéktartó ember volt, szabadidejében is kémiával foglalkozott. Úgy vélte, Magyarországnak nincsenek ásványi kincsei, ezért az oktatásba érdemes fektetnie, mert abban nagy energiák rejlenek – mondta. Kiemelte azt is: Oláh György mindvégig hálás volt Magyarországnak, ahol a tudomány alapjait megszerezte, az Egyesült Államokat pedig második hazájaként szerette. Figyelte és segítette az oda került magyarokat.
A múlt század egyik legmeghatározóbb kémikusa
A múlt század egyik legmeghatározóbb kémikusa Budapesten született 1927. május 22-én. A Piarista Gimnáziumban tett szert humanista alapműveltségre, sajátította el a latin, francia és német nyelvet. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán tanult, elsősorban a szerves kémia, a fluorvegyületek érdekelték. 1949-ben szerezte meg diplomáját, akkor vette feleségül laboratóriumi munkatársát, Lengyel Juditot. 1954-től 1956-ig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgatóhelyettese volt.
Nevéhez fűződik a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása, akkor kezdte meg a szénhidrogének reakcióinak és átalakítási jellemzőinek feltárására irányuló kutatásait.
1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, tagja volt egyebek közt az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának, díszdoktora egykori budapesti egyetemének. 2001-ben Corvin-lánccal, 2002-ben Bolyai-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el, 2011-ben Széchenyi Nagydíjjal tüntették ki.
Emellett az Alexander von Humboldt-díj (1979), az Amerikai Kémikusok Intézetének díja (1993), a Magyarság Hírnevéért Díj (1997), a Klebelsberg Kunó-díj (2003), a Priestley-érem (2005) és a Budapest díszpolgára (2006) cím birtokosa volt. Hozzávetőleg 1100 tudományos publikáció, 15 monográfia szerzője volt, nevéhez mintegy száz szabadalom fűződik. Alapítója volt a Magyarország Barátai Egyesületnek, és egész életében hangsúlyozta a fiatal tehetségek felkarolásának fontosságát.
Oláh György 2017. március 8-án halt meg Beverly Hills-i otthonában.
Forrás: hirado.hu
Képek: hirado.hu, ujszo, mno, hvg
