A miniszterelnök az állami ünnepségek keretei között tartott beszédet sok ezer ember előtt a pesti Múzeumkertben. „Megnyithatjuk a nyugati nemzetek új, nagy korszakát, amelyben mindenki megtalálhatja a számítását, kivéve, akik kiírták magukat a történelemből, akik megszegték a nemzet szolgálatára tett esküjüket” – fogalmazott a kormányfő.
Orbán Viktor miniszterelnök március 15-én a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi jelentőségű kertjében tartotta meg ünnepi szónoklatát.
„1848 márciusában Európa lángokban állt. Vér folyt a fővárosok utcáin, Bécsben barikádokon harcoltak. Mit csináltak a magyarok? Verset írtunk. 12 pontot szerkesztettünk. Átsétáltunk Pestről Budára – az volt az első Békemenetünk. Puskalövések nélkül kiszabadítottuk a politikai foglyokat. (…) És estére győztünk. Napra pontosan 9 hónapra rá megszületett Petőfi Zoltán” – kezdte beszédét a kormányfő.
Mint folytatta a forradalomból – ha magyar fiatalok csinálják – nem halál, hanem élet fakad.
Szerinte a mai nyugati világ azt hirdeti, hogy a politikai élet legfontosabb kérdése, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre, de ez „kolosszális tévedés”, nem az a kérdés, hogy milyen világot hagyunk gyerekeinkre, hanem hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra, „valójában ezen múlik minden”, és ezen múlt már 1848-ban is.
176 évvel ezelőtt
azért egyenesedtek fel a magyarok, mert a ’48-asok szülei „hazájukat szerető fiakat hagytak a világra”.
„A márciusi ifjak szülei tudták, hogy haza csak addig van, amíg van, aki szeresse. Tudták, hogy a magyar haza örökös fenyegetettség árnyékában él. Nem elég nagy a mérete, nem a sokasága és a pénze, hogy garantálja a haza megmaradását, csakis a polgárok szeretete tartja fenn, ez tesz minket különlegessé” – fejtegette a miniszterelnök.
Aláhúzta, ma nyugaton millióan gondolják úgy, hogy a semmiből jönnek és a semmibe mennek, háborúkat robbantanak ki, országhatárokat rajzolnak át, és megfosztják jogaiktól a meg sem születetteket.
„Mi jövünk valahonnan, és tartunk valahová. Minden, amink van, az elődeinktől kaptuk, fenntartjuk és továbbadjuk. A magyar nem tartja magát szabadnak, csak mert nem éhes, (…) ez nekünk kevés. A szabadság nekünk az, ha olyan fedélt építünk a fejünk felé, amely fölött nincs egy háziúr. Mi tudjuk, (…) a legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk” – mondta még Orbán Viktor.
Szerinte
a nyugati ember azt képzeli, hogy az ember „csak úgy van”, ő dönti el, hogy fiú lesz-e vagy lány, a haza pedig „csak működési terület”, de a magyarok nem így gondolkodnak.
„Ha egyedül vagy, nem szabad vagy, hanem magányos” – folytatta.
Aztán azt is elmondta, a magyarok nem „követ törnek”, hanem „katedrálist építenek”, „ez a mi életünk 1100 éve”, 40 nemzedék óta épül a Magyarország katedrális”, a ’48-as ősök pedig azért harcoltak, hogy „ma itt lehessünk”.
„Látták a hazát a magasban, ami a hétköznapok felett áll, és magasabb rendű értelmet ad véges életünknek, ezért bátran cselekedtek akkor is, amikor az életük forgott kockán.
Aztán a „dolgok gyökeréről” szólt.
„Ezt is Petőfitől tudjuk: rabok legyünk vagy szabadok, minden ezzel kezdődik. Láncból lehet kardot kovácsolni, de olyan nincs, hova valami kicsit lánc vagy kicsit kard” – ecsetelte a kormányfő.
Szerinte vágyakozunk a csendes, nyugodt, biztos élet örömei után, megszerezhetjük, és biztos vagyok benne, hogy meg is adja a jóisten, csak előtte van egy kis munka.
„Európa népei ma Brüsszeltől féltik a szabadságot, „éppúgy, mint Petőfi idejében”; olyan dologra kényszerítenék rá a magyarokat, amire nem áll rá a kezüket. Be akarnak bennünket préselni egy háborúba, ránk akarják erőltetni a migránsokat, és át akarják nevelni a gyerekeinket, de mi nem hagyjuk, Magyarország szuverén ország, és az is marad” – szögezte le.
Mint fogalmazott, „belőlünk kifojtani a szuszt kétszeres siker”, ezzel lehet elvenni a többi mozgolódó rebellis kedvét is.
„Elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas, és elvásott a vörös csillag is” – utalt a történelmi sors alakulására. Szerinte „mi vagyunk a bot a küllők között, (…) mi vagyunk az a Dávid, akit jobb, ha elkerül Góliát. Március 15-én egyetlen nap alatt kifordítottuk a világot a sarkából, 1956-ban meglékeltük a kommunizmus hajóját, 1989-ben pedig kiütöttük az első téglát a berlini falból, mindenki megtanulta, jobb, ha békén hagy bennünket” – mondta még Orbán Viktor, aki szerint
„egyedül Brüsszel nem akarja megérteni” ezt, ez esetben viszont „el kell foglalnunk Brüsszelt.
1848-ban megálltunk Schwachatnál. Most Brüsszelig fogunk menetelni. Nem vagyunk már éppen csikók, mégiscsak 1100 éves állam volnánk. (…) Itt az idő, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztassék. Nem fogadjuk el, hogy Brüsszel magára hagyta az európaiakat, és szembefordult velük” – részletezte.
Leszögezte, Magyarország csak a békével járhat jól, „nem kérünk a háborúból”.
Béke helyett szerinte háborút, biztonság helyett jogállamisági hercehurcát kaptunk, de „ideje, hogy helyreállítsuk az európai emberek önbecsülését”. Szerinte ebben nem vagyunk egyedül, a szlovákok állnak, a csehek készülődnek, a hollandok lassan irányban, „sorsfordító év lesz az idei”.
„Az év elején kevesen voltunk, az év végére mi leszünk a többség a nyugati világban, nagy esélyek nyílnak meg előttünk, szuverenista fordulat küszöbén állunk Amerikában, és
megnyithatjuk a nyugati nemzetek új, nagy korszakát, amelyben mindenki megtalálhatja a számítását, kivéve, akik kiírták magukat a történelemből, akik megszegték a nemzet szolgálatára tett esküjüket”
– nyomatékosította, köztük említette a genderpropagandistákat, a haza elárulóit, a tanárok bére elvevőit is.
El kell szerinte dönteni, hogy valaki az igazság szolgálatában áll-e vagy „a Soros-birodaloméban”. „Brüsszeli gyárszalag vagy magyar szabadság? Június 9-én itt a választás. Nem bújhatsz el, kiállsz a hazáért vagy idegen kenyeret eszel. És mi is megtudjuk, milyen gyerekeket hagytunk a világnak” – zárta gondolatait a Múzeumkertben Orbán Viktor miniszterelnök.
