Most már ugyanis nem az unokáink jóléte a tét, hanem az unokáink léte a tét!
Orbán Viktor azért harcol, hogy legyenek, lehessenek itt unokáink! Te kinek az oldalán állsz?
Akinek korábban kétségei voltak, azoknak is egyértelmű mostanra: nem csak az Európai Unió, hanem egész Európa, minden, amit több mint ezer éve Európának tartunk, történetének egyik, hanem a legnagyobb válságát éli.
Az európai átlagember egyre inkább elveszettnek érzi magát saját földrészén, saját országában, saját városában, saját otthonában. Az európai vezetés pedig nem hogy megoldást nem kínál, de még odáig sem jutott el, hogy fölfogja a probléma nagyságát. Ebben persze nem csak ők a bűnösök. Bűnösök azok is, akik a nemzetállamok fölötti európai uniós vezetőséget nem rátermettség, hanem kisszerű és ostoba politikai alkudozások során választották ki. Olyan is lett: ostoba, következetlen, tesze-tosza, cselekvésképtelen, felelősségáthárító, de leginkább idejét múlt ideológiák foglya.
Sokkal persze az egyes államok vezetői sem különbek. A legtöbb európai ország vezetői a közelgő választások, a pártjaik mögött álló lobbik, no meg a szintén idejét múlt ideológiák fogságában vergődő média foglyai. Ha képesek lennének önállóan gondolkodni és cselekedni, akkor sem tehetnék meg. A lobbicsoportok és a média nélkül már levegőt venni sem mernek. Ha nincs aki pénzt adjon a kampányra, és nem támogatja a média, akkor oda a hatalom. Így hát gondolkodás nélkül beszélnek égbekiáltó ostobaságokat, hajtanak végre a józan észnek ellenmondó tetteket, ha a lobbi és a média azt tartja helyesnek.
És egy ilyen állapotban lévő Európára zúdult rá néhány hónap alatt a milliós bevándorló tömeg.
Európa vezetői és az országok vezetői pedig azonnal a régi, beléjük sulykolt reflex szerint cseleszenek. A multikulti és a „mindenkin segítünk, aki nem európai” jegyében hagyták és hagyják megszállni Európát.
A tények természetesen most sem homályosítják el ideológiai éleslátásukat… Nem számít, hogy ellenőrizetlenül jönnek. Az jön be, aki akar, azt hoz be, amit akar. (Gondoljunk csak arra, hogy ez milyen éles ellentétben áll például azzal, hogy a repülővel utazó uniós polgárnak milyen tortúrákon kell keresztülmennie.) Nem számít az sem, hogy a beözönlők általában kőkemény muzulmánok, akik nem csak hogy nem hajlandók elfogadni a kereszténységet és a liberális elveket, de mindezeket egyesen gyűlöletes, legyőzendő és elpusztítandó ellenségnek tekintik. Azok a tények sem számítanak, hogy a média által sulykolt kép ellenében a beözönlők döntő többsége nem háborús menekült és általában nem családok jönnek, hanem életerős férfiak. Az sem számít, hogy nem kérnek, hanem követelnek, csak a jogaikat hangoztatják, a kötelességeikre magasról tesznek.
Mindez nem számít, mert a média mást mond. A médiában a beözönlők pátyolgatásával, támogatásával, a velük történő szelfizéssel, a róluk szóló megható (általában hamis, kitalált) történetekkel lehet pozitív színben feltűnni. Ezzel szemben elvárt rituálé, hogy mindazokat ki kell közösíteni és meg kell bélyegezni, akik szót mernek emelni a beözönléssel szemben. Napi kötelező gyakorlat lenácizni, lerasszistázni, legyalázni mindazokat, legyen az miniszterelnök vagy egyszerű átlagember, aki nem támogatja muzulmán beözönlést.
Valami azonban megváltozott az utóbbi hetekben. Jött egy uniós tagállam magabiztos vezetője, és a fehérre azt mondta, hogy fehér, a feketére azt, hogy fekete. Kimondta, hogy ez így nem mehet tovább, kimondta, hogy Európa a vesztébe rohan. Ő Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Európa vezetői és a médiumok a szokásos taktikát választották, azaz ütötték Orbán Viktort, ahol érték. Szidták, lenácizták, fenyegették az uniós pénzek elzárásával, az unióból történő kizárással. Egy-két dologgal azonban nem számoltak.
Nem számoltak azzal, hogy a fotelban ülő nézőknek bármit be lehet adni a fasiszta Magyarországról, de amikor a néző Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Dániában, Svédországban, Franciaországban kimegy az utcára és azt érzi a saját bőrén, amiről a „fasiszta” Orbán beszél, akkor előbb-utóbb összeomlik a média sugallta kép. Jó példa a média mérhetetlen magabiztos ostobaságára a különféle közönségszavazások számukra sokkoló eredményei. Ausztriában, Németországban, Franciaországban az átlagember nézők, olvasók elsöprő és egyúttal megdöbbentő többségben álltak ki a magyar miniszterelnök mellett.
Azzal sem számoltak az ostoba nyugati politikusok és hazug médiamunkások, hogy az információmonopólium megszűnt. Ma már hiába akarják hamis „bicskei” fotóval Orbán ellen hergelni a világot, percek alatt kiderül és világgá kürtölődik, hogy mi is történ valójában.
Olaszországban, amely legalább annyira szenved a gazdasági bevándorlók áradatától, mint Magyarország, ma már nehéz azt „eladni” az embereknek, hogy ez így jól van. Ma már nem lehet lenyomni sem a magyarok, sem az olaszok többségének a torkán, hogy bevándorlás jó és támogatandó dolog. Ahol szembesülnek a problémákkal az emberek, ott nem kioktatást, hanem megoldást várnak. Olyan megoldásokat, amelyeket Orbán Viktor alkalmaz, és amit Európa számára is ajánl.
Ki előbb, ki később, de úgy tűnik, egyre több ország vezetése ébred föl és bár fogcsikorgatva, Orbánt továbbra is gyalázva, de mégis azon az úton kezdenek el járni, amelyet Orbán ajánl. Európa vízfeje azonban továbbra is akadály. Az Európai Unió teljesen alkalmatlan, inkompetens és saját hatalmát féltő vezetése továbbra s ragaszkodik az ultraliberális, „mindenkit beengedünk, mindenkit ellátunk” elvhez.
Sokakban nem véletlenül rémlik föl ilyenkor az egykori dicső Római Birodalom dicstelen bukása. A jólétbe és devianciába belehülyült római vezetés előbb csak támogatta a barbárok bevándorlását és letelepítését, majd a palotáikban orgiázva, szebbnél szebb szónoklatok közepette élték végig, amint a barbárok lerohanják, elfoglalják és végül elpusztítják azt a birodalmat, amely nem is sokkal korábban még a világ ura volt. Nos, az Európai Unió vezetése nem a világ ura, de ostoba dőzsölése és ékesszóló semmittevése kísértetiesen hasonlít az egykori, római bukást okozó birodalmi vezetőkére.
Európa egyetlen esélye arra, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát, hogy a barbárok ne pusztíthassák el ismét – ezúttal valószínűleg végleg – a római és keresztény világot, kultúrát, az, ha az átlagemberek többsége rákényszeríti saját politikai vezetőit az önvédelmi politikára. Amelyikük erre nem hajlandó, azt rövid úton el kell zavarni.
Most már ugyanis nem az unokáink jóléte a tét, hanem az unokáink léte a tét!
Orbán Viktor azért harcol, hogy legyenek, lehessenek itt unokáink! Te kinek az oldalán állsz?
forrás: demagog.blogstar.hu-nak az olasz médiában megjelent írásának magyar nyelvű változata
