Budapest — Megannyi legenda övezi az Omega történetét, s közöttük újra meg újra felbukkan a téma: miért nem maradtak kint, külföldön ezek a profi zenészek? Sorozatunk második részében erre kerestük a választ.
Miért nem választották a szabad világot, ahol tárt karokkal fogadta volna őket a szakma és a közönség is. Nos, a válasz roppant egyszerű: itthon érezték jól magukat.
Mindenki ezt olvassa most!
Már rajongtak értük a fiatalok. Lányok, asszonyok sikítoztak a fellépéseiken, pedig még csak az út legelején voltak. Az igazi áttörést 1968 hozta meg az Omega számára. Az év, amikor már-már hihetetlen módon angliai turnéra utazhattak. S erre az útra nem is akárki, a Spencer Davis Group menedzsere hívta meg őket. Neki a Magyar Rádió angol adásának egyik munkatársa ajánlotta a fiúkat.
El is nevezték akkor a bandát Omega Red Starnak (Vörös Csillag).
Odakint mintha valamiféle mesevilágba csöppent volna a zenekar. De inkább volt ez álomvilág – az álmok megvalósulása. Merthogy a leghíresebb angol klubokban játszhattak lelkes közönség előtt és elkészíthették első lemezüket odakint – itthon még nem volt ilyen. A címe: Omega Red Star from Hungary. Érdekesség, hogy Kóbor János akkor még nem tarthatott a csapattal, és a basszusgitáros Mihály Tamás énekelt helyette. S hogy milyen hatást gyakoroltak a ködös Albionra, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még abban az évben újra visszatérhettek oda.
S akkor már Kóbor Mecky is velük tartott.
– Talán ezen a turnén történt, de az is lehet, hogy később, de az biztos, hogy Angliában éltük át azt a különleges pillanatot – emlékezett vissza Molnár György. – Természetesen a disszidálásról van szó, arról, hogy kint maradjunk-e, avagy sem. Szinte látom magunkat, ahogy felfedezzük Londont, ahogy autóval bejárjuk a metropoliszt, s ahogy olcsó szendvicset majszolunk valamelyik parkban. Közben arról beszélgetünk, hogyan tovább. Mi mindig is demokratikus zenekar voltunk. Közösen döntöttünk mindenről. Így az esetleges lelépésről is. Azt mondtuk, szeretünk Magyarországon élni, és ezért hazamegyünk. Érdekes, hogy az a Laux Józsi volt leginkább a hazatérésünk mellett, aki aztán nem sokkal később valóban hazát cserélt, és Amerikában maradt.
Pedig az Omega nem a bizonytalanban maradt volna Nyugaton. Nem kellett volna attól félni, hogy éttermi mosogatás vagy londínerkedés biztosíthatja a megélhetésüket.
– Londonban olyan ügynökséggel kerültünk kapcsolatba – folytatta Elefánt –, amelyik világhírű bandákat menedzselt és képviselt. Például a The Kinks és a The Who együttest.
Egy bizonyos John Martin volt a vezető, aki azt mondta nekünk: tárt karokkal várnak, lemezszerződéseket tesznek elénk, és garantálják a fejlődésünket, a hátterünket. Mégsem maradtunk.
Németországban pedig fel sem merült ez a téma, mert oda szinte szabad bejárásunk volt. Egy bizonyos Rózsáné kezelte az útlevelünket. Amikor hazatértünk, leadtuk neki, aztán amikor újra jött a meghívó, már megvolt az újabb engedély, vagy ahogy akkoriban nevezték, az „ablak”.
Ablak a világra…
Dalokat csempészett külföldre Kóbor
Szigeti Ferenc még 1981-ben írta a Requiem című dalt egy a koncertjükön elhunyt 16 éves fiú emlékére.
– Az orvos közölte velem, hogy szegény srácnak megállt a szíve – emlékezett a szomorú esetre a zenekar vezetője. – A sajtó úgy tálalta a hírt, hogy a Karthago koncertjén halálra tapostak egy fiatalt. Másnap megírtam a Requiemet, ami az együttes tagjainál nem aratott osztatlan sikert, azt mondták, túl nyálas, nem elég rockos – mesélt még korábban Szigeti, akinek a nyomására a Karthago mégis előadta a dalt a Budai Ifjúsági Park nyitóbuliján, és hatalmas ovációval fogadta a közönség. Néhány nap múlva már a Szabad Európa Rádió játszotta, Szigetiék pedig hosszú évekig rejtélyként kezelték a dolgot.
– Fogalmunk sem volt, hogyan kerülhetett ki ilyen hamar, hiszen még stúdiófelvétel sem készült róla – tette hozzá Szigeti, aki csupán néhány éve tudta meg az igazságot.
– Én vittem ki. Akkoriban többet voltunk Nyugaton, mint idehaza, és szinte mindig Münchenen keresztül utaztunk, ahonnan a Szabad Európa sugározta az adásait – tárta fel a rejtélyt Kóbor még 2017-ben a Blikknek.
blikk
