Tizennégy évvel ezelőtt, 2006. október 15-én, délután fél ötkor Olaszliszkán egy a falun keresztülhaladó autó kishíján elsodort az úton váratlanul átszaladó gyermeket.
Az autót vezető férfi fékezett és kiszállt, hogy megnézze a kislány jól van-e.
A gyermek jól volt, nem érte sérülés.
Azonban a kislány rokonai pillanatokon belül körbevették a férfit és az autót. Hatalmas üvöltözés és rikoltozás kezdődött. A falu asszonyai hergelték a tömeget.
A férfit pedig száznegyven rúgással és ütéssel, a kocsi hátsó ülésein utazó gyerekei szeme láttára kivégezték. Ez az ember Szögi Lajos volt.
Azóta a perek lezajlottak, a bűnösök szabadlábra kerültek, sőt, a börtönben elszenvedett megaláztatások, az embertelen bánásmód ürügyén kirobbantott kártérítési pereiket is megnyerték Strasbourgban.
A tragédiának hatalmas, aggasztó közéleti hullámai lettek, az egyébként is botrányos, a teljes, az akkor regnáló politikai elit árulásáról elhíresült 2006-os év az újkori magyar időszámítás kezdete.
Az „öld meg a magyart, meghalt a gyerek” a gyilkosság helyszínén, egy cigány nő szájából elhangzó ukáz volt, amely a magára hagyott, elvadult vidék és az akkori Magyarország irtóztatóan jellemző segélykiáltása.
Ugyanúgy, ahogyan az akkori miniszterelnök szájából a „Elk*rtuk! Nem kicsit, nagyon!” cinikus tételmondat.
A tragédia hátteréről Békés Bence egykori cigány jogvédőt, jobboldali publicistát, polgárjogi aktivistát, az Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaság tagját kérdeztük: „Akkor a roma polgárjogi alapítványnál ért a hír. Közelről láttam, hogy a roma jogvédelemmel, szociális ügyekkel foglalkozó roma vezetők körében hogyan csapódott le érzelmileg az eset. A környezetemben minden emberből elképesztő indulatot és megrázkódtatást váltott ki (ahogyan belőlem is). Főként azokból, akiknek gyerekeik vannak.
Az a bénult, paralizált és álomszerű helyzet, amit az ember kényszeresen újból és újból elképzelt, az az volt, hogy apaként nem tudja, képtelen megvédeni a gyerekeit ettől az iszonyattól, és végig kell nézniük az egészet, miközben nemi erőszakkal fenyegetik őket. Ez gyógyíthatatlan össztársadalmi trauma, stresszforrás. Teljesen természetes módon. Bármit csináltam, állandóan ez a kép volt előttem: az a két ártatlan gyerek ott ül a kocsiban, és azok az alakok állatok módjára agyonverik az apjukat. Aki akár én is lehettem volna, vagy bármelyikünk. Sok cigánnyal beszélgettem erről, mindegyikük azt mondta, hogy a saját, puszta kezükkel vernék agyon a gyilkosokat. Tehát, ami történt, mindenkit megérintett. Annyira felháborító volt.”
Az aktivista szerint az egyik leginkább hitelesebb „kordokumentum” Bayer Zsolt Cigányliszka című, a Magyar Nemzetben megjelent írása volt.
„Az én álláspontom és meggyőződésem az, hogy Bayer Zsolt cikke pont ellenkezően hatott, mint amivel később megtámadták. Nem gyűlöletet szított, hanem vegytisztán kifejezte azokat az érzelmeket, amelyeket akkor mindenki, közösen, együtt érzett (beleértve a cigányokat is) abban a pillanatban. A cikk ventiláció volt, és nem gyűlöletkeltés. Magyarul: az az írás sorsfordító volt számomra.”
A megidézett írásért egyébként Bayer Zsolt a nemrég elhunyt cserdi polgármesterrel folytatott beszélgetésében bocsánatot kért a magyar cigányságtól. Békés Bence kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a magyar balliberális oldal által instruált állam nem volt képes megvédeni az állampolgárait. Azaz: az, ami Olaszliszkán megtörtént, ugyanúgy megtörtént Budapest utcáin is, 2006 őszén is. Az egész magyar társadalmat rombolta, és minden emberben kifejtette a hatását.
Az olaszliszkai ügy nem volt extrém, ritka történet. Ez nem azt jelenti, hogy mindennap lincseltek meg magyarokat a cigányok, hanem azt, hogy az állam képtelen volt megvédeni az állampolgárokat. Cigányokat és magyarokat egyaránt. Gondoljunk csak a 2008-ban kezdődő cigányok ellen elkövetett, riasztó szolgálati profizmussal végrehajtott sorozatgyilkosságokra. Vagy arra, hogy egyszerűen utat engedett a rendőrbosszúnak, és a politikai ellenfeleit verette, lövette szét Budapest utcáin. Akkor nem volt jogrend ebben az országban. Az ember sehol nem érezhette magát biztonságban. Magyarország 2006-ban no-go zónává változott.
Zárszóként pedig csak annyit mondhatunk: a törvény és a büntetés-végrehajtás ugyan már részben levette a kezét az elkövetőkről, de a magyar és a kisebbségi, a cigány társadalom soha nem fog megbocsátani nekik. És ez így is van jól.
Képgaléria az MTI fotóarchívumából:
2006. október 20-án közösen gyújtottak gyertyát az olaszliszkai lakosok a vasárnap halálra vert tiszavasvári férfi emlékére a bűncselekmény helyszínén. A 45 éves általános iskolai tanárt október 15-én 5 és 13 éves gyermekei szeme láttára verték agyon, miután autójával eddig még tisztázatlan körülmények között elsodort egy 11 éves kislányt, aki könnyebben sérült meg (Fotó: MTI/Vajda János)
Dancs Mihály, a Roma Polgárjogi Mozgalom B.-A.-Z. megyei elnöke mutatja azt a fenyegető levelet, amit a tragédia után kaptak. A cigányok bosszútól tartottak, és többen elhagyták a falut. Dancs Mihály korábban érintett volt a “taktaközi szocpolcsalásban”, ezért börtönben is ült. Olaszliszka óta hangadó résztvevője a cigány közéletnek (Fotó: MTI/Vajda János)
Helyiek nézik az úttestre száradt vérfoltokat a Kossuth Lajos utcában, Olaszliszkán, 2006. október 16. (Fotó: MTI/Vajda János)
Tiszavasvári, 2006. október 21.: Gyászolók búcsúznak a ravatalánál Szögi Lajos tanártól, az olaszliszkai lincselés áldozatától a tiszavasvári temetőben, ahol több mint kétezren kísérték utolsó útjára az elhunytat (Fotó: MTI/Vajda János)
Levélben búcsúzott el ötéves kislánya Szögi Lajostól (Fotó: MTI/Vajda János)
A nyolcadrendű vádlott (j) mondta el Czibrik Attila (b) bírónak a történteket Olaszliszkán, ahol erős rendőri biztosítás mellett folytatták le 2009. március 11-én Szögi Lajos megölésének helyszíni tárgyalását (Fotó: MTI/Vajda János)
Olaszliszka, 2009. március 11. – Erős rendőri biztosítás mellett folytatták le a helyszíni tárgyalást. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettével – részben társtettesként, részben felbujtóként – nyolc embert vádoltak meg (Fotó: MTI/Vajda János)
Olaszliszkán 2007. június 17-én jótékonysági koncertet adott a P. Mobil együttes, ami ellen többen jelezték tiltakozásukat (Fotó: MTI/Vajda János)
Olaszliszkán 2010. október 10-én megemlékezést tartottak Szögi Lajos halálának évfordulóján (Fotó: MTI/Vajda János)
hirado
