Az Őcsény melletti római castellum alapjai is láthatóak voltak, feltöltött útját a nép Ördögvettetésnek nevezi.
Az i. sz. V. századtól kezdve rövid időközökben különféle nomád népek követték egymást: a sárközi mocsárvilágban legeltettek és halásztak, és a Sárközre nyíló völgyekben temették el halottaikat. A temetkezési helyekről került elő néhány hun kori sírlelet, többek között egy mesterségesen torzított koponya, és találtak néhány feltűnően nagy, néha több száz sírból álló avar kori temetőt is. A honfoglaló magyarok feltehetően egy szláv. és avar elemekből álló nép által más aránylag sűrűn lakott területet hódítottak meg itt, maga a sárközi mocsárvilág azonban lakatlan volt.
Őcsény neve bizonytalan eredetű, többen a fejedelmi családdal hozzák kapcsolatba. Sárköz területén a korai századokban a térítő (bencés) apátságok kaptak szántót, halászó helyet és erdőt.
Őcsény középkori társadalmáról, gazdasági és kulturális viszonyairól nagyon keveset tudunk. A korai századokban a társadalom rendkívül tagozott volt: legfelül a királynak adózó szabad magyarok; a katonai szolgálattal tartozó várjobbágyok, az egyháznak adományozott szabad fegyveresek és a lovas kísérők voltak. Ez a több-kevesebb szabadságot élvező réteg a középkor derekán már félszabad libertinusokból és praediális (egyházi) nemesekből állott, akikből még később a számbelileg is igen jelentékeny sárközi köznemesség alakult ki; e nemesek a fajszi szék keretén belül önálló területi önkormányzatot építettek ki.
A középkori Őcsényen a halászat volt a legfontosabb termelési ág: az ásatag leletek között minden időszakban az égetett agyagból vagy lólábszárcsontból készült hálónehezék a legtöbb, a konyhahulladékok között pedig a tömérdek halcsont. Fejlett volt a vadászat is.
Őcsény a sok sanyargattatás közepette is a török korban mindvégig lakott helyként szerepelt az összeírásokban. 1572-ben Őcsényben csak 55 ház volt. 1690 körül Őcsény a „Bat vize mellett” 95 lakost számlál, van három háromkerekes malma.
A felszabadító háborúk során Őcsényt ismét minden oldalról sarcolták: „Az fel s alá járó Budai és Egyebünnen lévő sajkásoknak, Felséges Császári Tiszteknek adtunk kenyeret… bort és amivel leltünk kedvességét fejünknek . . .”
Őcsény az úrbéri elkülönüléskor bőven kapott földet, legalábbis a telkekre, a volt zsellérek rosszabbul jártak. Végrehajtása nagyjából megegyezett a decsivel.
Maga Őcsény falu az emlékezetes 1817-es nagy tűzvészig rendezetlen halmazfalu volt. A település formájáról és építkezéséről Kovách Aladár adott az egész Sárközre is érvényes képet.
A II. világháború után Sárköz életében is döntő fordulat következett be. 1945-ben először itt is a legjelentősebb nagybirtokokat – többek között a Mária Terézia-féle vallási alapítványt – osztották fel. E térségen belül a régi paraszti életforma leginkább Őcsényben maradt fenn; 12000 holdas határából még 1959-ben is mindössze 190 holdon folyt társas gazdálkodás.
Őcsény korábbi elzártságának köszönhetően sajátos és gazdag népviselete, népszokásai és népművészete alakult ki. Még aktívak a csipkekészítő, rojtozó, sárközi régi babakészítő, kézi szövő, pártakészítő, gyöngyfűző mesterséggel foglalkozó asszonyok. A néptánc tanítása szerepel az iskolás gyermekek órarendjében. Az őcsényi repülőtér hazai és nemzetközi találkozók (hőlégballon, vitorlázó repülő, motoros repülő, sárkányrepülő), valamint ejtőernyős versenyek házigazdája.
Látnivalók
A Tájház
Az épület mai formáját az 1880-as évek elején nyerte el, Deák István jómódú őcsényi református gazda idején. Az épület azonban kisebb-nagyobb változtatásokon átesett az idők folyamán, minden korszak igényeinek megfelelően (pl. szabadkéményes konyhát lepadlásolták). A telek fésűsbeépítésű az utcára merőleges épülettel, amihez a hátsó részén keresztépület kapcsolódik. Az épület falazata vegyes, tégla és tömött fal. Tetőszerkezete dőltszékes, hódfarkú apatini cseréppel fedett. A beosztás szoba-konyha-szoba-kamra-konyha-istálló-színalj+pince.
Az első szobában a népművészet újravirágzásának idejétől (XIX. Sz. második fele) a diagonális elrendezésnek megfelelő tiszta szoba látható, a konyhában a konyhai eszközök. A lakószobában a párhuzamos polgári elrendezésnek megfelelő szobabelső látható. A kamrában a mindennapokban használt eszközök vannak kiállítva. A hátsókonyhában a szövés eszközei tekinthetők meg. Az istállóban az állattartáshoz szükséges és a szőlőműveléshez, borászkodáshoz használt eszközök, szerszámok vannak. A színaljban a földműveléshez való gépek vannak elhelyezve.
Cím: 7143 Őcsény, Bocskai u. 8.
e-mail cím: [email protected]
[email protected]
Telefon: 06-74/496-762; 06-30-856-4349
Igény esetén sárközi kerekkalács, bórkóstolás, viselet bemutató.
Megtekinthető előzetes bejelentkezés alapján.
Összeállította: Csapai János
Az épület és berendezései felújítása Csapai János munkássága.
Őcsényi Református Templom
Az Őcsény főterén álló református templom a község harmadik református temploma. Építésére a helytartótanács két évi kérvényezés után 1781. augusztus 1- én adta meg az engedélyt, de torony nélkül. A tornyot 1793- ban építették föl. Stílusa késő barokk. A templom 1782- ben készült el virágos festésű kazettás mennyezettel. 1800- ban öntettek Pesten egy 5 mázsás harangot, 1808- ban pedig megöntették a 9 mázsa 90 fontos nagyharangot. 1811- ben készült Budán a fertályos óra, amely ma is működik. 1846- ban készült el az első orgona. 1856-ban felújítják a tornyot, a lelkész rézborítást javasol rá, de a hívek bádog mellett döntenek. 1862- 63 folyamán javítják a fedélszéket, amikor kiderül, hogy a födémgerendákat is cserélni kell. ekkor kerül vakolt mennyezet a korábbi festett helyére. A festett deszkák egy részét a karzatfeljárók oldalai őrízték meg, ami egyedül álló a Sárközben, mert a sárközi református templomok festett mennyezeteiből egyedül itt őrződött meg egy- egy részlet. 1889. április 4- én a ” dühöngő orkán” a fél tetőt ledobja, ami újabb terheket ró a gyülekezetre. 1897- ben készül el a torony rézkupolája, amikor eklektikus jegyeket is kap a templom. 1902- ben a régiek helyére új nagyharangot és egy kisebbet öntetnek. 1904- ben készíttetnek a pécsi Angster gyárral egy új 1040 sípos orgonát. Az első világháború megkímélte a harangokat és az orgona sípjait. 1922- ben újabb harang készül az Országos Harangművek öntödélyében. 1944- ben a nagyharang nem kerülte el a sorozást, a háború áldozata lett. Jelenleg a toronyban három harang lakik: az 1902- ben készült 3 mázsa 70 kilós, az 1922- ben készült 2 mázsa 80 kilós harang. 2004- ben az éppen 60 éve elhurcolt nagyharang helyére került fel az őcsényi szőlőhegyi harang, melyet 1936- ban öntettek az őcsényi és a bogyiszlói hívek. 2004- ben került sor a harangok lengőváz cseréjére,csapágyazásukra és korszerűbb , műholdas vezérlőrendszerrel való ellátásukra.
Hősi emlékmű
1923. november 25.-én Hősök vasárnapján délelőtt 10.00 órakor avatták fel a Hősi emlékművet.
Az ünnepség délelőtt 10.00 órakor kezdődött a Református Templomban, mely alkalommal méltóságos dr. Kovács J. István nyugalmazott államtitkár budapesti teológiai igazgató prédikált a templomban. Utána ünnepi beszédet mondott a szobor előtt nagytiszteletű Göde Lajos szekszárdi lelkész. Ekkor 192 név volt felvésve a szoborra. Ők az első világháborúban elhunyt őcsényi lakosok voltak. A II. világháborúban 74 őcsényi hunyt el, akiknek a neve később szintén felkerült az emlékműre. A szobor neve Árpád szobor és közösségi gyűjtésből tudták létrehozni. Először az elöljárók, majd a nép is adakozott.
A település azzal is tisztelgett a hősök emlékének, hogy a teret, melyén az emlékmű áll Hősök terének nevezett el. Őcsény Község Önkormányzata a hősök tiszteletére mindenévben koszorút helyez el az emlékmű talapzatánál.
Cím: Fő u. 35.
Tel: +36 (74) 496-872
E-mail: [email protected]
Web: http://www.ocseny.hu/
