Nyugdíjazza öt AN–26-os szállítógépét a Magyar Honvédség. A repülőket csütörtökön Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison búcsúztatták.
Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Farkas Bertalan (b) űrhajós a kecskeméti repülőbázison tartott ünnepségen üdvözölték egymást (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)
Cikkünk frissült.
Az AN–26-os repülőgépeken kívülről nem látszik ugyan az elmúlt 46 év, de a típus technológiája korára jellemző, ezért „bármennyire is ragaszkodunk és érzelmileg kötődünk” hozzájuk, egy új cél elérésének tudatában tisztességgel búcsút kell venni tőlük – mondta a honvédelmi miniszter.
A Magyar Honvédségnek korszerű és ütőképes erővé kell válnia a térségben, Európában. Ehhez modern, a 21. század kihívásait kezelni képes technikai eszközökre van szükség – közölte Benkő Tibor.
A haderőfejlesztés jó ütemben halad
A honvédelmi miniszter hangsúlyozta: a haderőfejlesztés jó ütemben halad, a légierő fejlesztése és bővítése azonban még mindig prioritást élvez. A technikai eszközök cseréje, valamint az oktatás és kiképzés hazai bázisának megteremtését követően, hátravan még olyan rakéta légvédelmi rendszerek beszerzése, amelyek Magyarország teljes légterét képesek lefedni.
Ennek kiszolgálásához és biztosításához azonban nemcsak korszerű radartechnikai eszközökre, hanem felkészült pilótákra is szükség van – sorolta Benkő Tibor. A miniszter emlékeztetett, a tervezett repülőgépek és helikopterek beszerzésével 150-200 pilóta képzéséről is gondoskodni kell.
Korom Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka az ünnepségen a magyar katonai repülés emblematikus típusának nevezte az AN–26-os szállító repülőgépet.
Mint mondta, az „Ancsák” a Magyar Honvédség légiszállító képességének gerincét képezték és a magyar légierő történetének egyik legmegbízhatóbb repülőgép típusának bizonyultak.
Emlékeztetett:
az AN–26-osok Európa, Ázsia és Afrika 47 országának 197 repülőterén fordultak meg.
A típus valamennyi magyarországi gépe összesen 83 ezer órát töltött a levegőben. A mintegy 31 millió kilométer megtételével gyakorlatilag 773-szor körbe repülhették volna a földet.
A parancsnok szerint napjainkban a légi szállítási képesség rendkívüli módon felértékelődött. Magyarország ennek a kihívásnak hosszú éveken keresztül az AN–26-osokkal felelt meg, azonban a növekvő nemzetközi katonai szerepvállalások szükségessé teszik újabb, korszerű, nagyobb hatótávolságú és szállítókapacitású repülőgépek rendszeresítését.
A Magyar Honvédség hadrendjéből kikerülve az öt AN–26-os repülőgép más típusú feladatok ellátásában vesz részt
– tette hozzá.
Torma Béla, a szállító repülőszázad századparancsnok-helyettese elmondta: 2000 óta több mint 3500 kilométert repült az AN–26-os repülőgépeken, a világ számos országát bejárva. Volt másodpilóta, kapitány, oktató és berepülő is, jelenleg pedig már Airbus repülőgépeket vezet.
Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison az AN–26 szállítórepülőgép búcsúztatása alkalmából tartott ünnepség keretében elismeréseket és emléktárgyakat adtak át.
1960-ban kezdték el gyártani
A helyszínen kiosztott sajtóanyagban a két hajtóműves, légcsavaros, gázturbinás szállító repülőgépről leírták, hogy az 1960-as évek végétől kezdték el gyártani a Szovjetunióban, és később rendszeresítették világszerte nagy számban a különböző államok légierejénél, köztük Magyarországon is.
A típus magyarországi története 1973-ban, az Li-2 szállító repülőgépek kivonásával kezdődött. Még abban az évben a Szovjetunióban, Tokmakban megkezdődött a kijelölt állomány AN–26-os átképzése. A csapat 1974-ben érkezett Magyarországra, majd később a megrendelt tíz repülőgép első hat példánya is. A további négy AN–26-os szállító repülőgép 1975-ben, illetve 1976-ban érkezett meg.
Egy AN–26 pilótafülkéje (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)
A típus igen megbízható, jó repülésbiztonsági mutatókkal rendelkezett annak ellenére, hogy 1982. december 6-án átstartolás közben a 210 oldalszámú repülőgép, feltehetően a kormányfelületek jegesedése következtében Szentkirályszabadján a földnek csapódott, majd kigyulladt.
1997-ben a szolnoki AN–26-os századot is utolérte a változás, ekkor ugyanis a SzU–22-esek és MiG–23-asok mellett öt AN–26-ost is kivontak a hadrendből.
Később Magyarország a rendszerben tartott négy AN–26-ossal egyre kevésbé volt képes megoldani a külföldi missziók szállítási feladatait, ezért 2002-ben egy újabb repülőgép hadrendbe állítása mellett döntöttek. A 110-es oldalszámú repülőgép 2004 elején érkezett meg Ukrajnából.
A szállítószázad jelmondata is mutatja, hogy
az Ancsa „bármit, bárhová, bármikor” szállított,
ami a rakterébe belefért, így légvédelmi és légiharc-rakétákat, kézifegyvereket és lőszereket, olajfúró berendezéseket, terepjárókat, de naposcsibéket is.
