1980. szeptember 9-én nyomtalanul eltűnt az MV Derbyshire nevű angol teherhajó a Csendes-óceánon, az Orchidea nevű tájfunban.
A hajó Kanadából tartott Japánba és bár megpróbálta kikerülni a vihart, a tájfun utolérte.
A 42 fős legénység és két tengerész velük utazó felesége meghalt. A hozzátartozók 14 évig küzdöttek azért, hogy a roncsot megtalálják, és még hatot azért, hogy magyarázatot kapjanak arra, hogyan süllyedhetett el a legnagyobb és legmodernebbnek tartott brit teherhajó.
A legnagyobb brit teherhajó
A Liverpoolban regisztrált MV Derbyshire az angol hajóépítés büszkesége volt, épp úgy, mint a Titanic a maga korában.
OLYAN HOSSZÚ VOLT, MINT HÁROM FOCIPÁLYA, SZÉLESEBB VOLT A TITANICNÁL ÉS 160 EZER TONNA RAKOMÁNYT – OLAJAT VAGY ÖMLESZTETT ÁRUT – SZÁLLÍTHATOTT.
Ez kb. 15 ezer londoni emeletes busz súlya.
A hajót a katasztrófa előtt mindössze négy évvel bocsátották a vízre. Az angol tulajdonosa, a Bibby Line szakemberei kiválóan karban tartották.
Tapasztalt kapitány és rutinos legénység utazott rajta, számtalan viharban gond nélkül hajóztak az A1, tehát legmagasabb minősítésű, legbiztonságosabb kategóriába tartozó Derbyshire-rel.
A tájfun
A hajó 1980. július 11-én Kanadából Japánba indult 157 ezer tonna vasérccel a raktereiben. Szeptember 9-én, Okinavától 370 kilométerre adta le az utolsó rádiójelzést, amelyben az állt:
A hajót elérte az Orchidea-tájfun. Nagy hullámok, erős szél. Szélirányban megálltam. Holnap jelentkezem. MV Derbyshire.
A hajóról többé senki nem hallott – sem vészjelzés, sem más rádióüzenet többé nem érkezett a Derbyshire-ről.
A keresést csak hat nappal később, szeptember 15-én tudta megkezdeni a japán Parti Őrség, mert a vihar addig lehetetlenné tette a kutatást.
SZEPTEMBER 21-ÉN A HAJÓT, A 42 FŐS LEGÉNYSÉGGEL ÉS A KÉT MATRÓZ FELESÉGÉVEL EGYÜTT, ELVESZETTNEK NYILVÁNÍTOTTÁK.
Hat héttel később egy japán hajó, több száz kilométerrel távolabb megtalálta a Derbyshire egyik mentőcsónakját az óceánon. A mentőcsónakon olyan sérülések voltak, amelyek azt mutatták:
IRTÓZATOS ERŐ SZAKÍTOTTA LE A FEDÉLZETRŐL.
A brit kormány nem indított hivatalos vizsgálatot, mert nem volt szemtanú és a roncsot sem találták, márpedig ez lett volna a vizsgálat jogi alapja.
A KORMÁNY EZÉRT FOGGAL-KÖRÖMMEL RAGASZKODOTT AHHOZ, HOGY NINCS MIT KUTAKODNI AZ ÜGYBEN.
A legénység hozzátartozói azonban megalapították a Derbyshire Family Association (DFA) nevű egyesületet, hogy lobbizzon a roncs felkutatásáért és a tudományos megállapításért: mi okozta a szeretteik halálát.
A kormány nem foglalkozott a súlyos műszaki hibákkal és a katasztrófával
1982-ben a Derbyshire egyik testvérhajója, a Tyne Bridge óriási viharba került az Északi-tengeren.
A VIHAR UTÁN A LEGÉNYSÉG TÖRÉS NYOMAIT FEDEZTE FEL A FELÉPÍTMÉNY ELŐTT, A 65-IK BORDÁNÁL.
A Bibby Line szakemberei az osztály másik négy hajóját is ellenőrizték, és ugyanerre a problémára bukkantak.
A családtagok egyesülete, szakértőkkel együtt 1982-ben és 1983-ban részletes tájékoztatást küldött a brit Közlekedési Minisztériumnak a hajóosztály típushibájáról, de nem kaptak választ.
1986-BAN A MINISZTÉRIUM KIADOTT EGY JELENTÉST, AMELYBEN AZ ÁLLT, HOGY NEM LEHET MEGÁLLAPÍTANI A KATASZTRÓFA OKÁT.
Ez felháborította a DFA tagságát, mert ugyanebben az évben a Kowloon Bridge nevű hajó ugyanilyen törés miatt süllyedt el Írország partjainál.
A társadalmi nyomás és az újabb hajó elvesztése nyomán a kormány végül beadta a derekát, és elrendelte a Derbyshire elsüllyedésének hivatalos vizsgálatát.
A VIZSGÁLAT 1989-BEN AZZAL ZÁRULT, HOGY MIVEL NINCS MEGFELELŐ TECHNOLÓGIA A RONCS FELKUTATÁSÁRA, NEM LEHET MEGÁLLAPÍTANI, MIÉRT SÜLLYEDT EL A LEGMODERNEBB BRIT TEHERHAJÓ.
A vizsgálat eredménytelenségének és a kormány húzódozásának híre egyre szélesebb nyilvánosságot kapott. Egy brit tévécsatorna dokumentumfilmet készített a Derbyshire-ről, a DFA 42 ezer aláírást gyűjtött egy petícióhoz, amelyben tisztességes vizsgálatot követeltek, egy könyv is megjelent a katasztrófáról és már parlamenti képviselők is interpelláltak az ügyben, de a kormány nem engedett.
Nemzetközi kutatás
1994-ben a Nemzetközi Szállítmányozási Szövetség a családtagok sorozatos kérése nyomán megbízta az amerikai Oceaneering Technology nevű céget, hogy kutassa fel a roncsot. A kutatást tehát nem a brit kormány, hanem egy független szervezet finanszírozta, és a Nemzetközi Szállítási Szakszervezet tagjai is részt vettek a keresésben – önkéntesként.
Az expedícióra a Sin Kai Maru nevű japán kutatóhajót bérelték ki. A hajó május 29-én érkezett meg a feltételezett elsüllyedés helyszínére, és 23 óra múlva megtalálta az angol teherhajó roncsát 4200 méter mélységben.
AMIRE 14 ÉV NEM VOLT ELEGENDŐ A BRIT KORMÁNY SZÁMÁRA, AZT A KUTATÓK NEM EGÉSZEN EGY NAP ALATT ELVÉGEZTÉK.
A Derbyshire 4200 méter mélyen, az óceán fenekén. FORRÁS: ALCHETRON.COM
Innentől fogva nem volt mit tenni. A brit kormány, részben EU-s finanszírozással 2 millió fontot különített el egy második expedícióra.
A roncs alapos vizsgálata
Mivel az első expedíció célja csak a roncs megtalálása volt, a második kutatásban kellett feltárni a roncsot. Ez a vizsgálat két fázisban, 1997-ben és 1998-ban zajlott, és ez már valóban alapos volt.
A távirányítású kamerák azt mutatták, hogy a hajó felépítménye, benne a gépházzal, a legénységi szállással és a kapitányi híddal több száz méterrel távolabb van a Derbyshire hosszú első részétől és orrtól.
AMI VISZONT MEGDÖBBENTETTE A KUTATÓKAT, AZ VOLT, HOGY A SOK KISEBB FÉMDARAB EGY KILOMÉTER HOSSZÚ RONCSMEZŐT RAJZOLT KI AZ ÓCEÁN FENEKÉN.
Nem tudom másképp leírni: mintha konfettit láttunk volna,
mondta Andy Bowen, a Woods Hole Oceanográfiai Kutatóintézet tudósa, aki az expedíció tagja volt.
A ROBOTOK 136 EZER FOTÓT ÉS 200 ÓRÁNYI VIDEÓFELVÉTELT KÉSZÍTETTEK A DERBYSHIRE-RŐL.
A felvételek alapján a szakértők a hajó 2500 elemét vagy részletét tudták azonosítani. A jelentés elkészítése 11 hónapig tartott.
A legénység a hibás
A szakértői vélemény szerint a Derbyshire azért süllyedt el, mert a hajóorr egyik kisebb rakterének acélfedelét nem vagy nem megfelelően zárták le, így az a tájfunban kinyílt és a hajótestbe elkezdett bezúdulni a víz.
A SZAKÉRTŐK EGYÉRTELMŰEN KIZÁRTÁK A 65. BORDA TÖRÉSÉNEK LEHETŐSÉGÉT, ÉS A LEGÉNYSÉGET NEVEZTÉK MEG FELELŐSNEK.
Az orr-rész egy kisebb rakterének (angolul bosun’s storespace) fedélzeti nyílása nyitott állapotban látható a felvételeken. A szakértők szerint itt áramlott be a víz a hajótestbe, és ezért süllyedt el a legnagyobb brit teherhajó.
Mégsem a legénység a hibás
Mivel a roncsot már megtalálták és a szemtanúk helyett szakértői vélemény is már rendelkezésre állt, a brit kormány úgy találta, hogy megvan a kellő jogi alap a hivatalos eljárás megindítására.
20 ÉVVEL A HAJÓ ELSÜLLYEDÉSE UTÁN MEGKEZDŐDÖTT A HIVATALOS BALESETI VIZSGÁLAT, AMELY 54 NAPIG TARTOTT.
A jelentést megosztották számos független szervezettel és tengeri közlekedésbiztonsági szakértővel. A különböző szakvélemények összevetése alapján a kormány arra jutott:
MÉGSEM A DERBYSHIRE MATRÓZAI HIBÁZTAK.
A tájfun és a szellőzőkürtő a bűnös
Geoffrey Underhill kapitány az időjárás-jelentésekre alapozta a feltételezését, hogy a tájfun elkanyarodik majd, így a hajója elkerüli a vihar legveszélyesebb részét.
A TÁJFUN AZONBAN A JELENTÉSEK ELLENÉRE NEM KANYARODOTT EL, HANEM UTOLÉRTE A DERBYSHIRE-T,
ezért a kapitány az egyetlen helyes döntést hozta: széllel szembe fordult és csak akkora sebességet rendelt el a gépháznak, amekkorával a hajó nagyjából egy helyben tudott maradni. Ez volt a szabályos eljárás erre az esetre, és a legénység joggal feltételezte, hogy átvészelik majd a tájfunt.
Hogy el tudjuk képzelni, milyen egy tájfun, íme, egy mai felvétel, ami Kína közelében készült:
Videó
A végleges megállapítások szerint
AZ ORCHIDEA-TÁJFUNBAN AZ ÁTLAG 10 MÉTERES HULLÁMOKNÁL MAGASABB VÍZTÖMEG ZÚDULT A DERBYSHIRE ORRÁRA, MÉGHOZZÁ KÉT NAPON ÁT.
Az irtózatos erőhatások leszakították a hajóorrban levő szellőzőkürtők zárófedeleit, amelyeknek épp az lett volna a feladatuk, hogy megakadályozzák a víz bejutását. A vizsgálatot vezető Robin Williams törvényszéki nyomozó azt mondta:
A szellőzőcső zárófedele 2-3 milliméteres acélból készült. Hát ez nem fogja bírni az óceán erejével szemben.
Ezeken a keskeny, 30 centis csöveken keresztül, egy óra alatt megtelt vízzel a kisebb raktér (bosun’s storespace). Mivel minden egyes hullám átbukott a hajóorron, minden alkalommal újabb és újabb vízutánpótlás érkezett, míg az orr-rész ballaszttankjai is megteltek vízzel, Az orr felhajtóereje, úszóképessége erősen csökkent.
GYAKORLATILAG A HAJÓORR, EGÉSZEN AZ ELSŐ RAKTÉR FALÁIG TELE LETT VÍZZEL.
2 perc alatt elsüllyedt
Ahogy nehezedett az orr, úgy töltött egyre több időt ez a rész a víz alatt, amikor egy-egy óriási hullám érte a hajót. És ne felejtsük, hogy az Orchidea tájfunban a szokottnál magasabbak és hosszabbak voltak a hullámok, sőt,
A SZAKÉRTŐK AZT SEM ZÁRTÁK KI, HOGY EGY RITKA ÓCEÁNI ÓRIÁSHULLÁM, EGY ÚN. SZÖRNYETEGHULLÁM (FREAK WAVE) IS ÉRHETTE A HAJÓT,
mint amilyet ezen a felvételen is lehet látni:
Ez azt is jelentette, hogy az első raktér hatalmas acél zárófedelét is egyre nagyobb ütések és erőhatások érték. Ezt a zárófedelet – bármilyen erős is volt –, nem arra tervezték, hogy egy vihar hullámai közvetlenül elérjék.
A VIZSGÁLAT SZERINT KB. 12 ÓRA ELTELTÉVEL, AHOGY A HAJÓORR EGYRE NEHEZEBB LETT A SZELLŐZŐKÖN KERESZTÜL BEFOLYÓ VÍZ MIATT, AZ ELSŐ RAKTÉR FEDELE KINYÍLT EGY HATALMAS HULLÁM HATÁSÁRA. EZ MEGPECSÉTELTE A DERBYSHIRE SORSÁT, MERT ITT MÁR TÖBB EZER TONNA VÍZ ZÚDULT BE A HAJÓBA.
Az orr még nehezebb lett, még mélyebbre merült a vízbe, ezért a második raktér zárófedelét is feltépték a hullámok. A harmadik raktér fedelének elvesztésekor indult meg a süllyedés folyamata. Mire mind a kilenc raktér felnyílt, a hajó már gyorsan süllyedt, orral lefelé.
Nem telt bele két perc, és a Derbyshire, 44 emberrel a fedélzetén, mint egy darab kő, megindult a 4 kilométeres mélységben levő tengerfenék felé. Ez az animáció mutatja a hajó elsüllyedését:
És hogy a hajó miért hullott több ezer darabra? Andy Bowen amerikai oceanográfus ezt a azzal magyarázza, hogy amikor a hajó már süllyedt, a körülötte levő víznyomás összepréselte a hatalmas hajótestet, amelyben a levegő nyomása hatalmasra nőtt.
EZ ELŐSZÖR KIFELÉ IRÁNYULÓ ROBBANÁSOKAT IDÉZETT ELŐ AZ EGYES RAKTEREKBEN, AMI UTÁN A VÍZNYOMÁS BEFELÉ HALADVA ÖSSZEROPPANTOTTA A HAJÓTEST MEGFELELŐ RÉSZEIT.
Ezt úgy kell elképzelni, mintha több tonna TNT felrobbantotta volna a Derbyshire-t.
A vizsgálat utóhatásai
A vizsgálat megállapításai nyomán érthetővé vált, akkoriban miért süllyedt el annyi ömlesztettáru-szállító teherhajó.
EZ A HAJÓTÍPUS AZ ÖSSZES KATEGÓRIÁJÚ TEHERHAJÓ MINDÖSSZE 7 SZÁZALÉKÁT ADTA, MÉGIS AZ ÖSSZES KATASZTRÓFA 57 SZÁZALÉKA EZT A TÍPUST ÉRTE. 1975 ÉS 1997 KÖZÖTT 378 ÖMLESZTETTÁRU-SZÁLLÍTÓ HAJÓ SÜLLYEDT EL, TÖBB MINT 1300 TENGERÉSZ HALÁLÁT OKOZVA. EZ ÉVENTE ÁTLAG 17 SÜLLYEDÉST JELENTETT.
A tengeri hajózásban a Derbyshire elsüllyedésének feltárásakor vezettek be olyan szabályokat, amelyek ma is érvényesek. Kötelezővé tették, hogy vízbetörés-riasztás esetén a legénység egy kijelölt részének azonnal készen kell állnia a mentőcsónakok vízre bocsátásra. Ehhez viszont kötelező lett a rakterekben a zárt láncú televíziós rendszer és a vízbetörést jelző riasztóberendezések felszerelése.
A DERBYSHIRE PARANCSNOKI HÍDJÁRÓL A VIHARBAN UGYANIS SEMMIT NEM LEHETETT ÉRZÉKELNI A KÖZELGŐ KATASZTRÓFÁRÓL, MERT NEM VOLT VÉSZJELZŐ RENDSZER A HAJÓN.
A 300 méterre levő hajóorrot a hatalmas hullámokban és vízpárában pedig látni sem lehetett.
