forrás: Phys.org
Egy kutatócsapat feltárta, milyen időigényes és többlépcsős folyamat vezet el az igazgyöngyök kialakulásához.
A Királyi Társaság Open Science folyóiratában közzétett tanulmány az első, mely megerősíti, hogy a fejlődő gyöngy folyamatos forgásban van 12-18 hónapos kialakulása során. Emellett bizonyítékot talált keletkezésének egyéb aspektusaira is, például feltárja, hogy a legapróbb variációk – úgymint egy piciny kitüremkedés felszínén – kevésbé kívánatos, szabálytalan formához vezethet.
A kutatók évekig gondolkodtak azon, milyen folyamat zajlik le az osztrigában, ami igazgyöngyöt (az egyetlen drágakő, amely élőlényben jön létre) eredményez , különösen azokban, ahol a gyöngy majdnem tökéletes gömb. Sokan úgy hitték, az ilyen gyöngyök létrejöttéhez forgómozgás szükséges, és sok igazgyöngy mintázata tényleg ilyesféle mozgásra utal. Ám mostanáig nem sikerült egyértelműen bizonyítani keletkezésük ilyetén folyamatát.
Gyöngyök emberi beavatkozás nélkül majdnem minden héjas puhatestűben megtalálhatóak. Mivel azonban a Pteriidae családba tartozó osztrigák termelte gyöngy különösen kemény és fényes, a legkeresettebbek között van. Ezeket az állatokat gyöngyosztrigáknak is nevezik.
Osztriga gyöngyökkel Japánban. (fotó: AFP)
A gyöngyök fejlődése a kutatók szerint a puhatestű idegen anyagra vagy sérülésre adott reakciójának köszönhető. Mivel belső felépítésük nagyon puha, meg kell védeniük magukat a nekik kárt okozni képes anyagoktól. Amikor homok- vagy kovaszemcse kerül a köpenyszövetbe, a puhatestű burkot hoz létre neki (gyöngyzacskó), majd hozzáadja az általa kiválasztott, főként kalcium-karbonátból álló gyöngyházat, aztán elkezdi forgatni az anyagot, hogy elsimítsa a durva széleket.
A felfedezéshez speciálisan módosított magnetométerrel vették szemügyre a gyöngy fejlődését a puhatestűben. A műszer lehetővé tette a mágnesesmező-ingadozások érzékelését a gyöngy szívébe elhelyezett mágneses anyag révén. A körülmények révén „nyomon tudták követni”, hogy a fejlődő gyöngy 40 nap után forogni kezd, és így tesz egészen egy évvel későbbi leszüreteléséig. Eredményeik szerint a gyöngy alakját és defektusait a jelek szerint befolyásolta a forgó mozgás megzavarása.
A csapat emellett nagy nagyítású technikát is alkalmazott, hogy szemügyre vehesse a gyöngyök felszínén a fejlődési folyamat során megjelenő mintákat: kiderült, hogy amikor kitüremkedések és rovátkák jelennek meg, az emberi ujjlenyomathoz némiképp hasonló, szabálytalan mintázatot váltanak ki, míg a gömbölydedebb gyöngyökre általában pontos, spirális alakzat jellemző.
