A világos törzsével és nyúlánk alakjával már elődeinket is lenyűgözte. A nyírfa közkedvelt kerti fa, emellett ökológiai szempontból értékes és sokféleképpen felhasználható.
A természetben sétálva, a fát könnyen megkülönböztethetjük más fáktól, feltűnő fekete-fehér csíkos törzsének és hámló kérgének köszönhetően.
Nálunk négy fajta honos, ezek közül a molyhos nyírrel és a csüngő vagy szomorú nyírrel találkozhatunk a leggyakrabban. Minden olyan helyen megél, ahol más fák számára túl nedves, száraz, savanyú, vagy tápanyagszegény a talaj. Fényigényes, többnyire alulmarad a növésben, ha más fákkal kell versengenie. Maximum 120 éves életkorával a nyírfa a rövid életű puhafák közé tartozik.
Sok állat és növényfaj számára szolgál élettérként a nyírfa. Leveleire számos lepkék rakják le a petéiket. Gyökere körül gyakori vendég a légyűző galóca, amely mikorrhiza gombaként szimbiózisban él a nyírfával és ellátja tápanyaggal. Egy másik dérgomba viszont rendellenes hajtáshalmozódást okoz, melyet boszorkányseprűnek neveznek.
Babonás őseink úgy hitték, hogy a rövid ágakból álló, a normálisnál apróbb levelű, bokrokon elágazódó kinövések a boszorkányok hátrahagyott seprűi.
Bár a nyírfa pollenje allergiát válthat ki, ennek ellenére a fa nagyon sokoldalúan felhasználható. Régebben a vízhatlan kéregből tetőfedő zsindelyt, dobozokat, cipőtalpat készítettek. Gallyaiból napjainkba is vesszőseprűt kötnek, a fájából pedig papír készül. A nyírfa népszerű tüzelőanyag, mivel illóolajainak köszönhetően, még nedves állapotban is könnyen ég.
Udvarunkban is van két nyírfa, melyek hatalmasra nőttek, gyönyörű a lomkoronájuk, bár ezek csak 31 évesek. Nyáron a gyönyörű zöld lombjával díszeleg, ősszel pedig az a leírhatatlanul szép sárga lombjában gyönyörködhetünk. Magjait elszórva, a nedves lábtörlőre hullva, kicsírázott. Kitettem a napra, hogy fejlődjenek a kis magoncok, de egy idő után tönkrementek.
A nyírfa édes nedvének gyógyító erejét már az ókorban ismerték. A törzs megcsapolásával kinyert nedvet napjainkban is használják köszvényes és reumás panaszok ellen. Hajvizet és nyírfabort is készítenek belőle. Leveléből pedig a finnek teát főznek.
A termékenység és a fény szimbólumaként a nyírfa sok tavaszi népszokásban szerepet kapott. A germánok egyik termékenységi rituáléjából született a májusfa állításának hagyománya. Egykor az emberek kimentek az erdőbe megünnepelni a természet megújulását. Az ősi pogány szokást már a 13. század előtt betiltották, ám továbbra is tartotta magát, csak éppen most már a fákat, többnyire nyírfát vitték a faluba.
A nőtlen, fiatal férfiak a május 1-jére virradó éjszakán színes szalagokkal és virágokkal feldíszített, „májusfát” állítottak kedvesük háza elé. Manapság a májusfát általában a piactéren állítják fel, hogy egész évre termékenységet biztosítson a falu számára.
Forrás: szepzold;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu
