Norvégia
Hivatalos nevén Norvég Királyság (norvégul: Kongeriket Norge (bokmål), Kongeriket Noreg (nynorsk)) független állam Észak-Európában, Svédországtól nyugatra. Hosszan elnyúlt alakja van; atlanti-óceáni partszakasza fjordjairól híres.
Nem tagja az Európai Uniónak.
Földrajz
Norvégia Észak-Európában, a Skandináv-félsziget nyugati részén fekszik. Az ország túlnyomó részét a Skandináv-hegység borítja. Fjordokkal és szigetek ezreivel erősen tagolt partvonala több mint 25 000 km hosszú. Az országot keleten 2542 km-es szárazföldi határ választja el Svédországtól, Finnországtól és Oroszországtól. Nyugatról és délről a Norvég-tenger, az Északi-tenger és a Skagerrak, északról pedig a Barents-tenger határolja.
A norvég szárazföld leg délebbre eső pontja Lindesnes világítótornya, a leg északabbra eső (és egyben a kontinentális Európa legészakabbra eső pontja) Kinnarodden. Az ország és egyben Észak-Európa legmagasabb pontja a Jotunheimen nemzeti parkban található 2469 méteres Galdhøpiggen.
Norvégia és külbirtokai: a Spitzbergák, a Jan Mayen-sziget, az I. Péter-sziget, a Bouvet-sziget és a Maud királyné föld
A Norvég Királyság részét képezi Svalbard és Jan Mayen-sziget is. A Bouvet-sziget az Atlanti-óceán déli részén és az I. Péter-sziget a Csendes-óceánon Norvégia függő területei (de nem részei a Királyságnak); ezeken kívül jogot formál az antarktiszi Maud királyné földre is, ahol az állandó Troll kutatóállomás működik.
323 802 km²-es területével (Svalbard, Jan Mayen és más tengeren túli területek nélkül) nagyobb, mint Olaszország vagy az Egyesült Királyság, de az ország nagy része hegyvidékes, korábban gleccserek által szabdalt terület. A legnevezetesebb földrajzi formák a fjordok: mély, gleccservájta völgyek, melyeket a kainozoikumi eljegesedés máig tartó interglaciálisában a tenger elárasztott. A leghosszabb a Sogne-fjord. Számos gleccser és vízesés is található az országban. Nyugat-Norvégia fjordjai – a Geiranger-fjord és a Nærøy-fjord – a természeti világörökség részei.
Az ország főként gránit és gneisz sziklákból épül fel, de a pala, a mészkő és a homokkő is gyakori.
Norvégiát hagyományosan öt földrajzi régióra tagolják:
Nord-Norge
Trøndelag
Vestlandet
Østlandet
Sørlandet
Éghajlat
A Golf-áramlatnak köszönhetően a szélességi fokon szokásosnál magasabb a hőmérséklet és több a csapadék, főként a partvidéken. A négy évszak egyértelműen elkülönül; a belső területeken kevesebb a csapadék, és hidegebbek a telek. Az ország északi része szubarktikus, míg Svalbard sarkvidéki tundra éghajlatú.
A napsütéses órák száma évszakonként jelentősen eltérő. Az északi sarkkörön túli területeken a nyári nap le sem nyugszik (innen ered az „éjféli nap országa” kifejezés), de a délebbi területeken is mintegy napi 20 órán át tart a világosság.
Történelem
A mai Norvégia területén elhelyezkedő kis királyságokat meghódítva Széphajú Harald 872-ben megalapította az egységes norvég államot.
A merész viking hajósok felfedezték és benépesítették Izlandot. 1000 körül eljutottak Grönlandra és az észak-amerikai partokra is. A 13. században sikerült megszilárdítani a királyi hatalmat. Norvégia meghódította Grönlandot és Izlandot, s 1319 és 1363 között Svédországgal, valamint 1380-tól Dániával perszonálunióban állt. Ezt követően az ország történelme szorosan összefonódott a szomszédos skandináv államokéval. 1397 és 1524 közt Norvégia Dániával és Svédországgal együtt a Margit királynő által 1397-ben létrehozott kalmari unió részét képezte. 1523-ban Svédország kivált az Unióból, így az egy év múlva felbomlott. Norvégia Dánia egyik tartománya lett, vagyis Dánia királyai 1814-ig Norvégia uralkodói is voltak. 1537-ben Norvégiában bevezették a protestantizmust, megszüntették a trondheimi érsekséget. Megszűnt a zarándoklat Nidarosba, Szent Olaf sírjához, ami elvágta Norvégia kulturális és gazdaság kapcsolatait Európa többi részével. Ettől kezdve az egyházi jövedelmek Koppenhágába folytak. Egyébként is a koppenhágai királyi udvarban összpontosult Norvégia intellektuális és gazdasági ereje.
1814-ben a kieli békében Dánia lemondott Norvégiáról, ám Svédország katonai erővel ismét perszonálunióba kényszerítette, ami 1905. június 7-éig állt fenn. A 19. században virágzott a norvég romantikus nemzeti mozgalom, a norvégok igyekeztek kialakítani saját nemzeti karakterüket. A mozgalom a kulturális élet minden területére kiterjedt, beleértve az irodalmat (Henrik Wergeland, Bjørnstjerne Bjørnson, Peter Christen Asbjørnsen, Jørgen Moe, Henrik Ibsen), a festészetet (Hans Gude, Edvard Munch, Adolph Tidemand), a zenét (Edvard Grieg). Szabályozták a nyelvet. Ennek eredményeként ma Norvégiában két írott nyelv van, mindkettő hivatalos formája a norvégnak: a bokmål és a nynorsk.
Norvégia 1905. június 7-én békésen elvált Svédországtól. Miután az államformáról döntő népszavazáson a monarchia többséget kapott a köztársasággal szemben, a norvég kormány meghívta a trónra Carl dán herceget és a parlament egyhangúlag királlyá választotta őt. A VII. Haakon nevet vette fel, Norvégia középkori független királyai után. 1898-ban minden férfi szavazati jogot kapott, 1913-ban pedig minden nő is.
Mindkét világháborúban semleges kívánt maradni Norvégia, de a második világháborúban 1940. április 9-én megtámadta Németország. A szövetségesek is tervezték Norvégia megszállását és a brit flotta elaknásította Norvégia partmenti vizeit, ugyancsak 1940. áprilisában. Norvégiát felkészületlenül érte a meglepetésszerű német támadás, de két hónapon át katonailag ellenállt. A megszállás idején Norvégiáé volt a világ negyedik legnagyobb kereskedelmi flottája. Ezek a hajók nem kerültek német kézre, hanem részt vettek a szövetségesek minden hadműveletében Dunkerque kiürítésétől a normandiai partraszállásig.
A háború után a szociáldemokraták jutottak hatalomra, a hidegháború idején ők irányították az országot. 1949-ben Norvégia csatlakozott a NATO-hoz, szoros szövetségese volt az Amerikai Egyesült Államoknak. Két népszavazást is tartottak a csatlakozásról az Európai Unióhoz; mindkétszer a csatlakozás ellenzői győztek kis többséggel: 1972-ben és 1994-ben is.
Államszervezet és közigazgatás
Alkotmány, államforma
Norvégia parlamentáris-demokratikus alapokon álló, alkotmányos monarchia. Az állam feje a király: ő a fegyveres erők főparancsnoka, az egyház feje. Az uralkodó jelenleg V. Harald (1991. január 17-e óta).
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Legfelső törvényhozó szerve a Storting nevű parlament, a norvég parlamentarizmus bevezetése óta (1884) Norvégia legjelentősebb politikai testülete. 165 tagja van, akiket 4 évenként választanak. A mandátumokat az arányos képviselet elve alapján osztják szét.
Legfelsőbb végrehajtó szerve az Államtanács, melyet a király megbízására a választásokon győztes párt alakít meg. A kormányt a Storting képviselői közül választják.
Népesség
Általános adatok
Norvégia lakossága 4 973 029 fő (2011. okt 1.)[5] +/-, éves növekedése 0,4%. A bevándorlás teszi ki a lakosság növekedésének több mint felét, a bevándorlók a lakosság 7,9%-át tették ki 2005-ben.
Gazdaság
A norvég export és import alakulása a GDP %-ában.
Az egy főre jutó GDP változása más fejlett országokkal összehasonlítva, 2006-2013 között. Norvégia = Norway
Az állam területének csaknem háromnegyede terméketlen. Az Oslói- és a Trondheimi-medencén kívül a fjordok keskeny partszegélyein találhatók művelhető földek. Gazdasági életében a tenger játssza a legfőbb szerepet. A meleg Golf-áramlat és a hideg parti vizek öve rengeteg halat biztosít. Norvégia halászata Európában vezető helyen áll. A legjelentősebb zsákmány, a legfontosabb kiviteli cikkek – a halkonzerv és a mélyhűtött hal – alapját képező tőkehal és hering. A halat úszó halfeldolgozó gyárakban dolgozzák fel. A halkonzerven és a mélyhűtött halon kívül hallisztet és olajat is készítenek.
A halászatnál jelentősebb szerepet játszik az ország életében a tengerhajózás. Az ország rendelkezik bérfuvarozásra is alkalmas kereskedelmi flottával. A tenger egész éven át jégmentes, ezért az országon belüli kereskedelemben és teherforgalomban is nagy szerepet játszik.
Norvégia – az állandó, bő vízhozamú, nagy esésű folyókra telepített vízerőműveknek köszönhetően – első az egy főre jutó villamos energia termelésben a világon.
Ennek az energiának a segítségével a következő iparágakat tudják fenntartani: színesfémkohászat, ötvözetgyártás, ammónia előállítás, elektrokémiai ipar.
Jelentős a szénhidrogének (főleg kőolaj) bányászata az Északi-tengeren. A kitermelt kőolaj szinte egészét exportálják, ezáltal óriási jövedelemre szert téve. A készletek gyors fogyatkozása miatt hamarosan elveszti az ország a legjelentősebb jövedelemforrását. A gazdasági visszaesés megakadályozása érdekében létrehozták a Nemzeti Kőolaj Alapot, amelyre évek óta félretesznek az állami költségvetésből. Már több mint 50 milliárd dollár gyűlt össze.
Kereskedelem
Főbb exportcikkek: kőolaj és kőolajtermékek, gépek és berendezések, megmunkált fémek, vegyi anyagok, hajók, hal.
Főbb importcikkek: gépek és berendezések, vegyi anyagok, fémek, élelmiszerek.
Kulturális világörökség
Az UNESCO a kulturális világörökség listájára az alábbi helyszíneket vette fel:
Az urnesi dongatemplom;
Bryggen (Bergen Hanza-kori kikötője);
Røros bányaváros;
Alta sziklarajzai;
Vegaøyan – A Vega-szigetvilág;
Struve földmérő vonal emlékei Norvégiában Hammerfest, Alta, Kautokeino településeken.
Hagyományok, néprajz
A hagyományos norvég Mikulás (Julenisse) térdnadrágot, kézzel kötött harisnyát, norvég pulóvert és házi szövésű kabátot visel. A norvég házakban Julenissének jut az asztalnál a fő hely és egy megágyazott ágy is jár neki.
A karácsony hagyományos itala Norvégiában az Akevitt (Aquavit), amelynek eredete az Aqua Vitae – „az élet vize”. Ez egy köménnyel fűszerezett krumpli párlat.
Forrás: Wikipedia; Képek: Google;
Korrektúra: www.hirmagazin.eu;
Cím: Nem köthető városhoz Norvégia
Tel: 0036705322177
E-mail: szerkesztoseg@hirmagazin.eu
Web: www.hirmagazin.eu
