„Franciaország és Németország ki akar játszani bennünket és az Európai Uniót, miközben csak saját nemzeti érdekei tartja szem előtt” – nyilatkozta az aacheni megállapodásról az olasz miniszterelnök. Giuseppe Conte szerint elfogadhatatlan, hogy Franciaország kezdeményezte Németország felvételét az ENSZ Biztonsági Tanácsába állandó tagként.
Conte szerint ez a mandátum az Európai Uniónak járna, és ebben eddig egyetértettek a tagállamok. Azt is közölte, hogy nem lehet a Biztonsági Tanács tagja a második világháború vesztes országa. Arról, hogy az olasz miniszterelnök mitől tart valójában, Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő beszélt a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.
A Brexit után Nagy-Britannia elveszítette vezető pozícióját az Európai Unióban. Az EU-t London, Párizs és Berlin próbálta vezetni. Abban a pillanatban, amikor a britek a kiválás mellett döntöttek, felbomlott ez a háromszög, és szükség lett volna egy új erőre – Olaszország szívesen csatlakozna hozzájuk. Németország és Franciaország számára azonban szóba sem jöhetett Róma, hiszen az olasz állam gyenge, eladósodott és kicsi az érdekérvényesítő képessége is – ismertette Nógrádi. Ezt Róma rossz néven vette.
Sokan lennének állandó tagok
A németek az újraegyesülés óta szeretnének bekerülni a Biztonsági Tanácsba – képesek több országra nyomást gyakorolni ennek érdekében. Nógrádi György alapvetően nem tartja rossz ötletnek a németek felvételét.
Az olasz felvetéssel kapcsolatban, hogy az Európai Unió kapjon helyet a tanácsban, Nógrádi úgy fogalmazott: nem tartja valószínűnek, hogy akár Franciaország, akár Nagy-Britannia lemond a mandátumáról az unió kedvéért.
Afrikának és Dél-Amerikának ugyanakkor egyetlen állandó tagja sincs a Biztonsági Tanácsban, és Ázsiában is találhatók olyan nagyhatalmak – mint Japán vagy India –, amelyek nem állandó tagok – mutatott rá. Afrikából Egyiptom, Nigéria és Dél-Afrika, Dél-Amerikából Argentína, Brazília vagy Chile jöhetne szóba, Ázsiában pedig Japán a gazdasági teljesítménye alapján mandátumot érdemelne, de Kína megvétózza a felvételét – folytatta.
Erősítésnek szánták az egyezményt?
A biztonságpolitikai szakértő kiemelte: az egész aacheni csúcs csupán rövidhírként jelent meg a német sajtóban, azaz megközelítőleg sem játszotta azt a szerepet, mint az 1963-as Élysée-szerződés, amikor Németország és Franciaország kiegyezett, és „ősellenségekből szövetségesek lettek”.
Azóta több ezer testvérvárosi kapcsolat létesült, és több millió német diák tanult Franciaországban, vagy fordítva – tette hozzá.
Akkor még De Gaulle érvényesítette a francia nemzeti érdekeket, Emmanuel Macron francia elnök jelenleg nem. A mostani szerződés célja Macron és Angela Merkel német kancellár pozíciójának megerősítése, hiszen jelenleg az ország történetében Macron a legnépszerűtlenebb köztársasági elnök, Németországban pedig Merkel és pártja, a CDU népszerűsége csökken napról napra. Merkel elveszítette a CDU-elnökséget – elméletileg lemondott, a valóságban azonban nem egészen így történt. Macron német pénzből szeretné Európát vezetni. Mindkét vezető külső támaszra szorul – mutatott rá Nógrádi.
Megjegyezte: Olaszország mellett más országok is tiltakoztak, amelyek nem kaptak ekkora nyilvánosságot.
Katonailag is segítenék egymást, de ki támadná meg őket?
A szerződés azt is tartalmazza, hogy Németország és Franciaország fegyveres támadás esetén akár katonai segítséget is nyújthat egymásnak. A műsorvezető felvetette, hogy mi szükség van ilyen kitételre a NATO-tagállamok között. Nógrádi semmilyen jelentőséget nem tulajdonít a megállapodás ezen pontjának.
„Ki tudja megtámadni Németországot? A németek csak szövetséges vagy semleges országokkal határosak. Franciaországnál ugyanez a helyzet” – mondta. Miután az ENSZ és a NATO is szabályozza az ilyen helyzeteket, és támadáskor azonnal segítséget nyújtana, így a megállapodás ezen pontjának nincs túl sok relevanciája – fogalmazott. Megállapította: „Ez egy szándéknyilatkozat.”
Arra a kérdésre, hogy megtörténhet-e az, hogy egy NATO-tagország megtámadja Németországot vagy Franciaországot, Nógrádi azt felelte, hogy ennek nagyon kicsi a valószínűsége, hiszen szinte csak náluk sokkal gyengébb országoknak lenne erre lehetőségük. Az Egyesült Államok – mint a világ vezető hatalma – biztosítja a NATO katonai kiadásainak mintegy 70 százalékát – tette hozzá.
