forrás: Kossuth Rádió / Napközben
Ha egy gyermeket erőszak, pláne szexuális erőszak ér, szeretné minél előbb elfeledni a borzalmat. Az igazságszolgáltatás útvesztőjében azonban újra és újra el kell mondania, fel kell idéznie, mi történt vele. Aztán terápia híján évekig, évtizedekig cipeli, cipelheti az erőszak és a szégyen terhét. Egy Nyugat-Európában már jól bevált módszer a Barnahus-eljárás elsősorban a gyermeket védi, egyszeri kihallgatással, terápiával és kezeléssel.
Súlyos pszichés bántalmakat okozhat egy gyereknek, ha a vele szemben elkövetett zaklatásról, bántalmazásról, szexuális erőszakról négyszer-ötször is be kell számolnia a hatóságok meghallgatásain, ezzel újra átélve a traumát.
Hamarosan azonban hazánkban is bevezetik kísérleti jelleggel a gyermekházakban történő meghallgatást és kezelést. Az első ilyen – ha nem is ház, de részleg – november közepén nyílhat meg Szombathelyen.
Az 1999-ben izlandon indult ún. Barnahus modell lényege, hogy a gyermeket egy barátságos környezetben egyszer és csakis egyszer lehet kihallgatni – mondta el a Napközben műsorában Dr. Lazáry Györgyné klinikai szakpszichológus.
div class=”hh-audio”>
Kossuth Rádió Napközben – A Barnahus modell
Így zajlik a kihallgatás
A gyereket egy klinikai szakpszichológus vagy igazságügyi orvosszakértő hallgatja ki egy speciálisan berendezett és bekamerázott szobában. Egy másik ún. monitoring szobából kíséri figyelemmel a történéseket például az ügyész, a bíró, a nyomozó és egy független igazságügyi pszichológus.
A megfigyelők közül bárki, bármilyen kérdést feltehet, de csak a kihallgató pszichológus közvetítésével, mert az ő felelőssége, hogy ezt milyen formában tolmácsolja a gyerek felé.
A meghallgatást az első pillanattól videóra veszik, hogy a gyerek nonverbális jeleit a szakemberek kielemezhessék és kiértékelhessék.
Nem hagyják magukra az áldozatokat
A speciális gyermekbarát kihallgatáson túl fontos, hogy mind a gyermek, mind a hozzátartozók speciális terápiában részesülnek az eset után. Hazánkban jelenleg ezer esetből mindössze egynél történik ez meg.
A módszer kiterjed a társadalom érzékenyítésére is a védőnőtől a gyermek nőgyógyászon át a rendőrig.
„A gyermeket nem lehet feláldozni, hogy megtaláljuk a bűnöst” – foglalta össze a módszer célját és lényegét Dr. Lazáry Györgyné.
Illusztráció. Fotó: Shutterstock
Óvatosnak kell lenni
Dr. Komlósi Piroska klinikai szakpszichológus szerint a gyermek érdekében nagyon óvatosnak kell lenni, ha kíváncsiak vagyunk a valóságra.
„Azért sem vezet jóra az a gyakorlat, hogy többször elmondatják a gyerekkel a kritikus helyzetet, mert a gyermeki emlékezet erősen befolyásolható, a kérdezés nagyon tud irányítani, a többször elismételt szavak bevésődnek, a felnőttek hatása a gyerekre pedig jóval nagyobb, mint gondolnánk” – világította meg a problémát egy másik szemszögből is a Károli Gáspár Református Egyetem docense.
Kényelmesebb nem meghallani a panaszt
A szakember ugyanakkor felhívta a figyelmet rá, hogy a legtöbbször jóval korábban “elakadnak” a gyermekbántalmazási ügyek. A felnőttek ugyanis sokszor nem kellően érzékenyek a gyerekek jelzésire, pedig a gyerekek beszélnek és jelzéseket adnak, ha ilyen trauma éri őket.
„Ha a gyerek panaszkodik, az valamilyen feladatot ad a felnőttnek. A szülőnek, pedagógusnak valamit tennie kell és itt szokott elakadni a probléma felszínre kerülése. Elképesztő módon tudják “visszadobni” a gyerekek panaszait, mert egyszerűbb azt mondani, hogy nem is igaz, félre érted, ez csak egy kedvesség, kerüld el, ne menj arra, mint szembenézni a problémával vagy tenni valamit. Különösen tíz feletti lányoknál zárkózik el a környezet attól, hogy kinyíljon a füle és meghallja a panaszt” – magyarázta a pszichológus.
Illusztráció. Fotó: Shutterstock
Alapvető hiányosságok a rendszerben
Székely László ombudsman ismét a gyermekvédelmi jelzőrendszer hiányosságaira hívta fel a figyelmet, mint ahogy azt tette a szigetszentmiklósi gyermekelhanyagolási üggyel kapcsolatban folytatott vizsgálatról kiadott jelentésében is.
Az alapvető jogok biztosa emlékeztetett rá, hogy gyermekvédelmi jelzőrendszerven szereplőknek nincs módszertani útmutatója arra nézve, hogy miről ismerik fel például azt a gyermeket, akit szexuálisan bántalmaztak.
Felidézte azt is, hogy az ügyben két egymásnak ellentmondó szakvélemény készült arról, hogy történt-e szexuális erőszak. Egy ilyen esetben egy gyermek újra és újra ki van téve annak, hogy – akár egy harmadik szakvélemény érdekében – többször is át kelljen élnie a vele történt borzalmakat.
Ráadásul a szavahihetőségét is kétségbe vonják, megrendül a bizalma azokban az emberekben, akik számára az igazságtételt kellene, hogy képviseljék.
Egész életeket dönthet romba
A három éve indult www.beszeljrola.hu honlapon már csaknem 300 történet gyűlt össze, jórészt a múltban elszenvedett szexuális bántalmazásokról. Ezekben évekkel, vagy évtizedekkel később felnőttek mesélik el az őket ért traumát.
Pócs Balázs, a Beszélj róla! projekt egyik ötletgazdája szerint az is bizonyítja, hogy egy-egy ilyen szexuális erőszak egész életeket romba dönthet. Tapasztalatai szerint az áldozatok azért “szólalnak meg” csak sok-sok évvel a történtek után, mert bűntudatuk van, és a környezetük hitetlenkedésétől is félnek sokszor nem alaptalanul.
Hangsúlyozta, hogy a honlap nem csak az áldozatoknak szól, hanem az egész társadalomnak, hogy ne legyen tabu a szexuális bántalmazás témája és felhívja közvélemény figyelmét a problémára.
