A férfiak kihasználták, bántották… és ő leszűrte a következtetést, hogy “ő senkinek se kell”. Szinte elhitte, hogy olyan tulajdonságai vannak, amit nem lehet szeretni sem benne.
Azt mondta, régóta dolgozik magán, és mondataiból érzem is a sok munkát, a sok rálátást, felismerést arra, hogy mit, hogyan működtetett eddig a kapcsolataiban. Átadott nekem egy papírt, ahol összeszedte minden eddigi kapcsolatát, a férfiak neveit felsorakoztatva és azt is mellé írta, hogyan végződött a kapcsolat. Szemet szúrt, amit láttam, ugyanis csaknem minden név mellett ezek a szavak váltakoztak: “nem kellettem“, “nem kellettem“, “nem engem választott“, “nem kellettem”.
“Nézd csak!” – mondtam, és megmutattam neki…. – “Vajon hogyan gondolkodik az a nő /vagy férfi, aki így tud létezni a párkapcsolat témakörben, hogy nem kellettem?”
…és ekkor, mint egy villámcsapás, hasított belé (is) a felismerés arról, hogy mi is az ő “hitrendszerében az a fricska”, ami blokkolta eddig azt, hogy érvényesülhessen, és boldog lehessen.
Te is látod már? A cikk további felében ezt olvashatod, és nagyon érdekes összefüggést rejt, amit, ha átkapcsolunk, a hölgy végre boldog is lehet!
Nem kellettem…
A hölgy minden férfiról úgy beszélt, mintha minden a férfi döntése, a férfi választása lett volna.
A férfi választott – vagy épp nem választott, a férfi döntött, hogy a nő kell-e vagy sem.
A hölgy minden férfiról úgy mesélt, hogy a sztorikban azt erősítette, hogy melyik férfi hogyan szerette őt, vagy hogyan bántotta…A férfin múlott minden, ami kapcsolat.
Hallgattam őt, egészen sokáig, aztán megkérdeztem, hogy ő melyik férfi iránt, mit érzett. A válasz elmaradt….. Csend lett.
A hölgy kizárólag a férfiak nézőpontjából létezett.
A saját érzései olyannyira nem voltak fontosak – NEKI sem – hogy nem is léteztek.
Nem számított neki sem, hogy ő kit szeretett, és kit miért.
Egyszerűen a nő elveszett a férfiak döntéseiben.
Ahogyan neki sem számítottak, nem is léteztek a saját érzései, hát úgy nem számítottak a párjainak sem.
A hölgy minden rezdülésével, tettével és gondolatával csak abban létezett, hogy a férfitól szeretetet “szolgáljon meg”. Csak abban élt, csak az volt fontos számára, hogy a férfi azt érezze, hogy “jó lóra tett vele”.
Szolgálta a férfit, alkalmazkodott, tűrt, elfogadott, mert azt hitte, ha a férfi szereti, azzal ő boldog lehet. Szeretetet “vásárolt” szolgálatért.
Ezzel a gondolkodásmóddal – mely eddig mélyen a tudatalattiból irányította – azt érte el, hogy minden párkapcsolatában “gyanakvó” lett.
Azt figyelte, attól szorongott, hogy mikor derül ki, hogy ő nem lesz elég a férfinek. Ha pedig folyton így közelített a férfihez, akkor minden tettét félre is értékelte a férfinek:
- Amikor a férfi lemondott egy találkozót, mert nem tudta beilleszteni a napjába, azt ő úgy értette, hogy: “én nem vagyok olyan fontos, mint a másik program”.
- Amikor a férfi nem hívta fel, akkor meggyőződése volt, hogy: “a férfi nem szereti már, nem akar vele lenni“
- Amikor a férfi fáradt volt, és így kedvetlen, a hölgy azt hitte, hogy: “unalmas vagyok, biztosan nem jó neki velem“.
… és a férfiak egyszer csak valóban “hibáztak”. Hogyne “hibáztak volna”, hiszen ők is emberek, akikben, ha folyton a hibát lessük, hát, el is követik. A tézis pedig így minden kapcsolatban beigazolódni látszott: és a nő nem kellett eléggé.
Hol “hibázott?”
Azt, hogy “hibázott”, felejtsük el! Nem hiba, semmi sem hiba…
Egy hitrendszer szerint élt eddig, ami bizonyos szempontból biztonságosnak tűnt. A hitrendszer azonban mára elavult, és érezte ő maga is, hogy már váltani kell – de még nem látta hol és miben.
A régi hitrendszer az volt, hogy a férfi választ, és ha a nőt mindenben jónak találja, akkor a nő kelleni fog neki, és élete végéig a tenyerén hordva, boldoggá teszi. Ezért a férfi minden igényét, minden kis vágyát, minden elvárását figyelembe kell venni, teljesíteni, és azzal ezt lehet is biztosítani. Az a férfi a jó, akinek KELL a nő, aki rajong a nőért.
Az új hitrendszer nem a férfiról szól eztán, hanem a nőről, akiről szó van:
“én választok eztán, és az fog számítani, hogy én mit érzek, én mit akarok, én kit akarok. Nem kell szolgálnom a szeretetért, mert jó nő vagyok, értékes nő és ember… és akinek nem kellek, az nekem se kell – miért is kellene?
Én vagyok a kiindulópont, én vagyok az okozó, én vagyok az, aki választani fog!
Vagyis: az a kérdés eztán, hogy “nekem ki kell” és nem az, hogy “én kellek-e”
Érted már?
Ne aszerint létezz, hogy ki mit gondol rólad, ki hogyan értékel, hanem az legyen a fontos, hogy neked mi a fontos, neked mi a jó!
Ezzel tartod a saját kezedben az életedet, a kapcsolatodat. Ezzel élheted meg stabilan önmagadat!
Ne add ki az életed és érzéseid felett az irányítást egy férfi kezébe! Ő csak elmenekül ettől, te pedig újra és újra beláthatod, hogy “nem kellettél”
Érdekes közös pont a hasonlóan élő nőkben: hogy párjaik rendre jóval fiatalabb férfiak…
Szembeötlő, hogy ezek a hölgyek, akik így – ezzel a hitrendszerrel léteztek – mind nagyon belevalóak, dögösek, okosak, sportosak, szexisek, intelligensek… igazi remekbe szabott, nőies nők, akik épp a megfelelési vágyuk és szolgálat-készségük miatt tökéletesre fejlesztették a “nő vagyok” működést.
Fiatalabb férfiakat vonzanak, mert a fiatalabbak “rajongása” tudja bennük oldani és fenntartani azt az érzést, hogy: “kellek, kellek“… mellettük többnek, és jónak érezhetik magukat.
Azonban ez csak egy rövid ideig tud így zajlani, mert a fiatal férfi nem tudja tartósan fenntartani a rajongást egy olyan gyanakvó “közegben”, ahol a nő azt figyeli, mikor menekül el tőle a férfi.
A fiatal férfi ideig-óráig nagyon élvezi, hogy egy érettebb nőt is meg tudott nyerni, de hamar rájön, hogy az idősebb nő nem csak érettebb, de többnyire okosabb, tanultabb, jobban keres, vagy egzisztenciájában is stabilabb. Ezért a fiatal férfi is gyorsan rájön, hogy “ő kevés lesz a nőnek“, és egyre távolabb húzódik tőle.
A nő érzi a távolodást, és annak tulajdonítja, hogy ő nem elég fontos, ezért egyre inkább ragaszkodni kezd, és ennek egyre számonkérőbben ad hangot. A fiatal férfi – aki úgy hiszi, ő sem elég – ebből azt érzi: “no lám,haragszik rám a nő, tényleg elégedetlen velem. Nem vagyok elég jó… inkább tovább lépek“.
Vagyis nem a nő nem kell eléggé, nem a nő kevés… hanem a nézőpontja és hitrendszere blokkolja.
Azt vonzod, ami és aki vagy! Ha nem számítasz önmagadnak, a párjaidnak sem fogsz tudni számítani, sőt, ők maguk is küzdenek ilyen kisebbségi komplexussal, miközben se neked, se nekik nincs igazi okuk erre.
Hogyan válts, ha te is magadra ismersz, és a szerint léteztél eddig, hogy mit szól hozzád a férfi…?
Ha most önmagadra ismersz és hibáztatni kezded magad, akkor nem jársz jó úton.
De akkor se jutsz közelebb a boldogságodhoz, ha eltökéled, hogy eztán gyökeresen másképp viselkedsz.
Az előző: a bűntudat, csak kiszakít a jelenből, és még az energiáidat is önmagad ellen fordítod közben, hiszen önmagadra haragszol, magadat marcangolod.
Ha mindenképp változtatni akarsz, azzal szintén önmagaddal mész szembe: harcolsz magaddal, ami nem sikerülhet. Ezzel csak elfojtani tudod a belőled fakadó érzéseket.
Ezért a leghelyesebb és legkönnyebb út, ha csak figyelsz!
Csak figyeld önmagad egy-egy újabb kapcsolatban, egy-egy férfi közelében! Figyelj, de ne ítélkezz magad felett, ne dötsd el, hogy jól-e vagy rosszul viselkedsz! Csak figyeld meg:
- hogy mi történik benned: milyen gondolatok születnek benned, ha egy férfinek megtetszel…
- hogy mi történik, ha NEKED TETSZIK meg egy férfi
- hogy mikor és hogyan kapcsol benned át a “kapcsoló” oda, hogy a férfi számítson és te magad már nem?
- hogyan és hány férfi vesz észre és néz meg magának csak úgy egy átlagos napon és te vajon közülük melyiküket választanád?
A benned futó “programnak” addig van hatása feletted, amíg nem csíped nyakon a megfigyeléssel a minden napokon! Figyelj és gyakorolj, és rövid időn belül már te uralod a “programot”, a hitrendszert ezzel felül is írod.
Amint átlényegül rajtad az az új hitrendszer, hogy te választasz, te döntesz ki kellhet neked, szinte rögtön egészen más minőségű kapcsolatok költöznek az életedbe. Fontos leszel,mert már magadnak is fontos vagy!
Légy tudatos a működéseidre, ezek hasznos kulcsok hozzájuk!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább>>>
