Az első trolibuszjáratot Óbudán indították el 1933. december 16-án, a troli a Vörösvári út és az Óbudai temető között járt, és a 7-es jelzést viselte magán.
A troli elnevezést onnan kapta, hogy az első időkben a felsővezetéken található áramszedők helyett kis görgőkocsi futott, ami összekapcsolta a a járművet a vezetékkel. A görgőkocsi pedig angolul így hangzik: trolley.
Így lett, kicsit magyarosítva trolibusz a neve.
A trolik elterjedése az első világháború után kezdődött, elsőként Angliában. Eleinte nem vol túl népszerű, de az 1930-as évektől fokozatosan terjedt el az elektromos hajtású tömegközlekedési eszköz. Hiszen ezekben az években a felújításra szoruló villamosvágányok helyett inkább egyre több helyen elkezdték bevezetni a trolibuszokat, felhasználva a már meglévő villamos felsővezetékeket.
Magyarországon elsőként az 1910-es években jelentek meg a tömegközlekedésben a trolibuszok, elsőként Poprád és Ótátrafüred között.
A budapestiek az első trolibuszt 1933-ban vehették birtokba.
Összesen három busz állt rendelkezésükre, melyeknek egyenként 55 ember szállítására képes befogadótere volt.
Budapest ostroma alatt nemcsak a nyilvános telefonfülkék, hanem a trolibuszvonal is megsemmisült, és nem építették újjá. Ezután a járműveket tanulókocsinak használták, majd később 1953 és 1955 között álltak újra forgalomba.
Trolibuszok élete a második világháború után
A második világháborút követően az első trolivonalat 1949. december 21-én helyezték üzembe, Sztálin 70. születésnapján. Ez a trolibusz került a 10-es villamos helyére a Nagymező és a Király utcában. Innen ered a trolivonalak 70-nel kezdődő számozása.
Innentől kezdve a szűk, kanyargós belvárosi utcákban már nem villamosok, hanem trolibuszok közlekedtek.
(Címlapfotó: Nemzeti Fotótár/MTI Fotó/Magyar Fotó)
