Az öngyilkos fiú súlyos drogproblémákkal küzdött a halála előtt. Édesanyját maga alá temeti a gyász.

Komoly küzdelmet tudott a háta mögött a Tiszakeszin élő B. Tamás Antal. A 24 éves férfi drogproblémákkal küzdött, ami miatt tavaly két hónapig feküdt kómában.

A környéken nagyon népszerű a herbálcigaretta, amiből Tamás korábban nagyon sokat szívott. Az is előfordult, hogy anyjának a rendőröket kellett kihívni, hogy elvegyék tőle a kábítószert. Aztán hirtelen felhagyott rossz szokásával, miután hallotta, hogy egy ároktői fiú meghalt a biofűtől. Csakhogy emiatt durva elvonási tünetei lettek. Többször is panaszkodott, hogy „görcsöl az agya”.

Még több bűnügy, bűnmegelőzés, balesetinfó? Kattints ide, és nézd meg rendőreink, ügyészeink, bíróink, katonáink, mentőseink, tűzoltóink, katasztrófavédelmiseink napi áldozatos munkájáról szóló cikkeinket!

„Tomi azt mondta, hogy egészen világosan látta a saját szemével, hogy egy szellem megfogja a poharát, és a falhoz vágja. Ez dühítette a fiamat, hiszen éppen az előző napon tapétázta ki a szobáját. Az üvegszilánkokat valóban megtaláltam a padlón, amiből csak arra tudok következtetni, hogy a fiam hallucinált, és a törést ő maga okozta” – mesélte az édesanya. Anita úgy véli, ha nem is közvetlenül, de a drogok vezettek a fia halálához.

Azon a bizonyos napon nem adta semmi jelét a szándékának. Elindult a közértbe, legalábbis családjának ezt mondta, a valóságban meglátogatta nagyapja sírját, majd egy kompról a Tiszába vetette magát.

Anita megrendülten mutatja, honnan vetette magát a folyóba Tamás

Fotó: Bors

Még több bűnügy, bűnmegelőzés, balesetinfó? Kattints ide, és nézd meg rendőreink, ügyészeink, bíróink, katonáink, mentőseink, tűzoltóink, katasztrófavédelmiseink napi áldozatos munkájáról szóló cikkeinket!

„Inkább beleugrok a Tiszába, nem bírom már! Hidd el, nem bírom édesanyukám” – írta búcsúüzenetében a fiatal. A kompon Tomi unokatestvére is ott volt, látta a tragédiát. A helyiek napokig imádkoztak, hogy élve találják meg.

Tamás utolsó üzenete

Fotó: Bors

„Amikor szóltak, azonnal a partra siettem. Szerettem volna odamenni, hogy megnézzem a vízben az arccal lefelé lebegő gyermekemet, de nem engedték. Hiába mondtam, hogy szeretnék megbizonyosodni arról, hogy valóban az én kicsim teste került elő, de emberségből azt mondták, jobb, ha az élő fiam marad meg az emlékeimben. Miután betették a halottszállítóba, ismét kértem, hadd nézzem meg legalább a kezén és a lábán levő tetoválásokat, hiszen azokról biztosan felismerem. Azt sem engedték, de aztán megmutatták a vizsgálat során készített képeket. Semmi kétség, sajnos ő volt”– hajtotta le fejét a gyászoló anya.

Mindenki ezt olvassa most!