forrás: Kossuth Rádió, Vasárnapi újság
Nem csak nem segített, de ártott is az ENSZ Magyarországnak 1956-57-ben azzal, hogy fenntartotta a látszatot, miszerint a magyar-ügy napirendre kerül, ám csak húzták az időt. Magyar kutató nyithatta fel a titkos ’56-os ENSZ-iratokat
Hatvan év után bontották fel az ENSZ központi könyvtárában az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos titkos iratok aktáit. Egy magyar kutató már 25 évvel ezelőtt is kérte ezt, de csak idén, a nagykövet másfél éves lobbi-tevékenysége után olvashatta két hétig New Yorkban Nagy András a titkosítás alól feloldott dokumentumok jó részét.
Kossuth Rádió, Vasárnapi újság
Nagy András a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában elmondta: az eredeti, 1956-os dokumentumok egy részét mostantól bárki kutathatja, az ENSZ központi könyvtára felteszi a honlapjára, más részébe azonban csak ő nézhetett bele azzal a kitétellel, hogy csupán kézírásos jegyzeteket készíthetett, és nem idézhet belőlük szó szerint.
Hozzátette: ugyanilyen érdekes iratokat őriz a Columbia Egyetem Ritka Nyomtatványok és Kéziratok Tára is, amelyeket az ENSZ főtitkárhelyettese vitt oda, miután az egyetem dékánja lett.
Ezekbe az iratokba a magyar kutató nézhetett bele először hatvan esztendő után. Nagy András a szuezi válság hadműveleteiről szóló titkos táviratokba is betekinthetett, amelyek szintén okoztak számára meglepetéseket.
Nem akart kockáztatni a magyarok miatt a főtitkár
A kutató hangsúlyozta: az iratokból kiderült, hogy az ENSZ rendkívüli erőfeszítéseket tett a 200 ezer magyar menekült segélyezésére.
De kiderült belőlük az is, hogy Dag Hammarskjöld ENSZ főtitkár nem volt hajlandó túl nagy kockázatot vállalni azért, hogy Magyarország helyzetét rendezze. Attól tartott, hogy megromlik a viszony a szovjetekkel, ami a szuezi válság rendezése miatt volt fontos. A magyar forradalmárok eközben azt várták – ahogy a szuezi-csatornához –, hozzánk is kéksisakosok érkeznek.
Szándékosan húzták az időt?
Nagy András drámainak nevezte, hogy nem csak hogy nem jött a segítség, de az ENSZ ártott is Magyarországnak 1956-57-ben azzal, hogy fenntartotta a látszatot, miszerint a magyar-ügy napirendre kerül.
Amikor létrehozták a magyar üggyel foglalkozó ENSZ-bizottságot, mindenki abban bízott, hogy az be tudja terjeszteni az ülésező közgyűlés elé a jelentését, amely nagyon pontos és alapos volt, jogi érvekkel, dokumentumokkal, tanúvallomásokkal alátámasztva.
A jelentést azonban nem tárgyalták, mintha szándékosan húzták volna az időt januártól nyárig, amikor mindenki szabadságra ment, s szeptemberben vitatták csak meg. Így a Kádár-rendszer majdnem egy évet kapott arra, hogy konszolidálódjon, fejtette ki Nagy András.
