Bár a filmekben a sármos űrkutatók mindig megmentik a Földet, a valóságban nem biztos, hogy ki tudnának védeni egy nagyobb becsapódást.
A sci-fi filmekből ismert, égből érkező, lángoló meteoroktól egyelőre nem kell tartani, de a tudomány mégis előszeretettel eljátszik a gondolattal, „mi lenne, ha”.
A tévében látottak mindenkit megnyugtatnak, egy jól irányzott rakéta és pár ügyes űrhajós a leghatalmasabb aszteroidát is eltéríti világmegsemmisítő pályájáról, azonban a valóságban nem lenne 100%-ban garantált a happy end.
Aszteroidabecsapódás
A gyorsan fejlődő űrkutatásnak köszönhetően egyre közelebb kerülhetünk az univerzum rejtelmeihez. Nap mint nap újabb csillagokat és kisbolygókat fedeznek fel, melyek közül nem mind veszélytelen. A tudósok eddig elfogadott hipotézise az volt, hogy egy nagyobb kőtömböt könnyebb szétzúzni, mint eltéríteni, ugyanis azon eleve találhatók repedések, míg a kisebbek hézagmentes struktúráját nehezebb megbontani.
A témában folyó legújabb kutatások azonban cáfolják ezt a fajta megközelítést. Egy 1 kilométer széles kisbolygót nála 25-ször nagyobbal ütköztettek, az 5 km/másodperc gyorsaságú becsapódás pedig nyilvánvalóan számtalan apró darabra rombolta a kísérleti aszteroidát. A szimulációs gyakorlatnak köszönhetően rádöbbentek, hogy egy nagyon fontos erővel nem számoltak: a mag gravitációs vonzásával.
A felrobbantott nagyméretű rögök ugyanis a szétesés után nem sokkal újra egy egységbe rendeződnek, a mágneses hatások miatt. Bár ez a formáció sokkal lazább, de méretében kiterjedt, így felfoghatatlan mértékű veszélyt jelentene, ha a Földbe csapódna. Az aszteroidafenyegetettség elleni legbiztosabb védekezési eljárás inkább az eltérítés marad, tehát ezt az ágat kell mesteri szintre fejleszteni a robbantásos megoldás helyett.
(Képek: Getty Images Hungary.)
Forrás: femina.hu
