Bár a tengerszint emelkedése veszélybe sodorhatja a legtöbb part menti várost a 21. század végéig, Európa még nem futott ki az időből. Ha a hollandok mintájára feladnánk a vízzel való harcot és városfejlesztési projektekhez használnánk a tengereket, a védekező mechanizmusokat innovációvá alakíthatnánk át.
Míg Európának viszonylag több ideje van felkészülni a katasztrófahelyzetre, egy-két város számára már elkezdődött a drámai küzdelem.
Már a tavalyi ENSZ klímaváltozási konferencián kiderült, hogy pontosan milyen veszélyek leselkednek ránk abban az esetben, ha nem teszünk semmit a Föld egyre melegedő hőmérsékletének visszaszorítására.
A jéghegyek olvadásával tovább emelkedik a tengerszint, a tengerparti területeket elborítja a víz, ami különösképp Belgiumban, Hollandiában és Görögországban okozhat katasztrófahelyzetet. Az évszázad végére várhatóan 40-100 centiméterrel emelkedik a víz szintje, ezzel horribilis költségeket róva a kontinens tengerparttal rendelkező országaira.
Fidzsi kárán tanulhatnak Európa tengerparti városai?
Az óceánok szintje 1993 óta évente 2 milliméterrel emelkedik – ez azt jelenti, hogy az elmúlt huszonöt évben 7 centivel lettek magasabbak. Viszont, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a 21. században „mindössze” 19,5 centis növekedést mértek, egyértelművé válik, hogy a víz szintje nem arányosan, hanem exponenciálisan növekszik, így a menetrend is felgyorsul.
Mivel a károk helyreállítása egy vagyonba kerül, egyre több innovatív technikát osztanak meg egymással a veszélyeztetett városok. A legtöbb módszer a megelőzés mellett érvel, de a jövőbeli projektek alapjaiban változtatják meg a régiók költségvetéseit. Például Fidzsi szigetének, az éghajlatváltozás egyik korai áldozatának több mint 4,5 milliárd dollárjába fog kerülni a tengerszint emelkedése ellen vívott küzdelem. Ez az összeg egyébként megegyezik a sziget egyéves GDP-jével.
Küzdelem Európa partvidéki városaiban
Velencében összesen 57 árvízkorláttal akadályozták meg a tenger betörését a lagúnákba, a városvezetés eddig több mint 5,5 milliárd eurót költött a történelmi város megmentésére. Hollandiában már szinte hozzászoktak a víz elleni küzdelemhez, de az árvízkezelés veteránjai leginkább úszó házak tervezésével próbálják menteni a menthetőt.
Nagy-Britanniában 1,8 milliárd eurót fordítanak London folyóparti területeinek védelmére a 21. század végéig, az ország déli része mindeközben a téli árvizek miatt szenved súlyos anyagi károkat. Hollandia és Belgium hemzseg az árvízveszélyes területektől, de már Barcelona, Isztambul és Dublin lakói sem érezhetik magukat teljes biztonságban.
Az európai vezetők mára belátták, hogy megelőző intézkedések nélkül elkerülhetetlenek ezek a fenyegető katasztrófák. Ehhez kétféle megközelítési módszert alkalmaznak: akadályokat építenek a víz kiszorítására, emellett megpróbálják lecsökkenteni a tengerszint emelkedéséhez vezető környezeti károkat. Mindkét módszer összetett, hiszen minden tengerparti, vagy folyó menti városnál más infrastrukturális változásokra lesz szükség.
Eddig sem kímélték a viharok a tengerparti településeket
Bár 1910 óta megnőtt a viharok száma a klímaváltozásnak köszönhetően, a tengerparti viharok nem gyakoriságuk, hanem intenzitásuk és meglepetésszerű előfordulásuk miatt jelentenek veszélyt a tengerparti városokra. A becslések általában összetett matematikai modellekre támaszkodnak, melyek egyre erősödő orkánokat mérnek az európai partvidéken.
Ezek a viharok felerősítik a tengerparti településeknél okozott károkat és talajeróziót eredményeznek, hiszen a klímaváltozásnál mért hosszú távú tengerszint-emelkedéssel szemben viszonylag gyorsan megemelik a víz szintjét.
Európában a legtöbb nagyváros, a közlekedési utak és gyárak is a tengerparton épültek vagy a part menti övezetben találhatók. Rájuk nézve katasztrofális veszélyt jelent a tengerszint emelkedése és a viharok által okozott áradások. A 2005-ben mért legmagasabb dagály Skócia északi tengerpartján másfél méteres vizet zúdított a part menti területekre, a 2013-as dél-angliai vihar pedig helyenként öt-hat méterrel is megemelte a víz szintjét.
A jövő mottója: alkalmazkodás és megújulás
Az európai tengerparti városok védelme érdekében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a városok rugalmasságán, alkalmazkodási képességein javítana. Ez azt jelenti, hogy az éghajlat-változáshoz való igazodás mellett olyan hosszú távú megelőző intézkedéseket javasolnak, melyek organikus módon csökkenthetik a klímaváltozás okozta pusztítást.
A megoldások száma szinte határtalan: a várostervezési változtatásokba számos szakértőt, éghajlatkutatót, tengerparti övezeti és közlekedési igazgatót lehet bevonni, akik a konzultációkon nem csupán a zöldterületek növeléséért lobbiznának, hanem az ártéri építkezéseket is lekorlátoznák.
A tervezés legfontosabb eleme a megújulás: a városoknak el kell szakadniuk az olyan múltbéli technikai megoldásoktól, mint a tengerparti falak építése vagy a sziklából épített sáncok kialakítása.
Ehelyett inkább a természeti forrásokra érdemes támaszkodni. Számos európai tengerparti területen találhatók olyan vizes élőhelyek és tengerparti rendszerek, melyek „pufferként” viselkednének a viharok miatt emelkedett vízszinttel szemben.
A tengerparti városoknak még sokat kell fejlődniük. A legtöbb település még csak most kezdi kialakítani a klímaváltozás kezeléséhez szükséges stratégiákat. Ezek a tervek hosszú távú megközelítések, melyek sok időt és hatósági együttműködést vesznek igénybe, hogy összegyűjtsék a szükséges politikai háttérszelet és az anyagi forrásokat a kockázatok enyhítésére.
Az alkalmazkodásra épülő megközelítési módszerek így a természetes folyamatokat, a várostervezési változásokat és a gazdasági rizikókat figyelembe véve olyan megoldásokat találhatnak a tengerparti területek védelmére, melyek a vízszint emelkedéséhez igazodva folyamatosan változnak, de a természettel együttműködve alakítják át a városok vízparti arculatát.
Hollandia már nem harcol a tengerrel, inkább munkára fogja
A hollandok már évszázadok óta sikeresen harcolnak a tengerrel. A sík és alacsony fekvésű ország negyede tengerszint alatt fekszik, fele pedig mindössze fél méter magasan. Miután a klímaváltozás egyre inkább valósággá válik a világ különböző részein, a jól bevált holland módszerek is egyre népszerűbbek.
Rotterdam a Maeslant „vihar-visszaverő” gátja miatt vált ismertté, melyet egy olyan szuperszámítógéppel működtetnek, ami észleli a vihardagály közeledtét és automatikusan lezárja az öblöt. A nemzetközi figyelmet azonban ambiciózus és alkalmazkodó stratégiájával vívta ki magának a város, melynek eltökélt célja, hogy az egész régiót áradás-biztossá alakítsa 2015-ig.
A város azonban fordulóponthoz érkezett: ahelyett, hogy harcolnának vízzel, inkább befogják a városfejlesztési projektekbe: ilyenek a város új úszó városnegyedek és a vízen lebegő tejtermelő gazdaságok.
A hollandok tanulnak az 1950-es katasztrófából, mikor az ország legnagyobb részét elárasztotta a tenger. A vezetőség megfogadta, hogy soha többé nem hagyja, hogy a felkészületlenség ilyen anyagi károkat okozzon a nemzetnek. A rizikós területeken kifejlesztett megelőző módszerek ráadásul külföldön is kelendőek.
A hollandok mellett más vízparti városok is új módszerek kifejlesztésén dolgoznak. A Koppenhága és New York közötti együttműködésnek köszönhetően a tengerszint emelkedése elleni összefogás már a hatósági szintre is eljutott.
Nem minden városnak futja gátra
A legfőbb probléma az, hogy csak kevés olyan tengerparti város van, ami Hollandiához hasonló anyagi forrásokkal rendelkezne, így sok település hátrányos helyzetből lép be az éghajlatváltozás elleni harcba.
A delta-torkolatoknál épült városok ráadásul bürokratikus úton hajtják végre a módosításokat, így a végtermék sokszor csak a töredéke a megálmodott projektnek. A legtöbb város költségvetésébe nem fér bele egy hatalmas gát felhúzása, sok településen pedig a terület sajátosságai miatt nem lehet alkalmazni a máshol bevált módszereket.
Épp ezért kulcsfontosságú az olyan intézmények munkája, mint amilyen az Epic-N. Az amerikai székhelyű innovációs partnerszervezet egyetemi hallgatókat köt össze városokkal és közösségekkel, olyan egyedi megoldásokat alkotva, melyek a tanulóknak és a bajbajutott településeknek is egyaránt a javára válnak.
A klímaváltozás evolúciója
A Kopernikusz Program az egyik leghíresebb éghajlati kihívások összegyűjtésére létrehozott szervezet. Az intézmény vezetője szerint a klímaváltozás nem egy felsorolás, amit egy A4-es lapon elfér. Meglátása szerint a politikai vezetőknek meg kell ismerniük az éghajlati változások egységes rendszerét, ami a klímaváltozás evolúcióját mutatja be.
Nem minden városnak futja gátra
A legfőbb probléma az, hogy csak kevés olyan tengerparti város van, ami Hollandiához hasonló anyagi forrásokkal rendelkezne, így sok település hátrányos helyzetből lép be az éghajlatváltozás elleni harcba.
A delta-torkolatoknál épült városok ráadásul bürokratikus úton hajtják végre a módosításokat, így a végtermék sokszor csak a töredéke a megálmodott projektnek. A legtöbb város költségvetésbe nem fér bele egy hatalmas gát felhúzása, sok településen pedig a terület sajátosságai miatt nem lehet alkalmazni a máshol bevált módszereket .
Épp ezért kulcsfontosságú az olyan intézmények munkája, mint amilyen az Epic-N. Az amerikai székhelyű innovációs partnerszervezet egyetemi hallgatókat köt össze városokkal és közösségekkel, olyan egyedi megoldásokat alkotva, melyek a tanulóknak és a bajbajutott településeknek is egyaránt a javára válnak.
A klímaváltozás evolúciója
A Kopernikusz Program az egyik leghíresebb éghajlati kihívások összegyűjtésére létrehozott szervezet. Az intézmény vezetője szerint a klímaváltozás nem egy felsorolás, amit egy A4-es lapon elfér. Meglátása szerint a politikai vezetőknek meg kell ismerniük az éghajlati változások egységes rendszerét, ami a klímaváltozás evolúcióját mutatja be.
Ebből az okból kifolyólag a program nem csupán a tengerszint változásait mérik, hanem jégréteget is vizsgálják, a tenger felszínének hőmérsékleti változásait is számon tartják, és az olyan talajváltozókat sem felejtik ki a rendszerből, mint a nedvességtartalom megfigyelése.
A vízfelületek felmelegedése miatt az ENSZ két egész napot szentelt konferenciájából az óceánoknak, melynek végén 194 nemzet aláírta a Párizsi klímaegyezményt. Jean-Noël Thépaut, a Kopernikusz igazgatója szerint okkal bizakodnak, hiszen „a cél valóban kihívás, de amennyiben az országok elkötelezik magukat és lecsökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, képesek lesznek korlátozni a klímaváltozás hatásait, egy elfogadható szintre csökkenthetik a hőmérséklet emelkedését, ezáltal visszaszorítva az emelkedő tengerszintet.”
Forrás: Hirado.hu
