Négyen vették át a Magyar Filmakadémia életműdíját

A Magyar Filmakadémia Egyesület másodszor adott át életműdíjakat. A színművészek mellett Szabó István Oscar- és Kossuth-díjas rendezőt, a nemzet művészét is életműdíjjal tüntették volna ki rendezői pályafutása elismeréseként, az alkotó azonban úgy döntött, nem veszi át az elismerést. Szabó István kitüntetését a közelmúltban többen kritizálták ügynökmúltja miatt.

A gála résztvevőinek levetítették a díjazottak legemlékezetesebb alakításaiból készített összeállítást.

Az elismerést, a hat darab nyolcágú csillag által alkotott szobrot Novák Emil, az egyesület elnöke adta át a művészeknek a laudálókkal közösen.

Béres Ilonáról Keleti Éva fotográfus kiemelte: klasszikus magyar filmek nőalakjaiban tündökölt tehetségével és szépségével. „Szenvedélyes volt és szerelmes, bántó és humoros, tragikus és tragikomikus a filmvásznon és a színdarabokban egyaránt. Bennem él az Esős vasárnap egyetemi hallgatója ugyanúgy, mint a Hattyúdal fiatal lánya” – fogalmazott Keleti Éva.

Cserhalmi Györgyöt, a nemzet színészét Lugossy László filmrendező méltatta. Kitért arra, hogy Cserhalmi György mintegy kétszáz filmes szerepének darabjai együttesen mutatják meg a művész személyiségét. „A Dögkeselyű ámokfutó taxisofőrjétől az Oscar-díjra jelölt Zelary című cseh film favágójáig mindegyik szerep őszinte megmutatkozása az önismeretnek, az ösztönös, érzékeny személyiségnek. Fizikai megterheléssel járó szerepeket vállalt el, amelyben az élethű szerepjáték és az életveszélyes valóság határa olykor láthatatlan volt” – mondta.

Eperjes Károlyról Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója úgy fogalmazott: „Szami” mára fogalom lett lényével, hangjával, váteszi mondataival. „Szenvedélyes, hívő, megszállott emberré tette az Isten mindenben, a színházban, a filmjeiben, a tanításban és a futballban is. A legjobb rendezőkkel dolgozott együtt, köztük Szomjas Györggyel, Bacsó Péterrel, Bereményi Gézával, Rózsa Jánossal és Szabó Istvánnal”.

„Egészen különleges szín a magyar filmművészetben, maga az élet Pécsi Ildikó. Nagyszerű művésznő, aki remek filmekben vitt végig egy vonalat iróniával, öniróniával, tehetséggel. Gorkij-darabban és musicalben egyaránt varázslatos volt. A film arról is szól, hogy az élet gyönyörű, ezt sugározták az alakításai” – mondta laudációjában Szinetár Miklós, aki a főiskolán tanára volt Pécsi Ildikónak.

A Kossuth-díjas Béres Ilonát 2014-ben elsők között választották be a nemzet művészei közé. Még főiskolás volt, amikor 1962-ben az Esős vasárnap című film egyik főszereplőjeként meghódította a moziközönséget. A hazai filmgyártás csillaga lett, játszott mások mellett Az aranyember (1962), a Nappali sötétség (1963), a Hattyúdal (1963), a Kőszívű ember fiai (1964), az Álmodozások kora (1965) és az Igen (1965) című filmben. Szerepelt a 2001-ben bemutatott Moszkva térben, alakításáért elnyerte a kritikusok díját.

Cserhalmi György, a nemzet színésze, Kossuth-díjas művész több mint kétszáz filmben játszott. Egy időben állandó szereplője volt Jancsó Miklós filmjeinek. Dolgozott Szabó Istvánnal, Makk Károllyal, Sára Sándorral, Bacsó Péterrel, Mészáros Mártával, Bódy Gáborral, játszott történelmi témájú alkotásokban (80 huszár, Szirmok, virágok, koszorúk, A hídember, A temetetlen halott, Vadászat angolokra, Utolsó jelentés Annáról), de olyan emlékezetes mozikban is, mint a Dögkeselyű (1982), A nagy generáció (1985), a Hajnali háztetők (1985) vagy a Kontroll (2003). Drága besúgott barátaim (2012) című filmjében lánya, Cserhalmi Sára rendezte.

A Kossuth-díjas Eperjes Károly több tucat filmben játszott, ezek között volt a Könnyű testi sértés (1983), az Uramisten (1984), A nagy generáció (1985), a Hanussen (1988), A legényanya (1989), a Meteo (1989), a Csapd le csacsi! (1990), A turné (1993), a 6:3, avagy játszd újra Tutti (1998), a Glamour (2000), a Rokonok (2005), az Eszter hagyatéka (2008) és Az ajtó (2012). Különösen emlékezetes alakítást nyújtott Bereményi Géza alkotásaiban: A tanítványokban (1985), az Eldorádóban (1989), A Hídemberben (2002). 1984 és 1999 között négyszer nyerte el a Filmszemle díját a legjobb férfi főszereplő kategóriában, 1985-ben a Chicagói Filmfesztiválon is megkapta a legjobb férfialakítás díját.

A Kossuth-díjas Pécsi Ildikó száznál több filmben, tévéjátékban és sorozatban játszott. Szerepelt többek között Az aranyember (1962), A Tenkes kapitánya (1963), a Hattyúdal (1963), Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964), A koppányi aga testamentuma (1967), N.N. A halál angyala (1970), Ballagó idő (1975), Az ötödik pecsét (1976), a Veri az ördög a feleségét (1977), az Indul a bakterház (1979), A névtelen vár (1981), a Ripacsok (1981), a Te rongyos élet (1983), a Linda (1984) és a Montecarlo (2004) című filmben.