Karácsony napján ismét feszültség bontakozott ki a kelet-nyugati légterek felett, amikor orosz stratégiai bombázók hosszú távú repülést hajtottak végre a Barents-tenger és a Norvég-tenger semleges vizei felett, közel Nagy-Britannia északi határaihoz. A NATO válaszul riadót fújt és harci repülőgépeket küldött fel, hogy azonosítsa és figyelemmel kísérje a gépeket a közel hetes repülés során.
A hadgyakorlat jellegű repülést az orosz védelmi minisztérium „tervezett küldetésként” jellemezte, amely több mint hét órán át zajlott a semleges vizek felett. A bombázókat szu-33-as vadászgépek kísérték, miközben az útvonal bizonyos szakaszain más NATO-országok vadászgépei is jelen voltak a felügyelet biztosítására.
A használt Tu-95MS típusú stratégiai bombázók, amelyeket a NATO „Bear” („Medve”) néven ismer, a világ egyik legidősebb, de továbbra is szolgálatban álló nukleáris-képes bombázója. Ezek a repülőgépek képesek nukleáris fegyverek hordozására, és a haditechnikai szakértők szerint ezért is váltotta ki a NATO azonnali légvédelmi reakcióját, még akkor is, ha a bombázók nem léptek be szuverén légterekbe.
A katonai vezetés hangsúlyozta, hogy az ilyen repülések rendszeres részei az orosz légi műveleteknek, és noha nem minden esetben jelentenek közvetlen provokációt, a szövetségesek légvédelmi rendszereinek készenlétét mindig fenntartják, amikor stratégiai bombázók közelítik meg a NATO-tagállamok légtérét.
A történet rávilágít arra, hogy a hidegháborús korszakot idéző típusú katonai repülőgépek továbbra is aktív szereplői a nemzetközi biztonsági helyzetnek, és a szövetségi légvédelmi protokollok részeként a NATO egységei rendszeresen reagálnak az ilyen közelítésekre annak érdekében, hogy fenntartsák a kollektív védelem integritását és a légterek biztonságát.
