Arra a kérdésre, hogy mi a „legleleplezőbb” elem egy ember személyiségében, Natalie Engelbrecht pszichoterapeuta azt válaszolta, hogy: a szemszín.
Mint kiderült, az egyik legfontosabb érzékszervünk színe nem csupán esztétikai értékkel bír, hanem néminemű betekintést enged az egyének „mikrokozmoszába” is. Megnézzük, milyen izgalmas sajátosságok derültek ki még látószervünk színe kapcsán.
Engelbrecht a Quora tudásmegosztó hálózatán arról is szót ejtett, hogy a világosabb szemű nők a szülések során alacsonyabb szintű fájdalomtapasztalásban részesülhetnek, mint sötétebb szemmel rendelkező társaik. Amennyiben valaki esetében az írisz, vagyis a szem szivárványhártyája sűrűn szőtt, nagy a valószínűsége annak, hogy az illető gyengéd, melegszívű és együttérző. A világosabb szemű emberek nagyobb hajlandóságot mutatnak az alkoholos italok fogyasztására. Ugyanakkor a sötétebb szeműeknek nincs szükségük jelentősebb mennyiségű alkoholfogyasztásra ahhoz, hogy beálljon az alkohol okozta tudatzavar, vagyis a mámoros-illuminált állapot.
Szem(élyiség)ek
Széles körben ismert tény, hogy a kölcsönös szemkontaktus az egymással kommunikáló partnerek nyitottságát, őszinteségét, egymás iránti bizalmát tükrözheti. A párok közötti mély érzések, illetve a párkapcsolati feddhetetlenség egyik markáns jelzéseként pedig a sűrűn egymás tekintetébe való „gabalyodás” és merülés szolgál.
A beszélgetések közbeni szemkontaktus-keresők ezen gesztussal, akaratlanul is arról árulkodnak, hogy megbíznak a beszélgetőtársban, ez utóbbiak pedig szavahihetőbbnek, komolyabbnak tartják a velük párbeszédet folytató egyént. Amennyiben a beszélgetés során a meg-megszakított szemkontaktus-keresés helyett a szokásosnál hosszabb idejű „tekintettartás” dominál, ezt a partnerek úgy értelmezhetik, hogy a két beszélő személyes kapcsolata lényegesen fontosabb, mint a kommunikáció folytatása.
A szemünk színe egyrészt a genetikáról, másrészt pedig a személyiségünkről is „árulkodhat”, éppen ezért nem véletlenszerű, hogy a szemet gyakorta úgy emlegetik, mint a lélek tükrét. Eleve a szem az első, amit egy ismerkedés, beszélgetés vagy kapcsolat kezdeményezése során „szemügyre” veszünk.
A pigmentáció és a genetika által determinált, meghatározott szemszíneket, gyakoriság szerint általában négy kategóriába sorolják: barna – ezzel a szemszínnel rendelkezik a bolygónk lakóinak több mint fele; a kék; a mogyoróbarna; valamint a zöld – a legritkábbnak tekintett szemszín, mely árnyalattal a lakosság kevesebb mint 10 százaléka rendelkezik. E négy szemszín-kategórián belül természetesen vannak különféle színárnyalatok, melyek az emberek egyediségének színes „lenyomataiként” lehetnek számon tartva (pl. szürke, fekete, sötétbarna és ezek különféle színnel „bélelt” árnyalatai).
A barna szemű emberekről az a hír járja – no, meg a tanulmányok is megerősíteni látszanak ezeket a feltevéseket -, hogy igencsak társaságkedvelők, magas az önbizalmuk, és rendkívül ambiciózusak, eltökéltek céljaik elérésében. Az ilyen szemű emberek társaságában nyugodtnak érezzük magunkat, ami a szemszín „ismerős”, egyúttal biztonságot sugárzó ismérvének tudható be.
A kék szeműek (örök)fiatalos kinézetűek, akikre általában jellemző a vidámság, a kellemes, kedves és megnyerő viselkedés. A pszichológusok szerint az ilyen szemszínű embereknek nagyobb a fájdalomtűrő képességük, függetlenül attól, hogy mások éppen nem ezt „nézik ki” belőlük – főként a fiatalos kisugárzásuk miatt.
A „titokzatos” jelzővel ellátott zöld szemű egyének kreatív szemléletűek, kíváncsiak, és érdeklődnek az élet nagy kérdései iránt. Általában féltékenyebbek társaiknál, és mind a magánéletükben, mind a munkájukban ugyancsak szenvedélyesek.
A melegséget árasztó (mogyoró)barna szemmel rendelkezők szívesen kockáztatnak, tele vannak energiával, bátrak, elszántak, nem rettennek meg a problémás helyzetektől, eredeti gondolkodással rendelkeznek és kiváló csapattársak.
