János apostol és evangélista, a Jelenések könyvének profétája, az európai és hazai szakrális néphagyomány egyik legtiszteltebb és egyik legihletőbb hatású alakja. Szellemének merészségét a sas-szimbólum jelképezi: a sas szárnyalása, magas röpte és napra figyelő tekintete jól kifejezi János személyiségét és jellemvonásait.
Mivel lágy vonásokkal ábrázolják sokszor, ezért is lehetett – főleg a híres film bemutatása után – róla elterjesztve, hogy ő tulajdonképpen nem is János és nem is férfi, hanem ő Mária Magdolna. Ez arra nagy tanulság, hogy ha jó a marketing, akkor minden el lehet adni!
Jánosról inkább javaslok egy másik megközelítést: azért ilyen lágy minden ikonon, mert ő JÁNYOS. Ahogy azt Pap Gábor, Szántai Lajos és még sok valóban okos ember észrevette a népmesék tanulmányozása közben – is.
Mitől gondolkodhatott Leonardo hasonlóan, mint a magyar tudósok? Hogy az olaszból erre nem jöhetett rá, az elég valószínű: Femminile és Apostolo Giovanni. Ebből a két kifejezésből csak a legügyesebbek tudnak szóképet varázsolni, vagy még ők sem.
Csak nem lehet valami abban, hogy az édesanyja tényleg magyar származású volt?
Az sem véletlen, hogy a mérlegben is otthon van a Vénusz!
A Nap ilyenkor eléri a kiegyenlítő őszi pontot. Szeptember végén ugyanolyan hosszú a nappal, mint az éjszaka. Nem véletlen a szimbólum alakja sem. Itt valóban egyensúlyba kerülnek a természet és a világ energiái!
