1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban, a magyar fővárostól hozzávetőleg ezer kilométerre a világ (hivatalosan) legsúlyosabbnak tartott atomerőmű-szerencsétlensége. A baleset híre nagyon lassan terjedt: hazánkban a Magyar Rádió 28-ai, esti hírmagazinja számolt be róla elsőként, röviden. A tényleges veszélyről azonban még évekig nem esett szó.
Egy ostoba kísérlet vezetett a katasztrófához
A katasztrófát részben a reaktor tervezési hibája, részben egy nem engedélyezett kísérlet okozta, amelynek során a reaktor teljesítményét az előírásokat figyelmen kívül hagyva 20-30 százalékra nyomták le. A hűtővíz hőmérséklete emelkedett, a szabályozórudak pedig emiatt automatikusan megindultak lefelé. Ám ezeknek alsó része grafitból készült – ami viszont nem nyeli el a neutronokat.
A reaktor teljesítménye így váratlanul megugrott, a túlhevülés miatt a szabályozó rudak megakadtak. A hűtővíz elforrt, a gőznyomás robbanást idézett elő, majd kémiai robbanás történt, és hasadási termék került a levegőbe – írja a részletekről a múlt-kor.hu.
Két napig vártak a nyilvánosságra hozatallal
A szovjet vezetés azonnal értesült a balesetről, de a hírt csak 28-án hozták nyilvánosságra, amikor már Svédország kért felvilágosítást a radioaktivitás emelkedésének okairól.
A balesetet – a vizsgálat szerint – elsődlegesen emberi mulasztás okozta, az erőmű vezetőit 1987-ben tíz év börtönre ítélték. A nyilvánvaló tervezési hibákat államtitokká nyilvánították.
A kimenekítő személyzet többsége már meghalt
A katasztrófa 30. évfordulóján a térség egykori katonai parancsnoka azt írta sajtónyilatkozatában, hogy az elsőként bevetett kimenekítő személyzet 50-70 százaléka már nem él.
Nyikojaj Antoskin vezérezredes úgy nyilatkozott az évfordulón: az ukrán miniszterelnök már április 26-án reggel utasítást adott megfelelő mennyiségű autóbusz és személyautó összegyűjtésére, hogy a környéken élőket evakuálják. A járművek 27-én két és fél óra alatt 44 600 embert vittek el Pripjatyból.
A következmények felszámolását célzó műveletekben 80 repülőgép és helikopter vett részt, amelyek először homokot dobtak a sérült reaktorra, végül ólommal fedték be azt.
Hősies volt a kimenekítés
Kiakadtak a sugárzásmérők, miután 3500 röntgen körüli volt a sugárdózis; eközben a repülősök sugárvédelem gyanánt jódtablettákat kaptak, az üléseik alá pedig ólomlemezeket tettek.
Az emberek saját elhatározásból az engedélyezett napi öt bevetés helyett napi harmincat is repültek, és miközben a szabályzat szerint 10 nap alatt legfeljebb 100 röntgen sugárzást kaphattak volna, ennek sokszorosa érte őket.
Az oroszok adatai szerint a felszámolásban 600 ezer ember vett részt, az ENSZ ezt 900 ezerre becsüli.
Eközben a tavaszi munkáról cikkezett a magyar sajtó
A nemzetikönyvtár.blog.hu „lapszemléjében” a 30. évfordulón arról írt, hogy a magyarországi lapok legkésőbb 28-án , hétfőn hírt adhattak volna a katasztrófáról, ám ez nem történt meg.
MTI/TASSZ
A Népszabadság, a Népszava és a Magyar Nemzet címlapját olyan címek töltötték meg, mint hogy „Felgyorsult a tavaszi munka”, „Kommunista műszakok országszerte”, „Washington titkos akciókkal fenyegeti Líbiát”, vagy hogy „Május elsejére halasztották az Arab Liga csúcsértekezletét”.
Nyilvánvalóan május 1-jére és az azt követő hosszú hétvégére készült az ország, Kádár János pedig az ünnepi beszédén dolgozott.
Eközben legkevesebb két sugárdózist kapott Magyarország, enyhébb-közepes erősségűt.
A Magyar Rádió volt az első
Április 28-án a Magyar Rádió bemondója a BBC adása és az MTI rövidhíre alapján bejelentette a katasztrófát a 21 órai hírekben.
Április 29-én a Népszabadság 2. oldalának közepére egy rövid MTI-hír került be a katasztrófáról, a Magyar Nemzet pedig a 8. oldalon kisebb terjedelmet szánt a témának, mint annak, hogy tehergépkocsi-átadási ünnepséget tartottak Nádudvaron.
Nincs baj – írták a lapok
Április 30-án a Magyar Nemzet a 6., a Népszabadság a 4. oldalon jelentetett meg cikkeket a katasztrófáról: „Hazánk légrétegeiben nincs változás…”, „A szerencsétlenség következtében két ember meghalt…”, illetve hogy „a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek a skandináv országok felett, keddre azonban már lényegesen csökkent a koncentráció”.
Negyedikén a Népszava volt az első szerkesztőség, amely a címlapon mert beszámolni az eseményekről: „Magas rangú vezetők szemleutat tettek a csernobili atomerőmű térségében” cím alatt.
Néhány nappal később a Népszabadság kiemelte a nyugati lapokban folyó hisztériakeltési hadjáratot, miközben – írják – „a sugárzás szintje a távolabbi körzetekben semmi esetre sem veszélyes”.
hirado.hu
