Beke Márk a bizonyítási vágyról és a nagykabátos próbákról
A Tinik korcsoportjának győztese, Beke Márk kapta a nézőktől a Fináléban a legtöbb szavazatot, így idén ő lett a Virtuózokabszolút győztese. A kecskeméti harsonással az elmúlt bő két hónap történéseiről és nyári terveiről beszélgettünk.
– Ha egy barátjának, aki véletlenül nem volt mostanában Magyarországon, el kellene mesélnie az elmúlt két hónapot, hogyan fogna hozzá?
– Hú, nem lenne egyszerű! A történet előtt egy mínusz egyes lépéssel kellene kezdenem a mesét. Volt ugyanis tavaly nyáron egy fúvószenekari tábor, ahol többen beszélgettünk Lukács Gergely tubásról. A nézők biztosan emlékeznek rá, hiszen szerepelt a Virtuózok korábbi szériájában, idén pedig vendég volt. Mi azt gondoltuk, hogy ő a tehetségével nyerni fog. De nem ez történt, és ott, a táborban többen arra lyukadtak ki, hogy rézfúvós ebben a műsorban soha nem is fog diadalmaskodni. Azt hiszem, bizonyítási vágyból fakadt azon a nyári estén az a gondolatom, hogy nekem mégis érdemes lenne jelentkezni a műsorba, hátha nekem sikerülne. De már majdnem elfelejtettem ezt az egészet, amikor iskolám, a kecskeméti Kodály Zoltán Szakgimnáziumintézményvezetője kapott télen egy e-mailt, hogy jelentkezőket várnak a Virtuózokba. Először azt mondtam, hogy köszönöm, nem. Aztán aludtam rá egyet, előtörtek az említett nyári emlékek. Végül szóltam a felkészítő tanáromnak, hogy jó, én elindulok, próbáljuk meg! Isteni szerencse, hogy egyáltalán bekerültem a műsorba, mert az utolsó utáni pillanatban adtuk be a jelentkezést. A válogató március elején volt, és én megint úgy voltam vele, hogy lemondom ezt az egészet. Ha tíz perccel később hív fel engem az MTVA munkatársa, Angyal Viktória, akkor mi most nem beszélgetünk. De Viki nagyon kedves volt, nem engedte, hogy elmeneküljek, rábeszélt arra, hogy jöjjek el Budapestre. Innen már nem volt visszaút, elcseperedtem a castingra, és beválogattak. A műsor felvételei alatt nem sokszor gondoltam rá, hogy első leszek. Mindig csak az volt a cél, hogy a következő fordulóba bejussak. Csak a Döntő után mertük végül kimondani, hogy most már az a cél, hogy megnyerjem a Virtuózokat.
– Mennyi esélyt adott annak, hogy egy zongorista és egy énekes ellenében megnyeri a versenyt?
– Nagyon tisztelem mindkét ellenfelem, és tartottam is a szavazótáboruktól. Mindketten egy nagyobb városból érkeztek a műsorba, és természetesen Soma is, Long is nagyon tehetségesek. Akár megkaphatták volna ők is a fődíjat. A Finálé elején ezeken a gondolatokon még görcsöltem kicsit, de aztán lassan elengedtem. Úgy voltam vele, hogy jó, én most beleteszem magam a darabba, eljátszom úgy, ahogyan csak tudom, aztán majd lesz, ahogyan lesz. Nem mondom, hogy tökéletesen felfogom, amit most mondok, de végül az történt, hogy én nyertem meg a Virtuózokat 2018-ban. Hatalmas köszönettel tartozom a kecskemétieknek, a város környékén élőknek, és mindenkinek, aki rám szavazott. Nagyon sokat köszönhetek a tanáromnak és az iskolámnak is. Külön köszönöm, hogy most, a verseny alatt engedékenyebbek voltak velem. Köszönöm a családomnak, hogy végig mellettem álltak és támogattak mindenben. Nagyon jó érzés, hogy ennyire szorítottak, összefogtak értem az emberek.
– Korábban mondta, hogy a stúdióban zavarták a fények és a meleg, így erre speciálisan is készült.
– Ez csak annyi, hogy direkt melegben gyakoroltam emiatt. Egyszer az egyik tanárom mesélte, hogy az egyik ismerőse nagyon lámpalázas típus, ezért úgy készül fel az előadásokra, hogy a próbákon csinál nagykabátban harminc fekvőtámaszt. Ha szívdobogva, izzadva el tudja jól játszani a darabot, akkor bárhogyan el tudja. Így én is több réteg ruhában készültem, csak mivel picit rest vagyok, a fekvőtámaszokat ellógtam. De az is előfordult, hogy a próbán felvettem egy fülhallgatót, és úgy játszottam a darabomat, hogy közben egy alternatívrock-szám szólt a fülemben. Ez a tréning sokat segített a koncentrációban, és megerősített abban, hogy a nehezebb részeken is átjussak.
– Most, hogy túl van a nehezebb részeken, jöhet a pihenés?
– Nem, nem a pihenés jön most. A nyáron az ITA szervezésében egy többnapos harsonafesztiválra utazom az Egyesült Államokba. Itt többnyire koncertek, előadások lesznek, ezeken belül pedig zajlik egy verseny basszus, tenor, alt, jazz stb. kategóriákban. Magam kettő számban jutottam be a megmérettetésbe. Ám mihelyt az USA-ból hazaérek, biztos, hogy leteszem a harsonát augusztus, de inkább szeptember végéig. Addig még lesz azért strandolás is, valamint – ahogy ezt a szép kifejezést most, a felvételek alatt Budapesten megtanultam – a barátokkal „belemegyünk majd az éjszakába”.
Forrás és kép: mediaklikk.hu
