Ma már nehéz elképzelni, de volt idő, amikor az Egyesült Államok és Oroszország vezetői nem egymás ellen, hanem együtt keresték a megoldásokat. Most nyilvánosságra hozott, titkosítás alól feloldott dokumentumokból kiderül, milyen közvetlen és baráti hangnemben egyeztetett egymással George W. Bush és Vlagyimir Putyin alig több mint húsz évvel ezelőtt.
A George Washington Egyetemhez tartozó National Security Archive nyolc újabb telefonbeszélgetés és találkozó jegyzőkönyvét tette közzé, amelyekből kiderül: a NATO-bővítés, az ABM-szerződés (ballisztikus rakéta elleni) felmondása vagy a Jackson–Vanik módosítás ellenére Bush és Putyin komolyan keresték az együttműködés lehetőségeit, különösen a terrorizmus elleni harc és a nukleáris fegyverek visszaszorítása terén.
Fotó: AFP
Az első dokumentált beszélgetés 2001. július 6-án zajlott, nem sokkal a szlovéniai csúcstalálkozó után. Putyin felköszöntötte Bush-t születésnapja alkalmából – ő volt az első külföldi államfő, aki ezt megtette –, az amerikai elnök pedig arra kérte, hogy szólítsa egyszerűen „George”-nak. Bush részvétét fejezte ki az irkutszki Tu–154-es katasztrófája miatt, majd Irakról beszéltek, ahol közös megoldást kerestek a szankciók kérdésére.
A beszélgetés végén Bush még Putyin angoltudását is megdicsérte.
A 2001. szeptember 11-e utáni telefonhívás hangvétele különösen beszédes. Bush megköszönte Putyinnak, hogy elsőként hívta fel a terrortámadás után, az orosz elnök pedig bejelentette: Oroszországban nemzeti gyászpercet tartanak az amerikai áldozatok emlékére. „Veled vagyok teljes mértékben” – mondta Putyin, Bush pedig barátjának nevezte őt.
Az októberi, sanghaji APEC-csúcson folytatott beszélgetésen már a globális terrorizmus elleni háború került előtérbe. Putyin felajánlotta, hogy az orosz titkosszolgálatok minden információt megosztanak a tálibokról, ugyanakkor nehezményezte, hogy Washington kevésbé nyitott. A csecsen kérdés is szóba került, ahol Putyin történelmi konfliktusról és radikális iszlámról beszélt, Bush pedig konkrét kérdésekkel próbálta megérteni az orosz álláspontot.
A 2001. novemberi washingtoni találkozó volt az egyik csúcspont. Bush kijelentette: Oroszországnak különleges szerepet kellene kapnia a NATO-ban, és egy „új szövetségről” beszélt. Afganisztán kapcsán mindketten kíméletlen retorikát használtak a terroristákkal szemben. Bush pedig azt mondta Putyinnak:
„Te vagy az a fajta ember, akit szívesen látnék magam mellett a lövészárokban.”
A következő években szó esett a NATO–Oroszország Tanács létrehozásáról, a nukleáris robbanófejek számának csökkentéséről és a Kaukázus biztonsági helyzetéről is. Putyin többször hangsúlyozta, hogy a NATO-bővítés belpolitikai nyomást jelent számára, de ekkor még nem beszélt nyílt fenyegetésről.
A dokumentumok utolsó darabja 2003 márciusából származik, közvetlenül az iraki háború előtt. Putyin próbálta lebeszélni Busht a katonai beavatkozásról, miközben mindketten hangsúlyozták: a személyes kapcsolatukat nem akarják feláldozni a politikai viták miatt. Bush ekkor már úgy fogalmazott: az ENSZ „a múlt része”.
