Magyarország és Európa egyik legrégebben védett területe. Az 1082 hektárnyi erdőben az évszázados tölgyek, gyertyánok, ezüsthársak alatt tavasszal gyöngyvirágszőnyeg virágzik. Ma kedvelt séta- és pihenőhely.
A Debreceni Nagyerdőnek nemcsak természet- de társadalomtörténete is érdekes. Elég csak annyit megemlíteni, hogy az utóbbi évszázadok utazóinak egy része Debrecent kietlen, poros, fátlan pusztai városként írje le, miközben az Öregtölgyest – ahogy sokáig nevezték –, a város már a 13. században tulajdonába vette, és évszázadokon keresztül óvta és védte (pl. Szilágyi Erzsébet már 1462-ben elrendelte védelmét). Az is igaz azonban, hogy még hosszú évszázadokig – legtöbbször „feketén” – fakitermelés és mezőgazdasági tevékenység folyt a területen, aminek csak a 19. század végén sikerült végleg gátat vetni. Ezzel párhuzamosan szintén az Öregtölgyes érdeme, hogy tudósok és művészek generációinak adott pályájukhoz indíttatást (Rapaics Raymund és Soó Rezső vagy Tóth Árpád és Fazekas Mihály neve elégséges bizonyíték).
A terület 1939-ben védelem alá helyezett legszebb része sajnos már a múlté, mert a talajvízszint folyamatos és radikális csökkenése miatt a legértékesebb tölgyállományok kiszáradtak. 1959-ben további, mintegy százhektáros terület került védelem alá, amely szintén lenyűgözően szép – és e tájon eredetileg is őshonos – gyöngyvirágos tölgyes és gyertyános tölgyes erdő. A Nagyerdőnek ezen a területén nem ritkák a többszáz éves kocsányos tölgy matuzsálemek sem. Az erdőben elegyfaként megjelenik többféle nyár és juhar, és gyakori a szintén őshonos mezei szil, illetve a meleg, illír flóra idáig felkúszó jellegzetes fafaja, az ezüst hárs.
Sajnos a különböző időszakok elhamarkodott állományfrissítésének következtében a Nagyerdő védett területeinek nagy részén gyakori az akác, és a fekete fenyő is, ráadásul mindinkább teret hódít a szárazságtűrő, tájidegen vörös tölgy. Az utóbbi időben a szakemberek folyamatosan cserélik le ezeket a fafajokat őshonos fákkal.
A Nagyerdő lágyszárú flórája egy időben párját ritkítóan gazdag volt. Sajnos ma ennek csak töredéke látható (de ezek között is olyan fajokkal találkozhat az erdőben sétáló, mint a fodros gólyaorr, a tavaszi csillagvirág, a sárga árvacsalán, a kontyvirág, a bogláros szellőrózsa stb.), de tavaszonként még több helyen is gyöngyvirágszőnyeg borítja a talajt.
Az egykor oly gazdag madárvilág is hasonló helyzetben van. A legértékesebb fajok többsége már eltűnt a területről, de még így is számos ritkaság él a Nagyerdőben. A látogató gyakran találkozhat zöld küllővel, csuszkával, fakússzal, majd’ valamennyi fakopácsfajjal, több kisénekessel, a külső részeken pedig egerészölyv és vörös vércse is gyakran kerül szem elé.
Cím: Debrecen Nagyerdő
Tel: + 36 (52) 310-065
E-mail: info@zoodebrecen.hu
Web: www.foek.hu/zsibongo/termve/tt/debrecen.htm
