Lehidal, cinkel, feccöl, adom – valami nem stimmel a gyerekek szókincsével. Az idősebb nemzedéknek szótár kell, hogy megértse a virtuális világban felnevelkedő fiatalokat, akik sokféle érzelmet fejeznek ki egyazon szóval.
„Láttad a filmet? Király, mi?” – mondja a tini, és már a nagymama sem gondol arra, hogy itt egy királyról szóló filmről beszélgetnek. A „király” szó a fiatalok nyelvezetében sok mindent jelenthet: jó, érdekes, izgalmas, szép, szórakoztató, kedves, és még sorolhatnánk.
A magyartanárok szerint közben egyre több szó jelentését kell megmagyarázni az irodalomórán.
Számos kifejezés, ami korábban közkeletű volt, mára kikopott a hétköznapi nyelvből.
Az egyszavas, rövidítésekkel, hangulatjelekkel, képecskékkel kommunikáló nemzedék gondban van, ha az érzelmeit árnyaltabban kell kifejeznie. Az udvarlás kimerül abban, hogy „frankó vagy”, esetleg „csípem a burád”. A szókincs csökkenése azért gond, mert az üzenet nem ér célba: az, aki mondja, nem biztos, hogy arra gondol, mint aki hallja, vagyis egyre kevésbé értjük egymást.
Főleg generációk között lehetnek problémák.
A fiatalok nagyon kevés szóval, jellel, gyorsan hozzák egymás tudomására, amit akarnak – vélekedik Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke. – A nyelvünk gyorsabban változik, mint a korábbi évtizedekben, Jókait vagy Az ember tragédiáját már nehezen értelmezik.
Forrás: Ripost