A születéskor várható 75,7 éves magyar élettartam öt évvel rövidebb az európai átlagnál. Dohányzásban, elhízásban, rák- és szívhalálozásban tartjuk helyünket a legrosszabb eredményt felmutató országok között – derül ki az OECD legfrissebb egészségügyi pillanatképéből, a Health at a Glance 2017 című jelentésből.
Nem csoda, hogy a különböző betegségek miatt a magyarok sok időt töltenek távol a munkahelyüktől, ami jelentős anyagi terheket jelent a családnak, és komoly gondokat a cégeknek egyaránt.
Miközben egy átlagos európai polgár várhatóan 80,6 évig él, az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Az Egészségügyi pillanatkép: 2017” című jelentése szerint, Magyarországon a születéskor várható élettartam mindössze 75,7 év, vagyis 5 évvel rövidebb az átlagnál. Ez nem is olyan meglepő, tekintettel arra, hogy a dohányzást, az alkoholfogyasztást és az elhízást tekintve a legrosszabbul teljesítő országok között szerepel Magyarország, és a rákos megbetegedések, valamint a keringési betegségek halálozási rátáját tekintve sem állunk túl jól.
A jelentés kitér arra, hogy az OECD-országok lakosságának átlagosan 18 százaléka dohányzik rendszeresen. Magyarország a legtöbbet füstölő országok között szerepel, hiszen a felnőtt lakosság több mint 25 százaléka rendszeresen rágyújt. Az alkoholfogyasztást tekintve is a nagyivók között tartják számon Magyarországot: egy átlagos OECD-lakos ugyanis évente átlagosan 9 liternyi tömény alkoholt fogyaszt el (ez a jelentés szerint 96 üveg bornak felel meg). A magyarok viszont közel 11 litert isznak meg fejenként évente. Az elhízást tekintve a magyar adatok kifejezetten rossznak számítanak: a lakosság több mint 30 százaléka túlsúllyal küzd. A keringési betegségek és a daganatos megbetegedések okozta halálesetek számát tekintve is az élen járunk.
A rossz egészségügyi állapot pedig azzal is jár, hogy a betegség miatt a magyarok sok időt töltenek távol a munkahelyüktől. Az európai statisztikai hivatal adatai szerint a magyar nők életükben 13,4 évet, a férfiak pedig 18,6 évet töltenek betegen.
Ha megnézzük a KSH adatait, jól látható, hogy idén az első negyedévben valamivel többen voltak táppénzen, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Sőt, a tendencia az elmúlt 3 évben is megfigyelhető. Míg 2015 januárjában 52483-an voltak táppénzen, ez a szám már 2016-ban 58248 volt, idén pedig 59069. Ha a februári adatokat nézzük, azt láthatjuk, hogy 2015-ben 51354 ember maradt otthon valamilyen egészségügyi probléma miatt, 2016-ban már 57518-an, idén pedig 64825 ember volt táppénzen az év második hónapjában. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy táppénzre nem feltétlenül csak akkor írják ki az embert, ha ő betegszik le, hanem akkor is, ha a gyermeke lesz beteg. Ettől függetlenül az adatok elég beszédesek, idén májusban például 59106 ember volt betegállományban, két évvel korábban viszont közel tízezerrel kevesebben voltak táppénzen ugyanekkor.
Horváth Emil szerint megéri a cégeknek egészségfejlesztő programokba fektetni, ezt több külföldi kutatás is alátámasztja: minden egészségfejlesztő programba befektetett egy euró ugyanis 2-3 eurós megtérülést hoz a vállalat számára már néhány év alatt.
Az egészségfejlesztésnek egyébként több szintje is van. Sok cégnél az ún. well being programra helyezik a hangsúlyt, aminek lényege, hogy a munkavállalók jól érezzék magukat a munkahelyükön. Ennek érdekében pihenő szobát alakítanak ki, csocsóasztalt vesznek az irodába, különböző foglalkozásokat szerveznek a céghez, például jógaórát szerveznek vagy masszőrt foglalkoztatnak. Ez azonban Horváth Emil szerint csak a jéghegy csúcsa. Szerinte érdemes lenne minél több cégnél kiképezni úgynevezett egészségtámogató koordinátorokat, olyan munkatársakat, akik a kollégáik és a HR osztály, valamint a cég vezetői között közvetítenek, és segítik előbbre vinni és megvalósítani a vezetők vállalati egészséggel kapcsolatos céljait.
Emellett a különböző egészségfejlesztő programok (mint például az egészségbiztosítási csomagok, különféle szűrővizsgálatok, vagy céges véradás) is elengedhetetlenek és fontos az edukáció, ahol egészségügyi vagy életvezetési tanácsadást kaphatnak a dolgozók, a különféle fejlesztő programok, vállalat tréningek (stresszkezelés tréning például), valamint az is szükséges, hogy a vállalati vezetők elkötelezettek legyenek az egészségfejlesztés mellett.
Hogy pontosan hogyan is lehet ezt megvalósítani? Több eszköze is van a vállalatoknak
A cégek dönthetnek úgy is, hogy egészségpénztári hozzájárulást fizetnek. Ez esetben a bérjellegű kifizetéseknél kedvezőbb, azaz 43,66 százalékos adót kell megfizetni, amely a cég munkavállalójának adómentes. A befizetésekből a munkavállaló különböző egészségügyi szolgáltatásokat finanszírozhat.
– mondta Fata, hozzátéve, a tapasztalatok szerint ráadásul a biztosítás igénybevétele esetén a dolgozók sokszor nagyobb értéknek tartják a kapott biztosítási szolgáltatást, mint amennyibe az a munkáltatónak került.
Fata egyébként nemrég kutatást végzett több mint 200 válaszadó részvételével. A közreműködők 28 százaléka munkavállalóként, míg 56 százalék munkáltatóként nyilatkozott.
