A cseppfolyósított földgáz lehet a megoldás az orosz-ukrán háború miatt kialakult európai energiaválságra egyes szakértők szerint, elvégre az LNG-vel ki lehetne váltani a teljes orosz szállítást – de azért maradt elég kérdőjel.
Az Index cikkében két elemző álláspontját ütköztette, s közben az is kiderült, jócskán lesz ország, amely bőséges hasznot zsebelhet be egy ilyen projekten.
A folyékony halmazállapotúra hűtött, vagyis cseppfolyósított gáz (LNG) az energiapiac új slágerterméke: vezetékek nélkül, praktikusan hajón szállítható, s ami kiemelkedő előnye, hogy korábbi térfogata töredékére, egyhatszázadára összezsugorodik. Vagyis egy magyar háztartás átlagfogyasztásának megfelelő 1728 köbméter gáz cseppfolyós formájában nem egészen három köbméternyi helyet foglal. Nem csoda, hogy az LNG felé fordult a világ figyelme az orosz-ukrán háború kitörése után, amikor az orosz gázszállítás fokozatosan csökkent, és nem is tűnik úgy, hogy egyhamar újraindulna.
Persze a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen a beérkező LNG-t
-
speciális importterminálokon lehet csak visszagázosítani
-
ezekből korántsincs (elég) még csak minden tengerparti országnak sem
-
a kapacitásuk is elmarad az orosz vezetékekéhez képest
-
ahogyan a szállítókapacitás sincs kiépítve ahhoz, hogy a többi, főként közép-európai országba is eljusson a kikötőkbe érkező LNG-ből.
A lehetőségekről Gaál Gellért, a Concorde vezető elemzője és Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője beszélt az Indexnek, akik meglehetősen eltérő állásponton voltak annak kapcsán, hogy
Kényes kérdések
Gaál leszögezte: amíg nincs akkumulátor, ami hatékonyan lenne képes tárolni az áramot, a gázalapú erőműveknek nincs alternatívája. Ugyanakkor az LNG igen drága beruházásokat követel azoktól, akik szeretnék visszagázosítani a hajón érkező energiahordozót; emlékezetes, ebből legutóbb az LNG-nagyhatalom Spanyolországgal volt az EU-nak némi összezördülése.
A helyzet nyertesei nem csak a spanyolok: természetesen a cseppfolyósított gáz beszállítói is, amely Ausztrália és az Egyesült Államok mellett egy olyan, egyébként az oroszhoz hasonlóan demokratikus állam, mint Katar, amelyek értelemszerűen szeretnék átvenni az oroszok szerepét Európa gázellátásában.
Emellett a spanyol szállítási kapacitás saját igényein felül jelenleg
az EU többi országába alig 35-41 milliárd köbméter, ami nagyságrendileg harmada a két Északi Áramlat gázvezetéknek, és Európa, főként a németek és olaszok gázigénye szempontjából egészen elhanyagolható mennyiség.
Kapacitás, kapacitás, kapacitás
Elsősorban Gaál szerint azért van ez így, mert az imortterminálok kihasználtságával és a Közép-Európába való szállítással „gondok vannak”, előbbiek csúcsidőben is alig 65-70 százalékos kihasználtsággal üzemeltek. Pletser Tamás, az ERSTE elemzője szerint ez a gyakorlatban 157 milliárd köbméteres maximum, a tavalyi számok szerint pedig 80 milliárd köbméteres valós szállítást jelentettek.
Bár Gaál úgy véli, mivel az EU tagállamai az ellátás diverzifikálása és az orosz függés felszámolása érdekében meg kezdték a fejlesztéseket, így az összkapacitás ezek megépülése után 390 milliárd köbméterre nőne, Pletser szerint a fogadókészség mellett a szállítás és a tárolás lenne a szűk keresztmetszet: miközben az orosz 150-200 milliárd köbméter felét ki sem lehetne így váltani LNG-gázzal, arra mindenképpen alternatív csatornák kellenek. Ráadásul az LNG-mennyiség sincs készen erre, hiszen nem indult új kitermelés – vagyis a növekvő kereslet az LNG árát éppúgy felhatja majd, mint bármi másét.
Már csak azért sem, mert jelenleg a gáz megítélése a klímavédelmi politika miatt nem kedvező, a cégek a közelmúltban nem voltak, és most sem érdekeltek befektetni – mutat rá Peltser.
Holott
„gáz van bőven”, csak éppen „a Shell vagy a BP ma nem akar szénhidrogénprojektbe fektetni”.
Az elemző szerint
ugyanis „Katar vagy Irán nem stabilabb ellátó hosszabb távon, mint Oroszország”.
S persze a drágulás a szállítást is érinti, ami ugyancsak azt mutatja, nem feltétlenül van csodafegyver az energetikában sem.
A magyar álláspont mindezzel kapcsolatban viszonylag nyitott: mint Prágában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a minap kifejtette, hazánk a minél több forrás bevonását pártolja csővezetékek, LNG-terminálok és infrastruktúrafejlesztés tekintetében (egyébként hazánk a horvát Krk-i LNG-terminálban érdekelt, szomszédaink nem feltétlenül osztatlan örömére)
A nyitóképen: az első LNG-szállítmány a krki terminálban. Fotó: MVM
mandiner
