Újabb munkaszüneti napok közelednek, ezért érdemes áttekinteni, hogy ezekre a napokra milyen díjazást (például bérpótlékot, távolléti díjat, átalányt stb.) szükséges fizetni a munkavégzésért. A szabályok nem egyszerűek, az alábbiakban ismertetjük alkalmazásukat.Jogszabály határozza meg, melyek a munkaszüneti napok
A munkaszüneti napnak minden nemzet életében kiemelt jelentősége van, így azt törvény határozza meg. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 102. §-a szerint munkaszüneti napnak minősülnek január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26. napjai. Előfordulhat, hogy ezen napok hétköznapra esnek, de eshetnek hétvégére, azon belül vasárnapra is. Fontos szem előtt tartani, hogy az Mt. 102. § (4) bekezdése alapján a vasárnapra eső munkaszüneti nap tekintetében a munkaszüneti napra és nem a vasárnapra vonatkozószabályokat kell alkalmazni. Ennek pedig azért van jelentősége, mert a munkaszüneti napi munkavégzésre vonatkozó szabályok a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályoknál lényegesen szigorúbbak.
| Figyelmébe ajánljuk a következőket is: Visszaélés-bejelentési szabályok, teendők – videófelvétel és 4 iratminta, Munkajogi témák! |
A munkaszüneti nap nem feltétlenül a naptári nap!
A munkanap fő szabály szerint a naptári nap vagy – a 2019. január 1. napjától hatályos meghatározás szerint – megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem feltétlenül a naptári nap jelenti a munkaszüneti napot. Ha például a munkarend október 22. napján 22 órától másnap 06 óráig tart, abban az esetben az október 23. napja 6 óra még október 22. napjának minősülhet! Erre tekintettel tartalmazza az Mt. azt a garanciális szabályt, hogy a hét és huszonkét óra közötti tartamot heti pihenő- vagy a munkaszüneti napnak kell tekinteni, azaz az „előző munkanap” legfeljebb reggel 7 óráig tarthat.
